2001. szeptember 11-én tizenkilenc terrorista eltérített négy repülőgépet. Az egyik gép Pennsylvaniában zuhant le, a második Boeinget a Pentagonnak vezették. További két repülőgép a World Trade Center (WTC) tornyaiba csapódott, amitől a felhőkarcolók összeomlottak.
Hármezer ember vesztette életét, ezzel az áldozatok számát tekintve ez lett az emberiség történetének legpusztítóbb terrortámadása. A 9/11-es tragédia után az amerikai kormány megtervezte az iraki háborút és az afganisztáni inváziót.
Az egész világ élőben nézte végig a WTC-tornyok elleni repülőgépes támadást. Úgy tűnt, minden teljesen világos: terroristák követtek el egy szörnyű bűncselekményt. Azonban milliók a mai napig nem hiszik el, hogy ez a bűntett a titkosszolgálatok részvétele nélkül történt. Az ilyen emberek által feltett kényelmetlen kérdésekre a mai napig nincs válasz. Az egyik ilyen a harmadik torony rejtélye. Miért omlott össze? Hiszen abba nem csapódtak repülők, nem támadták meg terroristák... Sőt, meglepő módon maguk az amerikaiak is nagyon gyorsan elfeledkeztek erről a toronyról.
A Salomon Brothers Building
2013-ban, a tragédia 12. évfordulójának előestéjén Manhattan központjában az egyik felhőkarcolón megjelent egy plakát a következő felirattal: „Tudtál a harmadik torony 2001. szeptember 11-i összeomlásáról?”
Érdekes, hogy a terrortámadásokat vizsgáló kormányzati bizottság hivatalos jelentésében egy szó sem esik a harmadik leomlott felhőkarcolóról. Pedig a 7-es számú, harmadik torony is a WTC-komplexumhoz tartozott.
A WTC a két (1-es északiként és 2-es déliként számozott) ikertornyon kívül egy egész épületegyüttest foglalt magában: a Marriott Hotelt (WTC-3), az Árutőzsdét (WTC-4), a Dean Witter Buildinget (WTC-5) és az Egyesült Államok Vámhivatalát (WTC-6). A 7-es épület – az a bizonyos 47 emeletes, 1987-ben épült felhőkarcoló – volt a Salomon Brothers Building.
A 47 emeletes, masszív acélszerkezetű épület – amelyet úgy terveztek, hogy kibírjon egy hurrikánt, egy cunamit vagy egy erős földrengést is – hét másodperc alatt, kártyavárként dőlt össze. Eközben a tűzoltókat már órákkal az omlás előtt kimenekítették, mert valaki elterjesztette a pletykát, hogy az épület le fog omlani. Bár a rendelkezésre álló fotók alapján a tűz csak néhány emeleten égett, és nem jelentett veszélyt az erős szerkezetre...
„A felhőkarcolók tulajdonosa tett egy nyilatkozatot a hetes toronyról. Azt mondta, hogy... Itt van felírva... Azt állította, hogy úgy döntöttek, "meghúzzák az épületet", majd végignézték a pusztulást. De mit is jelent az, hogy "meghúzni az épületet"? Ez az irányított robbantás bevett szakkifejezése” – mondta John D. Wyndham.
John Wyndham Cambridge-ben tanult és szerezte meg doktori fokozatát rádiófizikából. Emellett a számítástechnika elismert szakértője is. Hosszú éveken át tanított reáltárgyakat a rangos Kaliforniai Műszaki Egyetemen (Caltech). 2006-ban ő alapította meg a „Tudósok a 9/11 Igazságáért” nevű ismert társaságot. Azt állítja, hogy az amerikai kormányzati körök államérdekre hivatkozva mindörökre titokban fogják tartani a terrortámadások valódi okait, valamint a szörnyű bűncselekmény megrendelőinek és végrehajtóinak nevét.
Kinek állt érdekében? (Cui prodest)
Lucius Cassius Longinus Ravilla római konzul már az i.e. II. században azt tanácsolta a bíráknak, hogy a bűnös keresésekor vizsgálják meg, kinek állhatott érdekében a bűncselekmény – Cui bono, cui prodest?
A három leomlott felhőkarcoló bérlője és üzemeltetője egy bizonyos Larry Silverstein, az ingatlanpiac egyik nagykutyája volt. Hat héttel a szeptember 11-i tragikus események előtt Larry Silverstein szerződést kötött az ikertornyokra és a 7-es számú toronyra.
Silverstein ezen lépése sok versenytársat meglepett. A felhőkarcolók ugyanis úgynevezett „fehér elefántok” voltak. Ez az angol idióma arra utal, hogy a vagyon fenntartása anyagilag kész csődöt jelentett. A tornyházak évente milliókat „nyeltek el” áramra, vízre, fűtésre és javításokra. Az előző tulajdonosok arról álmodoztak, hogy lebontják őket, és jövedelmező lakásokat építenek a helyükre. New York vezetése ugyan nem ellenezte a dolgot, de attól tartottak, hogy a tornyok ledőlésekor rákkeltő azbesztpor borítja be Manhattant, és a városlakók puszta egészségügyi kártérítési perekkel csődbe viszik a város költségvetését...
És ekkor, mint a mesében, felbukkan a kormányzati körökkel szorosan összefonódott üzletember, Larry Silverstein. Köt egy 99 évre szóló bérleti szerződést 3,2 milliárd dollárért. Sőt, Larry eléri a biztosítási összeg elképesztő mértékű megemelését. Eközben magáért az épületek bérleti jogáért Silverstein mindössze 30 millió dollárt fizetett ki, mielőtt a tornyai megsemmisültek...
„Ennek az üzletnek köszönhetően Silverstein több mint nyolcmilliárd dollárt keresett a felhőkarcolók megsemmisülésén” – jegyezte meg John Wyndham.
Később éppen Silverstein kotyogta el egy tévéinterjúban, hogy amikor a 7-es épület lángokban állt, úgy döntött, hogy „meghúzzák, leengedik”. Ez az irányított robbantás klasszikus szakkifejezése...
Egyébként maga Silverstein csodával határos módon túlélte a terrortámadást. Minden nap a WTC-1 toronyban reggelizett, és a lánya is ott dolgozott. De 2001. 09. 11-én sem Larry, sem a lánya nem jelent meg az épületben. Később a milliárdos azt nyilatkozta, hogy a felesége mentette meg az életét, aki ragaszkodott egy előre tervezett orvosi vizsgálathoz.
A „harmadik robbanás”
Azon a tragikus 2001. szeptember 11-i napon sok globális tévécsatorna mutatta be a CNN híradásának azt a pillanatát, amelyben felvillant a felirat: „Rendkívüli hírek – egy harmadik robbanás darabokra szaggatta a World Trade Centert”. A harmadik robbanásról szóló hírek más riportokban is szerepeltek. Körülbelül fél órával később azonban az amerikai híradásokban már egyetlen említés sem esett robbanásokról. Miért? Talán valaki egyszerűen megtiltotta a „robbanás” szó használatát a WTC-vel kapcsolatban?
Már önmagában az a tény, hogy a 7-es épület szeptember 11-én kora este omlott össze, arra enged következtetni, hogy a terroristák repülőgépeire talán nem is volt szükség, és az ikertornyok összeomlása mindenképpen bekövetkezett volna. Talán valaki egyszerűen csak azt akarta, hogy a felhőkarcolók leomoljanak – és le is omlottak. És ennek a valakinek nagy valószínűséggel tudnia kellett a készülő légitámadásról, hogy utána a terroristákra háríthassa a felelősséget. Bármilyen furcsán is hangzik, a tornyok elpusztítását kívánók listáján az első maga az új bérlőjük lehetett...
„Lehetséges, hogy az épületeket aláaknázták. Vannak bizonyítékok arra, hogy a szeptember 11-i események előtti hetekben, az éjszaka közepén – hajnali három körül – teherautók hajtottak az épületekhez. Aztán valakik a liftaknákban dolgoztak. Heteken át fúrtak ott valamit, ráadásul mindezt éjszaka. Persze közvetlen bizonyítékom nincs rá, hogy ez összefüggésben állt volna a felhőkarcolók aláaknázásával” – mondta ismét John Wyndham.
A szakemberek azonban biztosak abban: ahhoz, hogy olyan épületeket aláaknázzanak, mint a WTC tornyai, és elősegítsék az összeomlásukat, rengeteg időre van szükség. Sokkal többre, mint amennyi Larry Silversteinnek volt.
Bárhogy is történt valójában, egy dolog nyilvánvaló: külső segítség nélkül a WTC három tornya nem omlott volna össze... Ha pedig ez így van, ismét vissza kell térnünk a kérdéshez: cui prodest? Kinek állt érdekében a tragédiát Oszáma bin Láden terroristáira kenni?
Az „elpárolgott arany”
2007-ben a kubai rádió sugározta Fidel Castro szenzációs szózatát a népéhez. A kubai vezető azt mondta, hogy a 2001-es terrortámadásokkal kapcsolatos igazság eltitkolása a WTC pincéiben tárolt több száz tonnányi aranytömb eltűnésével függ össze.
Az összes közül talán ez az „összeesküvés-elmélet” a leghihetetlenebb. A helyzet az, hogy egyes konspirációs hívők szerint létezik egy délkelet-ázsiai királyi családokból álló közösség, amely a globális „pénzügyi háborúban” az amerikai jegybankrendszer (Fed) legfőbb riválisa. Ezt a közösséget az összeesküvés-elmélet hívei találóan „Sárkánycsaládnak” nevezték el.
Az egyik verzió szerint a Kennedy-korszakban a „Sárkánycsalád” egy hatalmas aranyszállítmányt adott át Amerikának, hogy támogassák a fiatal amerikai elnök terveit, aki a Rothschild család irányítása alól kikerülő új államkincstári jegyeket akart kibocsátani. Az Egyesült Államoknak átadott királyi arany értékét 144 milliárd dollárra becsülték... A kétezres évben az ázsiai közösség visszakérte ezt az aranyat, a fémet pedig állítólag pont az ikertornyokba szállították, majd egy páncélteremben helyezték el a 2001. szeptember 12-re tervezett további szállításig.
Amikor aranyról van szó, a dolgok teljesen más irányt is vehetnek. Ezen elmélet szerint a Fed és maga az USA vagyonának várható drasztikus csökkenése – amit a „Sárkánycsalád aranyának” elvesztése okozott volna – vezetett a WTC lerombolását célzó „művelet” végrehajtásához.
Objektíven nézve azonban meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Államok gazdasági modellje nagy vonalakban nem omlott volna össze 144 milliárd (vagy az inflációt figyelembe véve akár féltrillió) dollárnyi arany elvesztésétől. Hiszen csak a tornyokban lévő brókercégeknél rengeteg értékes dokumentum, többek között több százmilliárd dollár értékű államkötvény hevert. De ha a WTC lerombolását, a Pentagon elleni támadást és a 3000 ember halálát nem „terrortámadásként”, hanem konkrét pénzügyi célokat szolgáló bűncselekményként vizsgáljuk – akkor hirtelen nagyon is lesz benne logika.
A légicsapások ugyanis mind pénzügyi célpontokat értek: bankokat, brókercégeket, értékpapír-raktárakat, sőt, még a Pentagon könyvelési osztályát is...
Ugyanezen a napon, szeptember 11-én az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet országos szükségállapotot hirdetett, és az Egyesült Államok történetében először rendkívüli hatásköröket követelt magának. Ez lehetővé tette mintegy háromszázmilliárd dollárnyi titkos államkötvény csendes beváltását.
Bárhogy is történt, furcsa egybeesés, hogy az ikertornyok felrobbanása előtti napon, azaz szeptember 10-én Paul Wolfowitz akkori amerikai védelmi miniszterhelyettes (a Világbank későbbi elnöke) bejelentette: a Pentagon költségvetéséből rejtélyes módon eltűnt több trillió dollár. Ezt a vallomást azonban másnapra mindenki elfelejtette. Jelentéktelennek tűnt a történelemben példátlan terrortámadáshoz képest, beleértve azt is, hogy egy repülőgép a Pentagonba csapódott – egészen pontosan az épületnek pont abba a részébe, ahol a könyvelési iratokat tartották.
Terrortámadások megjóslása Oroszországból
A tragédia előestéjén egy másik, szinte észrevétlen esemény is történt Oroszországban. Az "Ekspert" nevű magazin honlapján Mihail Hazin közgazdász a gazdasági helyzetet elemezve felvetette, hogy az USA-ban zajló belső politikai harc (amelynek egyik oldala az ipar fellendítésével akarja kilábaltatni az országot a válságból, míg a másik minden áron meg akarja tartani a globális pénzügyek feletti kontrollt) a közeljövőben... terrortámadásokat provokálhat.
„Egy nagykövetség elleni merényletet hoztam fel példaként, vagyis nekem úgy tűnt, hogy ez inkább az Egyesült Államok határain kívül fog megtörténni, mint azon belül. <…> Még egyszer mondom, ez pusztán egy teória volt. És hogy ezt az egészet bin Ládenre fogják kenni, azt onnan sejtettem, hogy az amerikai sajtó már pár hónappal a merényletek előtt nagyon aktívan elkezdte őt előtérbe tolni” – magyarázta később Hazin.
A Hazin által említett robbantások az amerikai nagykövetségeken egy időben történtek 1998 augusztusában Kenyában és Tanzániában. Akkor Amerika válasza szintén egy katonai művelet volt, amely a „Végtelen Hatótávolság” (Infinite Reach) nevet kapta.
Hazin „előrejelzése” tisztán a gazdasági helyzet elemzésén alapult. A helyzet az volt, hogy 2000-re az USA kimerítette azokat a tartalékokat, amelyekhez a Szovjetunió erőforrásainak megszerzése után jutott. A növekedési ütem lassult, a pénzügyi lufik kezdtek kipukkadni, ráadásul a leköszönő elnök, Bill Clinton egy sor globális gazdasági hibát vétett. Többek között eltörölt számos olyan, még a nagy gazdasági világválság idején elfogadott törvényt, amelyek lehetővé tették a gazdaság élénkítését, mégha nem is mindig fedhetetlen utakon...
Az USA teljes pénzügyi modellje az 1944-es Bretton Woods-i egyezményen alapult, amikor az amerikai GDP a világ össztermelésének több mint felét adta. Amerika pénzügyi politikája pedig a dollárövezet folyamatos kiterjesztésén nyugodott. De előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor már nincs hova terjeszkedni. A nyomtatott pénz túlkínálata miatt válság lép fel. 2001 őszére az Egyesült Államokban a dollár árfolyama és vásárlóereje is meredeken zuhant. A spekulációs lufi már majdnem kipukkadt, és a gazdasági robbanást csak olyan rendkívüli események tudták volna megelőzni, amelyek egy háború sokkjával érnek fel. Vagyis a szeptember 11-i terrortámadások – bármilyen cinikusan is hangzik – nagyon is kapóra jöttek.
Az amerikai tőzsdék terrortámadás utáni azonnali bezárása lehetővé tette Washington számára, hogy teljesen új mederbe terelje az épp akut szakaszába lépő pénzügyi-gazdasági válságot...
A terrortámadás új gazdasági lehetőségeket nyitott meg az USA számára, mivel erkölcsileg indokolttá tette a pénznyomda padlógázra állítását és a világgazdaság dollárszektorának kibővítését. Ennek eredményeként szeptember 11. után megerősödött a dollár pozíciója a globális pénzügyi rendszerben, a világgazdaságot pedig amolyan szükségállapoti üzemmódba, a „bárhol, bármikor kitörhet a háború” várakozásába kapcsolták át.
És természetesen az egész világra kiterjedő terrorellenes háborúra kapott „szabadkártya” drasztikusan fellendítette és kigyógyította az USA-t a gazdasági betegségéből.
Családi kötelékek
Szó szerint néhány órával az ikertornyok elleni támadás előtt az idősebb George Bush amerikai elnök egy elegáns washingtoni szállodában együtt reggelizett Oszáma bin Láden egyik testvérével. A tragédia után két nappal pedig a bin Láden család minden tagja bármiféle rendőrségi kihallgatás nélkül elhagyhatta az Egyesült Államokat.
E két család kapcsolatának története a hetvenes évekre nyúlik vissza, Texas államba, amikor a fiatalabb George W. Bush elkezdte kiépíteni politikai és olajipari karrierjét. Éppen a bin Láden család finanszírozta Bush első, meglehetősen kockázatos vállalkozását. A befektetések ellenére Bush cége veszteségesnek bizonyult, és beolvadt egy másik vállalatba, amely szoros szálakon kötődött a Nemzetközi Hitel- és Kereskedelmi Bankhoz (BCCI). Ez a bank finanszírozta a Perzsa-öböl menti országok diktátorait, többek között Szaddám Huszeint is. A Bush és a bin Láden családok nem tudtak belenyugodni a hatalmas pénzek elvesztésébe. Később, az idősebb George Bush elnök kérésére titkos vizsgálatot indítottak a BCCI tevékenységével kapcsolatban, és sikeresen le is buktatták őket mint pénzmosással foglalkozó bűnszervezetet.
Hamarosan pedig kitört az öbölháború. Már akkor is sokan nyíltan hangoztatták, hogy a háború igazi célja az volt, hogy letaszítsák Irakot a világ olajpiacán elfoglalt trónjáról. Ez a forgatókönyv pedig a lehető legjobban szolgálta a Bush és a bin Láden család érdekeit.
Telt az idő. Bin Láden idősebb testvérei a saját törvényes üzletükre koncentráltak, Oszáma pedig az afganisztáni szovjet csapatok elleni iszlám fegyveres harcok élére állt.
Bár testvérei továbbra is fenntartottak üzleti kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, Oszáma bin Láden meg volt győződve róla, hogy az iszlám államoknak maguknak kell dönteniük a saját sorsukról. Emiatt arra szólította fel az irakiakat, hogy maguk döntsék meg Szaddám Huszein hatalmát, és ne várják meg, amíg ezt az amerikaiak teszik meg. Tajtékzott a dühtől, amikor megtudta, hogy az öbölháború után az amerikaiak Szaúd-Arábiában hagyták a csapataikat. Elhagyta a királyságot és Szudánba költözött, ahol megalapította az al-Kaida nevű terrorszervezetet – méghozzá azzal a nyílt céllal, hogy kiirtsák az amerikai agresszorokat a szent iszlám földekről.
Pontosan bin Ládennek tulajdonították a kenyai és tanzániai amerikai nagykövetségek elleni 1998-as robbantásokat, valamint az amerikai USS Cole hadihajó elleni 2000-es támadást is.
És itt megint felmerül a régi kérdés: cui prodest? Nem történhetett-e meg, hogy a bin Láden és a Bush család egy ravasz mestertervet eszelt ki arra, hogyan lehetne visszahozni Amerikát a gazdasági szakadék széléről a "fekete bárány" Oszáma bin Láden segítségével?
Az igazság odaát van
A 9/11-es tragédia számos részlete máig megválaszolatlan. Például egy olyan pofonegyszerű kérdés, hogy hogyan tudott 3-4 fős terroristacsoport egyszerre hatalmas utasszállítókat eltéríteni, ráadásul egyszerű sniccerrel? Vagy miért váltak láthatatlanná az eltérített polgári gépek a földi irányítás radarjain? Hogyan lehetséges, hogy a New York legkülönbözőbb pontjain elhelyezett tévékamerák mintegy varázsütésre mind a becsapódás pontjára fókuszáltak? És miért nevezte meg a Bush vezette amerikai adminisztráció azonnal bin Ládent főbűnösként már aznap, még mielőtt egyáltalán elkezdték volna a terrortámadások hivatalos kivizsgálását?
Mindazonáltal sok szakértő úgy véli, hogy a szeptember 11-i terrortámadások annak az eredményei voltak, hogy az amerikai titkosszolgálatok hiába kaptak töredék-információkat a tervezett akcióról, egyszerűen nem álltak a helyzet magaslatán. Valószínűleg nem ők szervezték magát a támadást, de hatalmasat hibáztak, és semmit sem tettek a megakadályozása érdekében.
Azonban az az összeesküvés-elmélet, mely szerint az amerikai titkosszolgálatok maguk asszisztáltak a 2001. szeptember 11-i merényletekhez, évről évre újabb és újabb hátborzongató tényekkel gazdagodik.
Egyik ilyen eset volt, amikor a merényletek 14. évfordulója előtt egy londoni lakásban holtan találták Simon Kotz CIA-ügynököt. Két hónappal korábban Kotz szenzációs kijelentést tett: a 2001. szeptember 11-i tragédia valójában egy grandiózus különleges hadművelet volt, és neki erre megdönthetetlen bizonyítékai vannak. Kotz arra készült, hogy nyilvánosságra hoz bizonyos titkosított dokumentumokat, amelyek fényt derítenek az események hátterére, de szeptember 3-án holtan találták.
Kísértetiesen hasonló eset történt 2014. április 13-án Michael Ruppert amerikai íróval is, aki a szeptember 11-i dokumentumok tanulmányozása közben egy nagyon szaftos információra bukkant. Állítása szerint a CIA a titkos műveleteinek finanszírozására kábítószer-kereskedelmet folytatott neves olajipari cégek háttértámogatásával. Ruppert halálát végül hivatalosan öngyilkosságnak minősítették. Érdekes módon az író életében többször is pedzegette, hogy el fogják hallgattatni. „A kérdés, amit a leggyakrabban feltesznek nekem az előadásokon, az, hogy miért nem öltek még meg? Erre két válaszom van. Egyrészt gazdaságilag nem kifizetődő nekik, és a halálom több problémát okozna, mint amennyit megoldana. Másrészt nem vagyok elég fontos ahhoz, hogy megöljenek” – nyilatkozta egyszer.
Egy évvel korábban, 2013-ban pedig Angliában a saját lakásában találták holtan Philip Marshall nemzetbiztonsági ügynököt, kiskorú gyermekeinek holttestével együtt. Marshall korábban megígérte, hogy papírokkal fogja bizonyítani: az ifjabb Bush elnök adminisztrációja összejátszott a szaúdi hírszerzéssel, akik állítólag kiképezték a szeptember 11-i terrortámadás jövőbeli elkövetőit.
Simon Kotz halála előtt nem sokkal az Egyesült Királyságban történt egy másik esemény is, ami elgondolkodtatja az embert a WTC elleni támadás rejtélyéről. 2015. augusztus 1-jén egy magánrepülőgép tisztázatlan okokból lezuhant. Kényszerleszállás közben a gép megdőlt, egy autóparkolóba csapódott, majd felrobbant. Mint később kiderült, a fedélzeten az „1-es számú terrorista”, Oszáma bin Láden közvetlen rokonai utaztak: a mostohaanyja, a féltestvére és annak férje. Bár ki tudja, talán ez a tragédia is csak egy szomorú véletlen volt a sok közül.
