Harry Potter és Ginny Weasley a Harry Potter-könyvek és -filmek egyik legfontosabb párosa, ám a moziadaptációkból kimaradt egy kulcsfontosságú jelenet, ami igazán mélyebb értelmet adott volna a kapcsolatuknak.
Amikor Harry és Ginny először találkoznak a Bölcsek kövében, még semmi sem utal arra, hogy egy napon majd összeházasodnak, és három közös gyermekük születik. Bár egy évvel később, a Titkok Kamrájában Harry megmenti a lány életét, a bimbózó érzelmeknek még sokáig nyoma sincs: Ginny a történtek után évekig alig mer a fiú szemébe nézni.
Ahogy a történet halad előre, Harry és Ginny is felnőnek, és idővel ráébrednek, hogy jóval több köti össze őket egy egyszerű barátságnál. A rajongók körében a mai napig parázs viták folynak arról, hogy vajon tényleg egymásnak lettek-e teremtve. Míg J. K. Rowling könyvei meggyőzően alátámasztják, hogy a Kiválasztotthoz senki sem illik jobban Ginnynél, a filmadaptációk már korántsem ezt a benyomást keltik. A vásznon látott kapcsolatukból fájóan hiányzik a hitelesség, legfőképp azért, mert a készítők meg sem próbáltak elegendő figyelmet szentelni a történetük kibontakozásának.
A filmekben szinte teljesen háttérbe szorult a kapcsolatuk
Miután az unokatestvére, Dudley tíz éven át terrorizálta, ő pedig a lépcső alatti gardróbban nevelkedett, a "Fiú, aki túlélte" számára már az a gondolat is abszurdnak tűnik, hogy varázsló lehet. Míg a kortársai az első szerelmekről pletykálnak és a szüleikkel lázadnak, Harry egy egészen más, sokkal sötétebb világba csöppen bele: világhírű, ám sokáig szinte semmit sem tud a hírneve valódi okairól. Ez a sötét titokzatosság pedig egészen a Voldemort felett aratott végső győzelméig végigkíséri az életét.
Harrynek a történelem leghatalmasabb és leggonoszabb sötét varázslójával kellett leszámolnia, akit csecsemőként (igaz, tudtán kívül) egyszer már legyőzött. Nem csoda tehát, hogy a horcruxok utáni hajsza kellős közepén a szerelem volt az utolsó dolog, ami a fejében járt.
A sorozat főbb szereplői közül egyértelműen Harry a legtapasztalatlanabb a romantika terén. Igen, fülig szerelmes volt Cho Changba, de még akkor sem volt fogalma róla, hogyan kezdeményezzen egy egyszerű beszélgetést, amikor a figyelme végül Ginny felé fordult. Mivel a történetet végig Harry szemüvegén keresztül látjuk, a szerelmi szálak érthető módon a periférián maradnak, és csak akkor kerülnek előtérbe, amikor az már elkerülhetetlen.
A Harry Potter világában ennek ellenére számos emlékezetes románccal találkozhatunk, bár a többségük csak Az azkabani fogoly eseményei után kezd kibontakozni. Ginny például, mielőtt először csókolózott volna Harryvel, együtt járt a fiú barátjával, Dean Thomasszal, és a hollóhátas Michael Cornerrel is. Később, különösen A Halál ereklyéiben nagy hangsúlyt kapott Remus Lupin és Nymphadora Tonks tragikus története is. A Tonks, Longbottom és Malfoy családba tartozó párok pedig hol kiállták az idő próbáját, hol pedig sosem kaptak igazi esélyt a boldogságra.
Végül persze Harry és Ginny története is előtérbe lép, de ha már itt tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a fokozatos közeledés legszebb példája mellett sem: ez pedig Ron és Hermione hétéves útja a barátságtól a szerelemig (miközben egy ideig még "ellenségek" is voltak, ezzel is kimerítve minden romantikus klisét). Bár az egész saga során folyton civakodnak, a végén rájönnek, hogy egymásnak teremtették őket. (Igaz, később maga J. K. Rowling is elismerte, hogy ez a párosítás talán hiba volt, de ez már egy egészen más történet.)
Harry „szakítása” Ginnyvel a Félvér Herceg végén
Igaz, a „szakítás” szó talán kissé nyers a búcsújukra, de az, hogy Dumbledore temetése után pontot tesznek a kapcsolatuk végére a Félvér Hercegben, kizárólag Harry döntése volt. Ez pedig egy újabb érzelmileg rendkívül erős és mély jelenet, amit fájdalmasan igazságtalanul vágtak ki a mozifilmből. A hatodik könyv végén Harry azért hagyja el Ginnyt, mert meg akarja óvni őt. Pontosan tudja: ha a lány a barátnője marad, Voldemort azonnal az első számú célponttá teszi, amint tudomást szerez a horcruxok utáni hajszáról.
– Ginny, figyelj rám – mondta Harry halkan a felhangzó zsibongásban, miközben az emberek felálltak a székeikről. – Nem lehetek többé veled. Nem találkozhatunk. Nem maradhatunk együtt.
A lány nem sírt, csak nézett rá.
– Voldemort kihasználja azokat, akik közel állnak az ellenségeihez. Egyszer már csalinak használt, csak azért, mert a legjobb barátom húga vagy. Gondolj bele, mekkora veszély leselkedne rád, ha minden maradna a régiben. Rájönne, megtudná. És rajtad keresztül próbálna elérni engem.
– És ha nekem mindegy? – kérdezte határozottan Ginny.
– Nekem nem mindegy – felelte Harry.
Ginny reakciója a szakításra lenyűgöző, és tökéletesen megmutatja, mennyit érett a személyisége az évek során. Nem sírt. Nem könyörgött Harrynek, hogy gondolja meg magát. Még csak nem is követelte hisztérikusan, hogy a fiú vigye őt is magával a veszélybe.
– Hát, nem mondhatnám, hogy megleptél. Tudtam, hogy előbb-utóbb ez lesz. Tudtam, hogy addig nem leszel boldog, amíg el nem kapod Voldemortot. Talán ezért is tetszel annyira.
A Halál ereklyéiben, Bill és Fleur esküvőjén – még közvetlenül a halálfalók váratlan támadása előtt – sikerül még egy utolsó szót váltaniuk. Sőt, még arra is jut idejük, hogy elvonuljanak egy búcsúcsókra, de a pillanatot sajnos megzavarják. Ezt követően egészen a roxforti ostromig egyetlen szót sem beszélnek egymással.
A Félvér Herceg filmváltozatában és A Halál ereklyéi első részében azonban mindebből az érzelmi hullámvasútból az égvilágon semmi sem látható. Harry ott... még csak el sem búcsúzik igazán Ginnytől. A Halál ereklyéiben segít felhúzni a lány ruháján a cipzárt, hosszan megcsókolják egymást – az egész jelenet arra utal, mintha mi sem történt volna, és még mindig egy párt alkotnának. A második részben aztán a csata káoszában újra csókolóznak egyet, a filmvégi epilógus pedig – akárcsak a könyvben – boldog házasként, három közös gyermekkel mutatja őket.
A mai napig rejtély, hogy a film készítői miért döntöttek a szakítós jelenet kivágása mellett. Lehet, hogy úgy érezték, feleslegesen túlbonyolítaná a cselekményt, pedig ez a kulcsfontosságú párbeszéd legfeljebb egy-két percet vett volna el a játékidőből. Vagy talán nem akarták még komorabbá tenni a Félvér Herceg amúgy is sötét adaptációját. Óriási hiba volt, hiszen pontosan Harry nehéz döntése az, ami igazán összefogja kettejük történetét, és valódi mélységet ad neki. Ráadásul tökéletesen rávilágít a karakterek valódi természetére: Harry megszállott, önfeláldozó vágyára, hogy mindenáron megvédje a szeretteit, és Ginny rendíthetetlen, karakán kitartására.
A könyvek alapján Harry és Ginny tényleg tökéletes párt alkotnak
A regények lapjain a kettejük eltérő személyisége tökéletes egyensúlyt teremt. Igazi griffendélesekként mindketten hihetetlenül bátrak, szellemesek és heves vérmérsékletűek – bár Harry a vállára nehezedő teher miatt érthető okokból sokkal gyakrabban veszíti el a türelmét. Ám míg a fiú természetéből fakadóan komorabb, befelé forduló és töprengő, Ginny alapvetően egy vidám, könnyed és vibráló személyiség. Emellett nemcsak az köti össze őket, hogy mélyen átérzik a másik nehézségeit, hanem egy közös, olthatatlan szenvedély is: a kviddics.
Az olvasók imádják a lassan kibontakozó romantikus szálakat, J. K. Rowling pedig mesterien játszik ezzel a toposszal. A korai kötetekben Ginny reménytelenül epekedik Harryért, ám a fiút teljesen leköti Cho Chang, és jóformán észre sem veszi Ron kishúgát. Amikor pedig végre egymásra találnak, már javában dúl a második varázslóháború, így alig marad idejük megélni a szerelmüket. A könyvbeli Harryben és Ginnyben rengeteg a közös vonás (ideértve a Voldemorthoz köthető súlyos, múltbéli traumákat is), így a megnyugtató végkifejlet, amelyben végül mindketten elnyerik a jól megérdemelt boldogságot, teljesen helyénvalónak és őszintének hat.
Papíron tehát kettejük kapcsolata gyönyörűen fel van építve és teljesen logikus. A filmekben viszont szinte kivétel nélkül minden közös jelenetük rettentően kínos, vagy egyenesen feszengős lett. Persze érthető, hogy az első komolyabb találkozásuk a Titkok Kamrájában még esetlen, hiszen Ginny fülig szerelmes. Ám amikor az érzelmeiknek elvileg mélyülniük kellett volna, Daniel Radcliffe és Bonnie Wright csupán a kémia teljes és letaglózó hiányát bizonyította a vásznon. A csókjaik fájdalmasan erőltetettek, a párbeszédeik suta, furcsa tőmondatokból állnak, a Félvér Herceg hírhedt „cipőfűző-megkötős” jelenete pedig teljesen megérdemelten számít az egész franchise egyik legkellemetlenebb pillanatának.
A filmek egész egyszerűen képtelenek voltak kibontani Ginny karakterét: sem a valódi személyiségét nem tudták átadni, sem azt a hatalmas jellemfejlődést, ahogyan a lány A Főnix Rendje és a Félvér Herceg idejére kinyílt. Amikor a Bölcsek kövében Bonnie Wrightot kiválasztották Ginny szerepére, persze még senki sem tudhatta előre, hogy milyen irányba változik majd a színésznő karaktere az évek során. Sajnos az a határozott, tüzes és szenvedélyes boszorkány, akit az olvasók a könyvekben annyira megszerettek, a mozivásznon egy fájdalmasan szürke és félénk lánnyá redukálódott. A filmbéli Ginny elveszítette a legjobb vonásait: a legendás Denevér-rontást éppúgy sutba dobták a készítők, mint a bátyjával, Ronnal vívott zseniális, vagány szócsatákat. Bár a filmek már ilyenek maradnak, az HBO készülő Harry Potter-sorozata most tökéletes alkalmat kínál arra, hogy a képernyőn is végre méltó módon rehabilitálják ezt a nagyszerű karaktert, és vele együtt Harry szerelmi történetét is.
