Gazdagság, hatalom, zsenialitás – azt gondolnád, hogy ezek az emberek biztosan a kezükben tartják az életük irányítását.
De ahogy a gyakorlat is mutatja, még a legkiválóbb elme is képes „kihagyni”, néha éppen a legrosszabb pillanatban.
A világ leggazdagabb és legokosabb férfiai közül néhányan annyira abszurd módon végezték, hogy haláluk után megkapták a kétes értékű Darwin-díjat. Ezt az „elismerést” azoknak ítélik oda, akik megdöbbentően ostoba módon iktatják ki magukat az emberiség génállományából.
Íme tehát 5 történet, ami ékesen bizonyítja: a gazdagság, az intelligencia és a józan ész bizony nem mindig jár kéz a kézben.
1. Stockton Rush – a magabiztos milliárdos, aki a Titanichoz merészkedett
Biztosan te is hallottad már ezt a történetet.
Stockton Rush az OceanGate nevű cég alapítója volt, amely mélytengeri merülésekre szakosodott. Arról álmodott, hogy saját tengeralattjárójával elérhetővé teszi az expedíciókat a Titanic roncsaihoz.
Nagyratörően hangzik, nem?
De még mennyire!
Csakhogy úgy döntött, spórol egy kicsit, és a mérnökök tanácsa ellenére szénszálas anyagból építi meg a szerkezetet, nem pedig titánból.
Emellett fittyet hányt az alapvető tanúsítási és biztonsági előírásokra. Még a tengeralattjáróját is egy átalakított Logitech F710-es játékvezérlővel irányította, aminek az összeszerelési minőségét aligha lehetett „biztonságosnak” nevezni.
2023 júniusában személyesen vezette a Titanichoz való merülést a saját maga által tervezett, Titan nevű kísérleti tengeralattjáróval. Több utas is tartózkodott vele a fedélzeten: két üzletember, egy mélytengeri kutatásokért felelős igazgató és egy tinédzser (az egyik üzletember fia). Körülbelül 3800 méteres mélységben a hajótest nem bírta a nyomást, és egy pillanat alatt összeroppant, a másodperc törtrésze alatt megölve mindenkit a fedélzeten.
Később kiderült, hogy szakemberek többször is figyelmeztették Rush-t: a szerkezete nem biztos, hogy kibírja a mélytengeri nyomást. Ő azonban hajthatatlan maradt, és azt hajtogatta, hogy „egy mérnök megérzése fontosabb a szabályoknál”.
Pontosan ezért vette fel a Darwin-díjat odaítélő közösség Rush nevét a 2023-as „díjazottak” listájára – mint aki a saját ostobasága és csökönyössége miatt a lehető legképtelenebb módon zárta ki magát az emberiség génállományából, ráadásul még néhány dúsgazdag embert is magával vitt a halálba.
2. A milliomos, aki az utolsó pillanatig ragaszkodott a Segwayéhez
Jimi Heselden brit üzletember, aki több millió dollárt (több milliárd forintot) keresett a hadseregnek gyártott védőfelszereléseken, egy nap úgy döntött, hogy Segwayre pattanva élvezi egy kicsit a természetet.
Emlékszel még a Segwayre? Amikor megjelentek, sokan a jövő közlekedési eszközének tartották. Ma már azonban úgy tűnik, szinte csak a plázák biztonsági őrei használják, az emberek pedig inkább elektromos rollerekre váltottak. De nem is ez a lényeg.
Fontos megjegyezni, hogy Jimi Heselden nem csupán rajongott a járgányért – ő volt magának a cégnek a tulajdonosa.
Nos, az a bizonyos végzetes kiruccanás elég csúnyán végződött: miután elvesztette uralmát a Segway felett, nem ugrott le róla, hanem a járművel együtt egy szikláról egyenesen a folyóba zuhant.
A Segway cserbenhagyta – és szó szerint a tulajdonosa halálát okozta. A többi pedig már történelem: általános megdöbbenés, a „miért nem ugrott le?” kérdés, és a Darwin-díj, emlékeztetőül, hogy néha bizony biztonságosabb gyalogolni.
3. Az előrelátás nélküli japán politikus
1979-ben egy Nitaro Ito nevű gazdag japán politikus úgy döntött, nagyban játszik, hogy megnyerje a választásokat.
Több tízezer dollárt (több tízmillió forintot) fizetett a jakuzának, hogy rendezzenek meg egy ellene irányuló támadást, abban a reményben, hogy ezzel szánalmat kelt a választókban, lejárathatja a riválisait, és így egy fontos posztot szerezhet meg.
Az ötlet egyszerű volt: egy támogatóival való találkozó előtt késsel megszúrják a lábán, ő pedig ezért a támadásért a politikai „ellenfeleit” teszi majd felelőssé. A szúrás azonban pont a politikus lábában lévő artériát érte, és Ito elvérzett, még mielőtt az orvosok kiérkeztek volna.
Hab a tortán, hogy a politikus minden, a megrendezett támadás előtti ténykedését rögzítette egy biztonsági kamera, így a hatóságok kiderítették, hogy az egészet ő maga szervezte.
Az évszázad politikai húzása?
Inkább egy tragikomédia, ami azzal végződött, hogy a politikust Darwin-díjjal „jutalmazták”.
4. Az elbizakodott igazgató
Michael, egy 50 éves milliomos és egy tekintélyes főiskola igazgatója, nem csupán művelt ember volt, hanem a biztonsági kérdések szakértője is, aki rendszeresen tartott előadásokat tudományos konferenciákon.
Az érettség, a kimagasló intelligencia és a felelősségtudat mintaképe volt.
Legalábbis egy bizonyos, az életében bekövetkezett végzetes eseményig.
Amikor a Viktória-vízesésnél pihentek, Michael lenyűgöző fotókat akart készíteni a barátnőjéről. Egyszer csak kiesett a szemüvege a kabátzsebéből, és egy híd peremén akadt fenn, egyenesen egy 80 méteres szakadék fölött.
Úgy döntött, hogy hősködik egy kicsit, felvág a barátnője előtt, és megmenti a szemüvegét, ezért átmászott a korláton… És lezuhant, így már nem gyönyörködhetett a fotókban.
Mint kiderült, a sziklák csúszósak voltak a vízesés szüntelenül rájuk hulló permetétől.
A szemüvegét nem mentette meg, és saját magát sem. Ezért is „érdemelte ki” a Darwin-díjat a természetes kiválasztódáshoz való hozzájárulásáért.
5. A legjobb amerikai ügyvéd, aki elfelejtette az iskolai fizika tananyagot
John Smith, a Los Angeles-i ügyvédi kamara sztárja, két diplomával és évi több millió dolláros (több milliárd forintos) keresettel, egy egyszerű pálmaág miatt vesztette életét. Amikor meglátta, hogy a növény beszorult a ház előtti vezetékek közé, úgy döntött, kezébe veszi az irányítást.
John kiváló képzésben részesült, és ez a tudás elég is volt ahhoz, hogy fényes ügyvédi karriert fusson be. De úgy tűnik, a drága iskolák sem mentették meg attól a hibától, amit talán még egy átlagos felső tagozatos sem követett volna el: a magasfeszültségű vezetékek közé szorult ágat egy hosszú fémrúddal próbálta meg kipiszkálni.
Nem nehéz kitalálni, mi lett a vége.
Ez a végzetes butaság nem maradt észrevétlen – John posztumusz Darwin-díjat kapott.
