A történelem során most először ereszkedtek le barlangászok a jemeni sivatag egyik legijesztőbb képződményének, a Pokol Kútjának (más néven Barhout kútjának) a fenekére.
Ez a hatalmas karsztképződmény már régóta bűzös szagot áraszt, nem csoda, hogy a helyiek körében meglehetősen rossz hírnévre tett szert. A kutatók azonban odalent lenyűgöző természeti csodákra bukkantak, amiket most mi is megmutatunk.
A természet titkai
A Barhout kútja egy különleges karsztképződmény, amely évmilliókkal ezelőtt jött létre Jemen keleti részén, el-Mahra tartomány sivatagos területén. A félelmetes nyílás 30 méter széles és 112 méter mély.
Mivel a földrétegeken keresztül folyamatosan szivárog le a víz, a lyuk alján hatalmas állócseppkövek (sztalagmitok) nőttek, sőt, a kutatók még úgynevezett „barlangi gyöngyöket” is találtak – ezek különleges, simára csiszolódott apró mészkőgolyók. A gyönyörű természeti képződmények mellett a barlangászok rengeteg állati maradványt is felfedeztek, főként a mélybe zuhant és elpusztult madarak csontjait.
Mohammed al-Kindi, egy ománi geológus és egyetemi professzor elmondta, hogy a kutatócsoport feladata a karsztjelenség, valamint a talaj és a víz összetételének vizsgálata volt, emellett pedig az elpusztult állatok maradványait is elemezték.
Amíg a csapat egyik fele a kút fenekén dolgozott és mintákat gyűjtött, a többiek a felszínről biztosították őket. Kindi professzor összesen hat órát töltött a mélyben, és ő volt az utolsó, aki feljött onnan.
A barlang alját sok apró mélyedés és éles sziklagerinc tarkítja. Körülbelül 65 méteres mélységben a sziklafalakból víz csordogál, ami apró, de annál látványosabb vízeséseket hoz létre.
A kutatókat leginkább a hatalmas állócseppkövek nyűgözték le, amelyek néhol még a 9 méteres magasságot is elérték.
A helyiek legrosszabb rémálma
A helyiek körében egy ősrégi legenda járja, miszerint a kút mélyén gonosz dzsinnek laknak. Az ott élők emberemlékezet óta egyenesen a Pokol kapujának tartják ezt az óriási lyukat, amelynek rossz hírnevét csak tovább fokozta a belőle áradó orrfacsaró bűz. A barlangászokat persze cseppet sem zavarták a kellemetlen szagok, őket sokkal jobban érdekelték a víznyelő geológiai sajátosságai.
A tudomány válaszai
A sivatag közepén megbúvó, hűvös kis oázisban békák, bogarak és kígyók leltek otthonra az évszázadok során. Mivel ezek az állatok mind itt éltek, szaporodtak, majd pusztultak el, idővel egy igen vastag üledékréteget hoztak létre – ennek a pontos kora azonban még tudományos meghatározásra vár.
A gázelemző műszerek segítségével a kutatók megállapították, hogy a víznyelőben az oxigénszint teljesen normális, és az ijesztő szagok ellenére semmilyen mérgező anyagot nem találtak. Az ománi csapat 3D technológiával is feltérképezte a kutat: pontosan feljegyezték a területre jellemző tektonikus mozgásokat, a mikroklímát és a kút ökoszisztémáját alkotó élőlénykolóniákat.
Amikor az újságírók arról faggatták a tudósokat, hogy a jelenség hasonlít-e arra a rejtélyes kráterre, amit 2013-ban fedeztek fel az oroszországi Jamal-félszigeten, Chris Fogwill, a brit Keele Egyetem gleccserkutató professzora elmondta, hogy a két képződmény teljesen eltérő módon jött létre.
A jemeni „Pokol kútja” a mészkő eróziója révén, egy tipikus karsztos víznyelőként alakult ki: a savas, sós talajvíz egyszerűen kimarta a kőzetet, ami végül beomlott. Ezzel szemben a szibériai krátert a permafroszt és a föld alatti jégképződmények olvadása, valamint az ehhez kapcsolódó gázkitörés hozta létre.
