Bár nem vagyok még 90 éves Matuzsálem, azért 45 éves korára az ember szerez már némi élet-tapasztalatot. Az élet már annyiszor vágott kupán, hogy szinte meg sem lepődöm. De a mondás, miszerint „Jó pap holtig tanul”, valóban működik. És teljesen mindegy, hány éves vagy: 45, 90 vagy akár 120.
Ma a saját lányom "vágott kupán"!
A gyerekek a szüleik folytatásai. Nemrégiben pont megjegyeztem a családom előtt, hogy az iskolában sok tantárgy teljesen el van szakadva a valós élettől. Vegyük például magát a fizikát. Mit alkalmazunk a mindennapi életben a fizikából? Hát ott a hőmérséklet, az ellenállás kiszámítása, a közlekedőedények... mi más?
Nagyjából ennyi!
Úgy tűnik tehát, hogy az alaptudományokból származó iskolai ismeretek egyszerűen holt teherként hevernek bennünk, aztán a végzősök 90%-a el is felejti őket. A természet nem tűri a felesleges dolgokat: ha nem használod a tudást, az agy törli azt.
A lányom elmondta ezt a tanárának. A tanár pedig kijelentette, hogy a fizika mindenhol jelen van és szükséges. Röviden: komolyan összekaptak.
A lányom azt mondja:
– Nem kell semmire!
A tanár erre:
– Mindenhol szükség van rá!
– Bizonyítsa be!
– Bebizonyítom!
– Technológusnak tanulsz?
– Igen!
– Tanultok hidraulikát?
– Igen!
– Akkor menjünk a műhelybe!
És amit ott mutatott neki, azt kipróbáltam magam is, és... kiguvadt a szemem a csodálkozástól! Még most sem tértem magamhoz. Hogyan lehet megpucolni egy főtt tojást, még olyat is, amelyik reménytelenül rátapadt a héjára?
Könnyedén, mindössze 2 másodperc alatt!
Ráadásul szó szerint 2 másodperc alatt.
Felteszed a tojásokat főni a tűzhelyre. Nem kell sózni, borsozni, varázsolni, mantrákat mormolni vagy bármilyen más trükköt bevetni. Csak víz, egy egyszerű lábas és maga a tojás. Bármilyen méretű lehet, akár egy struccé is.
Amint megfőttek, azonnal leöntöd róluk a forró vizet. Előveszel egy kis, szorosan záródó fedeles befőttesüveget, hideg vizet töltesz bele úgy, hogy nagyjából 1 cm-rel a pereme alatt maradjon (ez hozzávetőleges, plusz-mínusz egy kicsi nem számít). Vagyis kell egy vékony légréteg, pontosan úgy, mint a fenti fotón.
Fogd a frissen főtt tojást, párszor koccintsd az asztalhoz, a vágódeszkához vagy a lábashoz... épp csak annyira, hogy a héja megrepedezzen.
Beleteszed a tojást az üvegbe, ráteszed a fedelet, és 10–12-szer jó alaposan megrázod!
Az üvegben a heves rázás hatására vízlökés, hidraulikus ütés keletkezik, ami a hideg vizet egyenesen a héj alá préseli. A héj pedig egy szempillantás alatt elválik a megszilárdult tojásfehérjétől:
Akár jól hámozható a tojás, akár nem, a héj még ott is leválik, ahol makacsul rátapadt, legfeljebb apró tojásfehérje-darabokkal együtt:
Ha pedig a tojás eleve könnyen hámozható, a héja úgy csúszik le róla, mint rongyszőnyeg a nedves lépcsőfokról. Egyetlen mozdulat, és máris ott a kezedben az egész héjfüzér.
A lányom büszkén tért haza, és megmutatta nekem ezt a trükköt. Majd kiesett a szemem a csodálkozástól. Én pedig csak annyit tudtam mondani:
– És erről miért nem ír egyetlen fizikatankönyv sem?
A lányom elgondolkodott, majd azt mondta:
– Holnap megkérdezem a tanártól...
Van egy olyan érzésem, hogy engem mint „okostojást” be fognak még hívni ehhez a fizikatanárhoz egy alapos beszélgetésre.
