Ez a ház korántsem olyan aprócska, mint amilyennek elsőre látszik.
A fotókat elnézve könnyen az az érzésünk támadhat, mintha ez az épület egyenesen egy ködös, óangol krimisorozat díszletei közül lépett volna elő. Egy apró, téglából épült sorház, szorosan beékelődve a szomszédok közé. Az épület annyira keskeny, hogy mind a három emeletén mindössze egyetlen ablak kapott helyet. De még milyen!
A küszöbön egy apró, bozontos kutyus, Mungo fogad minket, a bejárati ajtót pedig egy gyönyörű magnóliakoszorú díszíti. Vajon mi rejlik az ajtó mögött? Milyen életet élhetnek itt a lakók? Hogy nézhetnek ki a szobák, és vajon megbújik-e egy titkos kis hátsó udvar az épület mögött? Valószínűleg sokan játszottunk már el a gondolattal, hogy bepillantsunk egy ilyen rejtélyes londoni otthonba.
Maga az ingatlan egyébként a londoni Chelsea-ben található. Ez a városrész egykor London egyik csendes külvárosa volt, mára azonban a brit metropolisz egyik legelitebb és legdrágább negyedévé nőtte ki magát. Errefelé olyan emberek élnek, akiknek aligha kell hónap végén a bolti akciókat bújniuk.
A jelenlegi tulajdonosok még 2018-ban vásárolták meg a sorházat. Az előző lakó nem más volt, mint Susan Hampshire brit színésznő, akit a 70-es években a Forsyte Saga sorozatban, illetve a Dr. Jekyll és Mr. Hyde című filmben is láthattunk. A ma már 86 éves színésznő hosszú éveken át élt ebben a bájos házikóban, mielőtt úgy döntött, hogy közelebb költözik a gyermekeihez.
„Amikor először beléptünk, a ház elképesztően elbűvölő volt. Minden bútor krémszínű, aranyozott és csillogó volt” – emlékszik vissza Paul, a jelenlegi tulajdonos.
Azóta persze a berendezés teljesen átalakult. A kifinomultság megmaradt, de immár egy egészen más, modernebb stílusban pompázik.
Kukkantsunk is be!
Így fest az épület kívülről. Minden emeleten egy-két szoba kapott helyet. A bejárati ajtó egyenesen a járdára nyílik, a muskátlikkal, olajfákkal és egyéb növényekkel teli kerámiacserepek pedig szinte az egész szabad területet elfoglalják az utcafronton.
Íme Mungo, a bozontos kutyus, akiről korábban már esett szó. A bejárati ajtótól jobbra egy hatalmas, pompás muskátlibokor kapott helyet – képzelhetitek, milyen gyönyörű látványt nyújt, amikor teljes pompájában virágzik!
Ahogy átlépjük a küszöböt, rögtön egy végtelenül hangulatos nappaliban találjuk magunkat. Klasszikus értelemben vett előszoba nincs, így a kabátokat és a cipőket kénytelenek vagyunk közvetlenül a bejárati ajtó mellett hagyni. Számunkra ez talán kissé szokatlan lehet, de az angolok teljesen hozzászoktak ehhez az elrendezéshez.
A hangulat azonnal magával ragadja az embert: van itt egy igazi, működő kandalló, egy roskadozó házikönyvtár, a falakat pedig aukciókon vásárolt, különleges festmények díszítik.
Érdekesség: az új tulajdonosok a fotókon is látható barna függönyöket az előző lakótól, Susan Hampshire-től vették át. A fotelek eredetileg elegáns bőrkárpitot viseltek, ám ezt egy strapabíróbb szövetre kellett cserélni – mindezt Mungo kutya áldásos tevékenységének köszönhetően, aki a beköltözés másnapján rögtön tönkretette a méregdrága bőrt.
A nappali finoman szólva is kompakt méretű. A bejárati ajtóval szemben találjuk a második és harmadik emeletre vezető lépcsőt, amelyet a fotózás idején már ünnepi, karácsonyi díszekbe öltöztettek.
Az alsó szinten korábban faltól-falig padlószőnyeg borította a padlót. Az új tulajdonosok felszedték, és meglepetésükre egy gyönyörű, 1960-as évekből származó eredeti parkettát találtak alatta, amit azóta csodásan felújíttattak.
Ezen a szinten található a konyha-étkező is, ahonnan egyenesen a bájos kis belső udvarra léphetünk. A hatalmas panorámaablak csak 2018-ban került beépítésre, előtte egy tömör téglafal állt a helyén.
Az étkező igazi közösségi térként funkcionál: itt szoktak összegyűlni a barátokkal és a szomszédokkal egy-egy kellemes vacsorára. A házaspár otthonában szinte mindig akad vendég.
Így fest maga a konyha. A ház aprócska külső megjelenése alapján valószínűleg kevesen gondolnák, hogy odabent egy ilyen tágas és jól felszerelt tér rejtőzik.
A konyhabútor nagy része még az előző lakótól maradt rájuk. Eredetileg a szekrények élénk világosvörös színben pompáztak, ám az új tulajdonosok jobbnak látták egy visszafogottabb, szürkéskék árnyalatra átfesteni őket.
Minden más – a masszív étkezőasztal a székekkel, az otthonos szőnyeg, de még a dizájnos lámpák is – már az új lakók remek ízlését dicséri.
Az ehhez hasonló, intim belső udvarok nagyon jellemzőek a londoni házakra, és még a szerényebb negyedekben is gyakran találkozhatunk velük.
A fürdőszoba – a hálószobához hasonlóan – már az emeleten kapott helyet. Saját ablaka van, amely a belső udvarra néz, ráadásul még egy minikönyvtárat is bezsúfoltak ide (elvégre ki ne szeretne a fürdőkádban fekve, vagy épp a vécén ülve olvasgatni?).
Így néz ki a hálószoba. Engem személy szerint azonnal megvett kilóra a falak különleges, nyugtató árnyalata.
A legfelső szinten egy csendes dolgozószoba bújik meg. A hálószobához hasonlóan itt is puha padlószőnyeg borítja a padlót, a sötétítőfüggönyök pedig szintén az előző lakó örökségei (úgy tűnik, a színésznőnek tényleg kifogástalan ízlése volt).
Ennyi lett volna a mai rövid, de annál érdekesebb londoni ingatlantúránk. Nektek hogy tetszik ez a tipikusan brit, kívül kicsi, belül tágas sorház? Írjátok meg kommentben!
