8 szörnyű higiéniai hiba, amit az emberek kis lakásokban elkövetnek

A kisméretű lakás nem mentség a rossz higiéniára, ám éppen az ilyen terekben válnak a hibák rendszeressé. A gond nem az emberekben vagy a „kultúrában” gyökerezik, hanem az elavult alaprajzokban, a kézmosó nélküli különálló WC-kben, a tárolóhelyek hiányában, valamint abban a berögződésben, hogy az emberek inkább „alkalmazkodnak”, mintsem megoldanák a problémákat.

Ez a cikk nem a megszégyenítésről szól, hanem a valós kockázatokról és azok kiküszöbölésének módjairól, még a legkisebb alapterületen is.

Az egyik legelőnytelenebb és legveszélyesebb hétköznapi szokás a különálló WC, amelyben nincs kézmosó. A nagydolog elvégzése után az ember vagy:

• egyáltalán nem mos kezet;
• szennyezett kézzel nyitja ki az ajtót, átmegy a fürdőszobába, a szennyezett kezével ott is megfogja az ajtót, ott kezet mos és kijön – miközben az összes kilincs és villanykapcsoló koszos marad!

Emiatt az apró szennyeződések könnyen átjutnak a papír pórusain és érintkeznek a kéz bőrével – még 3-4 réteg használata esetén is. A papír nem képez áthatolhatatlan gátat: túlságosan vékony az ilyen jellegű szennyeződésekhez. Ha a kezed nem nedves, az még nem jelenti azt, hogy tiszta is. Az a tény pedig, hogy ezt külön magyarázni kell, az általános tájékozottság rendkívül alacsony szintjét mutatja.

Hogyan javíthatsz a helyzeten:
— szerelj be egy kompakt, 30–35 cm-es sarokkézmosót a WC-be;
— ha ez megoldhatatlan, legalább egy bidézuhanyt és kézfertőtlenítőt helyezz el, bár ez csupán kompromisszum és nem a norma; a legjobb a zuhany és a kézmosó együtt;
— a villanykapcsolót és a kilincseket naponta töröld át nedves törlőkendővel, ne csak havonta egyszer.

A vécéhasználat utáni szappanos vagy géles vizes lemosás a higiénia alapvető követelménye szinte minden civilizált országban.

A hagyományos vécéhasználat legfőbb problémája az, hogy sokan nincsenek tisztában vele: a száraz toalettpapír egyáltalán nem tisztítja meg a bőrt, mindössze mechanikusan szétkeni a székletszennyeződést a felületen, miközben csak a nagyobb darabokat távolítja el. Ezután a fehérnemű is beszennyeződik, amelyben aztán órákon át járnak az emberek.

Sokan elkezdtek nedves törlőkendőt használni – ez hatalmas előrelépés az 1990-es évekhez képest. A nedves törlőkendők azonban a szennyeződéseknek csupán a 90–97%-át távolítják el, az eredmény pedig esetleges. Ha különálló WC-d van és nélkülöznöd kell a kényelmet, a nedves törlőkendő használata után akkor is át kell menned a fürdőszobába, hogy szappannal vagy tusfürdővel alaposan megmosakodj.

Gyakori helyzet: valaki kilép a zuhany alól, és:

• a párás helyiségben veszi fel a ruhát, miközben maga a ruha is bent feküdt a fürdőszobában, amíg a forró víz párolgott, így nyirkossá vált, tökéletes táptalajt biztosítva a baktériumoknak;
• szem előtt tárolja az alsóneműt a fürdőszobában, így a pára rárakódik a fehérneműre, a vécé lehúzásakor pedig a mikroszkopikus szennyeződések a nyitott felületekre is ráülepednek;
• amíg zuhanyozni megy, a tiszta ruhát a mosógépre vagy a WC-tartály tetejére teszi, ahol porréteg lehet;
• a nedves törölközőket szellőzés nélküli fürdőszobában hagyja.

Ez tökéletes táptalajt teremt a gombáknak és a kellemetlen szagoknak. Ráadásul ezek a szagok nem tűnnek el egyszerűen egy gépi mosás után sem. Sok ruhadarab egyszerűen tönkremegy ettől.

Hogyan javíthatsz a helyzeten:
— építs ki elektromos elszívó ventilátort, amely a páratartalom 90%-át és a szennyezett levegőt is eltávolítja;

— alakíts ki egy száraz zónát: akasztókat vagy külön polcot, ahová kizárólag a makulátlanul tiszta ruha kerül;

— ne tárolj alsóneműt a fürdőszobában; ha mégis muszáj, legfeljebb pár napra valót tarts ott, dobozban, zárt polcon;

— a törölközőszárítón lévő törölközők legfeljebb fél napig maradjanak ott, utána kerüljenek a mosásba; naponta cserélni kell őket.

Kisebb lakásokban a tükör miatt szinte mindig a fürdőszobában tartják a kozmetikumokat. Ez hiba.

Miért jelent ez problémát:
— a páratartalom és a hőingadozás felgyorsítja a termékek megromlását;
— a krémek és a sminkszerek gyorsabban szennyeződnek baktériumokkal, amelyeket aztán mindennap felviszel az arcodra, majd nem érted, mitől alakult ki az akné;
— a szavatossági idő a töredékére csökken, például 12 hónapról akár 3 hónapra.

Hogyan javíthatsz a helyzeten:
— helyezz el egy külön száraz szekrényt vagy komódot a hálószobában;
— legyen tükör és megfelelő világítás a fürdőszobán kívül is;
— a fürdőszobában kizárólag az arclemosókat és a micellás vizet tartsd.

Kis alapterületű lakásokban gyakran szűkös a hely, ezért a „másnap még felvehető” ruhákat:

• a szekrénybe akasztják a tiszta ruhák közé;
• az ágyra, a tiszta ágyneműre teszik „csak egy percre”, amíg máshova nem rakják;
• a fotelre vagy komódra dobják, ahol például a macska is ráléphet.

Ez higiéniai szempontból helytelen, különösen az utcai viselet esetében. A tömegközlekedésen, a kávézóban vagy az irodában olyan helyekre ülsz le, ahol korábban kutya, ápolatlan ember vagy még rosszabb dolog is megfordulhatott. Nem teheted utána ezt a nadrágot a frissen mosott ruhák közé.

Hogyan javíthatsz a helyzeten:
— alakíts ki külön helyet a már viselt ruháknak: ruhaállványt, akasztókat vagy nyitott ruhafogast;
— soha ne tedd őket oda, ahol a tiszta fehérneműt és ruhákat tartod.

Megszokott látvány: a mosdó alatt minden egyszerre megtalálható. Mosóporok, tisztítószerek, a tartalék WC-papír és a törölközők.

A probléma:
— a tisztítószerek gőzei megtelepednek a textíliákon; a vegyszereket semmi esetre sem szabad a toalettpapír vagy a papírtörlők közvetlen közelében tartani, mivel azok átvehetik a mérgező anyagokat;
— a törölközők magukba szívják a vegyszerszagot, ezért a hálószobában, az ágyneműk mellett érdemes tárolni őket.

Kis alapterületű lakásokban a mosógép gyakran:

• a fürdőszobában, közvetlenül a WC mellett áll;
• gyakran a padlóról felvett mosókosarat vagy lavórt pakolják rá;
• később pedig tiszta holmik lerakófelületeként használják – ráteszik a ruhákat mosás előtt és után, vagy oda készítik a váltóruhát a zuhanyzás idejére.

Hogyan javíthatsz a helyzeten:
— ne tarts tiszta ruhákat a mosógép tetején;
— a fedőlapot rendszeresen fertőtlenítsd és töröld le;
— a piszkos és a tiszta ruhaneműt soha ne tedd ugyanarra a felületre.

A macskaalom gyakran az átjáróban áll, vagy a fürdőszobában (ami a legrosszabb, hiszen a megnövekedett páratartalom és hőmérséklet szétterjeszti a baktériumokat az egész helyiségben), a konyhában (ami szinte még rosszabb), esetleg az előszobában (ahonnan az alomrészecskék széthordódnak az egész lakásban). Az etetőtálak pedig oda kerülnek, ahol éppen marad nekik hely.

Hogyan javíthatsz a helyzeten:
— az alomtálcát ne a közlekedőfolyosókra helyezd. Kiváló hely lehet az erkély vagy a zárt lodzsa, vagy egy tágasabb nappali sarka (ha a helyiség kicsi, ez nem megfelelő);
— az etetőtálakat könnyen felmosható felületre, sarokba tedd, távol a macskaalomtól;
— az alomtálcát gumikesztyűben tisztítsd ki, majd alaposan moss kezet szappannal. Számos, macskák által terjesztett betegségkórokozót a sima szappan nem pusztít el.

Ez a legveszélyesebb tévhit, amely mögött az emberek átlagos ismereteinek hiánya húzódik meg. Az immunrendszer ugyanis egyáltalán nem így működik.

Az immunrendszer képes egyszer-egyszer megvédeni egy idegen vírustól, de a lakásban lévő villanykapcsolókon megtelepedő székletbaktériumoktól nem fog megóvni. Sőt mi több: meg sem próbálja.

A bélflóra tagjai nem idegen vírusok, hanem feltételesen kórokozó mikroorganizmusok:

• nem váltanak ki erőteljes immunválaszt;
• a szervezet nem kongatja meg a vészharangot, hanem krónikus gyulladásos állapotba kerül.

A széklet eredetű gombák, paraziták és baktériumok nem félnek az immunrendszertől – szisztematikusan kijátsszák azt. Ha úgy gondolod, hogy az immunrendszernek bármilyen érdemi szerepe van ebben a védekezésben, érdemes beleásnod magad az orvosi szakirodalomba.

Ennek következtében az ember ingerlékennyé és agresszívvá válik, a valóságban és az interneten is folyamatosan konfliktusba kerül másokkal, rosszul alszik, rémálmai vannak, emésztési panaszokkal és krónikus fáradtsággal él. A legveszélyesebb az egészben az, hogy mindezt a „személyiségnek”, a „stressznek” vagy a „kornak” tulajdonítják, nem pedig az elhanyagolt, piszkos otthoni környezet következményének.

Idézet a szakkönyvből (Mandell, Douglas, and Bennett’s Principles and Practice of Infectious Diseases, a fertőző betegségek alapvető kézikönyve, amelyet alapirodalomként használnak az Egyesült Államokban és az Európai Unióban):

“For enteric pathogens transmitted by the fecal–oral route, immunity is generally non-sterilizing and does not prevent repeated reinfection. Control of transmission depends primarily on hygiene and sanitation rather than host immune status.”

Magyarul:

A széklet-száj úton terjedő bélrendszeri kórokozók esetében az immunitás általában nem sterilizáló jellegű, és nem akadályozza meg az ismételt fertőződést. A fertőzés terjedésének visszaszorítása elsősorban a higiéniától és a közegészségügyi körülményektől függ, nem pedig a gazdaszervezet immunrendszerének állapotától.

A vécéhasználat utáni higiéniát tehát mindenképpen be kell tartani: lemosakodni vízzel és szappannal (és nem csupán vécépapírt vagy nedves törlőkendőt használni), kezet mosni, valamint rendszeresen áttörölni a kapcsolókat és a kilincseket. Az immunrendszer semmilyen módon nem pótolhatja az alapvető higiéniai szokásokat.

Íme, milyen fertőzéseket lehet összeszedni, ha figyelmen kívül hagyjuk az orvosok tanácsait a helyes otthoni higiéniáról:

1. Enterobiasis (cérnagiliszta-fertőzés): a vécéhasználat utáni kézmosás elmaradásával, kilincsek, kapcsolók, okostelefonok, ágyneműk révén terjed. A parazitapeték akár 2–3 hétig is életképesek maradnak a felületeken. Nem jár fájdalommal vagy lázzal; a tüneteket – ingerlékenység, álmatlanság, ideges tikkelés, éjszakai felébredések – a „stresszre” vagy az általános idegességre fogják.

2. Krónikus hólyaghurut: a nők körében az egyik leggyakoribb megbetegedés olyan környezetben, ahol hiányzik a bidé vagy a bidézuhany. A bélflóra (székletbaktériumok) húgycsőbe jutó mikroszennyeződései okozzák. Következményeként romolhat a munkamemória, a koncentráció, a döntési sebesség, csökkenhet a szellemi teljesítmény, valamint hirtelen dühkitörésekkel tarkított ingerlékenység jelentkezhet.

3. Bakteriális vaginózis: a bélflóra átvitele miatt alakul ki (kéz, fehérnemű, vécépapír használata víz helyett), valamint az alsóneműk párás fürdőszobai tárolása következtében. Előfordulhat, hogy nem kíséri kellemetlen szag; a tüneteket – ingerlékenység, csökkent libidó, cikluszavarok – gyakran tévesen hormonális problémának vélik.

4. Kandidiázis (rejtett gombafertőzés): állandó páratartalom, a törölközők ritka cseréje (a fürdőlepedőt naponta kellene cserélni), a rosszul megszárított ruhák és a nyirkos fehérnemű viselése váltja ki. Néha hiányzik a típusos viszketés; „agyköd”, fásultság és kellemetlen bőrérzet formájában jelentkezik, amit sokan nem kötnek össze a gombás fertőzéssel.

5. Gombás bőrfertőzések: nedves törölközők, fürdőszobaszőnyegek, a fürdőszoba közös felületei és a rossz szellőzés révén terjednek.

6. Láb- és körömgomba: nedves padlók, szőnyegek, zuhanytálcák és törölközők útján kapható el; a gomba a nedves környezetben hónapokig életképes marad.

7. Krónikus orrmelléküreg-gyulladás: a penész, a párás levegő, valamint a fürdőszobában és a szellőzetlen hálószobában keringő szennyezett levegő okozza. Láz nem kíséri; a tüneteket – fásultság, fejfájás, ingerlékenység – a mindennapi stresszre, életkorra vagy élethelyzetre fogják.

8. Allergiás hörghurut (penészgomba miatt): a nyirkos falakból, mennyezetekből és a rosszul szellőző fürdőszobákból származó penészspórák belégzése váltja ki. Rossz alvásminőségben, reggeli levertségben és állandó fáradtságérzetben mutatkozik meg.

9. Toxoplazmózis (látens forma): a macskaalom kesztyű nélküli takarítása, az alomtálca fürdőszobai vagy konyhai elhelyezése (ilyenkor a fertőzés esélye akár a 70%-ot is elérheti), valamint az öblítéskor levegőbe kerülő részecskék belégzése révén alakul ki. Legtöbbször tünetmentes, de szorongást, apátiát, lelassult gondolkodást és a kognitív képességek romlását idézheti elő.

10. Kontakt dermatitisz (rejtett forma): a bőr szennyezett felületekkel, vegyszermaradványokkal vagy nyirkos textíliákkal történő érintkezése okozza. Kiütések nélkül is jelentkezhet; tünetei az ingerlékenység, a fáradtság és a folyamatos fizikai diszkomfortérzet.

Az otthoni tisztaság nem hóbort és nem divathóbort. Ez kötelesség a többi családtaggal (különösen a gyermekekkel) és önmagunkkal szemben is.

Erre tanítottak minket: szappannal kezet mosni, szellőztetni a lakást, rendet és személyes higiéniát tartani. Nem a látszat kedvéért, hanem az egészség és a mentális jólét megőrzése érdekében.

A piszok lassan mérgezi az embert – leépüléshez vezet, és a kultúra, valamint a saját család iránti tisztelet hiányát jelzi.

Ha méltó életre vágysz, kezdd az otthoni renddel és tisztasággal.