Mindannyian kerültünk már olyan kínos helyzetbe, amikor tulajdonképpen semmi rosszat vagy aggályosat sem tettünk, a körülmények furcsa alakulása miatt mégis rendkívül bizarr módon, mérhetetlenül megszégyenülten jöttünk ki a történetből.
Az általunk vétett hibák tényénél már csak egy dolog van, ami még kellemetlenebb tud lenni: a felismerés pillanata, amikor rádöbbenünk, hogy végzetes, visszafordíthatatlan hibát követtünk el.
Mindannyiunkra rátör olykor egy-egy miniamnézia, melynek következtében az agyunk egy pillanatra kihagy, és elfelejtünk valami olyan teljesen természetes és hétköznapi dolgot, amit egyébként még álmunkból felébresztve is tudnánk.
Mindannyian azért küzdünk nap mint nap, hogy az élet minél több területén egyszerre lehessünk sikeresek. Mindenben azonban nem lehetünk kiválóak, így ha tetszik ha nem, néha akaratlanul is fel kell áldoznunk bizonyos dolgokat az életben. Nem mindegy azonban, hogy miket és hogyan.
Otthon hagyjuk a telefonunkat, elkésünk a melóból, leöntjük magunkat kávéval, nem indul az autó, stb… - ezek mind-mind olyan dolgok, melyek csak és kizárólag hétfőn képesek előfordulni az emberrel, legalábbis legtöbbünkkel.
