Ki ne szedte volna szét a játékait gyerekkorában csak azért, hogy megtudja, mit is rejt a belsejük?! Ez a természetes kíváncsiság persze felnőtt korunkra sem vált köddé, pusztán megtanultunk mélyen elnyomni magunkban.

Ki ne szedte volna szét a játékait gyerekkorában csak azért, hogy megtudja, mit is rejt a belsejük?! Ez a természetes kíváncsiság persze felnőtt korunkra sem vált köddé, pusztán megtanultunk mélyen elnyomni magunkban.

Ha egy játékot adsz egy kisgyerek kezébe, az apróság valószínűleg azonnal megpróbálja darabjaira szedni azt, mert furdalja őt a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet a belsejében. Ez a természetes kíváncsiság felnőtt korban sem csillapul, ám megpróbáljuk elnyomni és nem darabjaira szedni mondjuk a kezünk ügyébe akadó fényképezőgépet.

Általában olyannyira megszokjuk a körülöttünk lévő dolgokat, hogy meg sem fordul a fejünkben annak a gondolata, hogy milyen izgalmas érdekességet rejthet vajon a belsejük. Szerencsére azonban vannak olyan emberek, akik a gyerekkorban mindenkinél megszokott 'játék-szétszedés' hóbortot felnőtt korukra sem nőtték ki, így a segítségükkel megkukkanthat…

Mindannyian szedtünk szét játékokat gyerekkorunkban, hogy kiderítsük, mit is rejt a belsejük. Bár már rég nem vagyunk gyerekek, ez a természetes kíváncsiság az évek során sem lankadt, maximum megpróbáltuk jó mélyen elnyomni magunkban.

Nincs olyan kisgyermek, aki ne próbálta volna már meg szétszedni a kedvenc játékait csak azért, hogy lássa, mit rejt a belsejük. Emiatt nem lehet haragudni rájuk, ez az egészséges és természetes kíváncsiság eredménye, mely ugyan felnőtt korban is épp úgy ott van bennünk, ám ekkor már igyekszünk elnyomni magunkban.
