Valamikor a Sanyo egy szinten állt a Sonyval és a Sharppal.
Látszólag mindent gyártott – a zenelejátszóktól, magnóktól és tévéktől kezdve az akkumulátorokig és napelemekig. De miért tűnt el hirtelen ez a legendás márka? Hogyan tudott egy kis üzemből technológiai óriássá nőni, és miért bukott el? Járjunk utána!
Hogyan kezdődött minden?
A Sanyo története a Matsushita Electric – a később Panasonic néven ismertté vált vállalat – árnyékában kezdődött. Alapítója Konoszuke Macusita mérnök és üzletember volt, aki az 1920-as években kerékpár-világításainak köszönhetően vált híressé.
Ezek a megbízható és tartós lámpák milliós tételben fogytak világszerte. 1947-re a Matsushita Electric túlélte a háborút, és a háztartási gépek piacának jelentős szereplője maradt. Azt beszélik, az amerikai hatóságok, tartva a befolyásától, felajánlották Konoszukénak, hogy ossza fel a vállalatot, de talán ő maga döntött úgy, hogy esélyt ad egy új márkának.
Így jött létre a Sanyo – neve úgy fordítható, hogy "Három óceán", ami a globális terjeszkedés álmának szimbóluma. Az élére Tosio Iue, Konoszuke sógora került: nővére, Mumeno 1915 óta volt Macusita felesége, maga Tosio pedig 14 éves korától, 1917-től a családi műhelyben dolgozott.
Később feleségül vette Konoszuke húgát, ezzel még szorosabbra fűzve kapcsolatát a Matsushitával. 1947-ben Konoszuke átadott neki egy oszakai gyárat, és a Sanyo ugyanezekkel a lámpákkal indult útjára. 1949-re évente 100 ezer készletet szállított külföldre, 1950. április 1-jén pedig SANYO Electric Co., Ltd. lett.
1952-ben a Sanyo továbblépett: Japán első műanyag rádiója és keverőtárcsás mosógépe tette ismertté a nevét.
Amíg az amerikaiak már hozzászoktak ezekhez az újdonságokhoz, a japánok még csak éppen felfedezték az elektronika kényelmét. Az 1950-es évek közepére a Sanyo elárasztotta a piacot televíziókkal, vasalókkal, ventilátorokkal, porszívókkal, sztereó magnókkal, és az USA-ba irányuló export – szétszerelt rádiókon keresztül – a védjegyévé vált.
A Sanyo virágkora
Az 1960-as években a Sanyo virágkorát élte. A koreai háború utáni gazdasági fellendülés lökést adott a vállalatnak. 1961-ben Hongkongban nyílt gyára, 1962-ben pedig megjelentek a Cadnica nikkel-kadmium akkumulátorok – a borotvák és lejátszók alapjai.
Az USA-ban a Sanyo készülékei még RCA márkanéven is megjelentek, az MR-100-as magnó pedig az 1960-as évek közepén a világ egyik legnépszerűbbje lett.
Mindeközben a vállalat gyakorlatilag nem adott ki saját innovatív termékeket. Mások népszerű technológiáit dolgozta át, tökéletesítette, kiküszöbölve a hiányosságokat, és gyorsan piacra dobta.
Az 1970-es évekre, Tosio halála után, testvére, Kaoru Iue vette át az irányítást. Terve az volt, hogy a termelést három részre osztja: Japánnak, exportra és külföldre, 100 gyárról álmodozva. 1975-ben a Sanyo felvásárolta a Fisher Corporationt, az amerikai Hi-Fi csillagát, és visszaadta régi dicsőségét – a Fisher PH-492 rádiós magnó lett ennek a bizonyítéka.
1979-ben pedig a Sanyo M9998 erőteljes basszusaival és az M9996 sok országot meghódított, köztük a Szovjetuniót is.
Ekkor jelentek meg a számológéppel és rádióval ellátott órák, amelyek milliós példányszámban keltek el.
Az 1980-as évekre a Sanyo elérte a csúcsot: korának egyik legsikeresebb vállalata lett. Magnói évente millió számra fogytak, és szinte minden új modell eladási slágerré vált.
A nyereség dollármilliárdokban volt mérhető, és az új termékekkel való kísérletezés nem állt le. Nem minden sikerült: például a videomagnók piacáért folytatott harcban a Sanyo létrehozta saját V-Cord formátumát. Az első verzió 60 percnyi videót tudott rögzíteni egy kazettára, a második pedig 120 percet. De a formátum nem vált be, és alulmaradt a VHS-sel szemben, csupán egy érdekes próbálkozás maradt.
Az első válságok
De 1986-ban minden megrendült. Kaoru egy botrány miatt távozott: a Sanyo hibás kerozinos fűtőberendezései halálos áldozatokat követeltek, ő pedig magára vállalta a felelősséget. Helyét fia, Szatosi Iue vette át.
Azonban 1991-ben kipukkadt a japán gazdasági buborék. A jen árfolyama az egekbe szökött, a kereslet visszaesett, az export drágává vált. 1992-ben a Sanyo először lett veszteséges, csökkentette az audio-videó termékek gyártását és több ezer alkalmazottat bocsátott el. Minden figyelmét az akkumulátorokra, félvezetőkre és napelemekre összpontosította. Egyébként a Sanyo napelemei áttörést hoztak: egy ilyen energiával működő repülőgép még át is szelte Amerikát – ez volt az első ilyen repülés a történelemben.
A vállalat új irányba is próbált nyitni – a digitális fényképezőgépek felé. Az 1995-ös VPC-G1 modell segített elfoglalni a kompakt fényképezőgépek piacának 30%-át. Emellett a vállalat projektorokkal is foglalkozott, sőt, telefonok gyártásába is belekezdett. Később azonban ezt az üzletágat eladták a Kyocerának.
A végső összeomlás
Úgy tűnt, a 2000-es éveket a Sanyo nem kezdte rosszul. 2002-ben a japán Gifu prefektúrában 30 millió dollárért egy naperőművet helyeztek üzembe – a világ egyik legnagyobbat, amely a "zöld" energiában elért sikerét szimbolizálta. A vállalat akkumulátorokat is szállított a Honda, Ford és más márkák hibrid autóihoz, vezető szerepet töltve be ebben a piaci résben.
Aztán jött a 2004-es év – a japán földrengés súlyos csapást mért a Sanyo gyáraira. A veszteségek nőttek, az adósságok nyomasztóvá váltak. A vállalat elkezdte kiárusítani részeit a túlélés érdekében. 2007-ben mobiltelefon-üzletága botrányba keveredett: kiderült, hogy eltitkolták a veszteségeket és megszépítették a jelentéseket. Az üzletág elnöke elmenekült, 2008-ban pedig eladták a Kyocerának. De ez sem mentette meg a céget.
Mi van most a Sanyóval?
Ma a Sanyo már nem az a független vállalat, mint fénykorában volt. A válságok és a vezetőség hibás döntései okozta pénzügyi nehézségek után 2009 decemberében a Panasonic 4,6 milliárd dollárért megvásárolta a Sanyo részvényeinek 50,19%-át. 2012. április 2-ra a felvásárlási folyamat lezárult, és a Sanyo mint önálló vállalat megszűnt létezni. Vagyontárgyait szétosztották: a háztartási gépek a kínai Haier céghez kerültek, a félvezetők az ON Semiconductorhoz, a márkanév és a technológiák pedig részben a Panasonicnál maradtak.
Jelenleg a Sanyo neve már csak bizonyos termékekhez használt védjegyként maradt fenn. A Panasonic Indiában olcsó televíziókhoz használja a márkanevet: 2016 óta LED-modelleket gyártanak ott, 2019 óta pedig a Kaizen sorozatot Android TV-vel. Az USA-ban a Funai vállalat egyszerű televíziókat gyárt a Walmart hálózat számára – semmi kiemelkedőt. A Haier pedig a Sanyo márkanevet hűtőszekrényekhez és mosógépekhez használja Délkelet-Ázsiában, különösen Japánban és Kínában, de a globális piacokra, beleértve Európát és Oroszországot, ezek a termékek nem jutnak el – ott a Haier saját márkája dominál. A Sanyo technológiái is tovább éltek, például a Cadnica akkumulátorok a népszerű Panasonic Eneloop akkumulátorokká váltak. Az egykori nagyság azonban már a múlté.
