„Soha többé!” - mely országok azok, ahonnan menekülnek és általában soha nem térnek vissza a turisták?

Sok utazó álmodozik arról, hogy találjon egy olyan helyet, ahová újra és újra visszatérhet. Egyeseknek ez a hely Törökország a maga hírhedt all inclusive ellátásával, másoknak Franciaország – a csúcsgasztronómiával, a még annál is magasabb divattal és a félméteres bagettekkel –, megint másoknak pedig Kína, amely hihetetlen tempóban fejlődik és mindig képes valami újat mutatni.

Ugyanakkor vannak olyan országok a világtérképen, amelyek pont az ellenkezőjét váltják ki: lenyűgöznek, meglepnek, néha még sokkolnak is, de ritkán érdemlik meg az ismételt látogatást.

Miért van ez így?

Magas árak, kulturális sokk, bonyolult infrastruktúra, tolakodó szolgáltatások, vagy egyszerűen csak az az érzés, hogy „egyszer is elég volt”. A mai cikkben megnézünk néhány olyan országot, ahová a turisták többsége csak nagyon ritkán tér vissza másodszor.

Kezdjük virtuális utazásunkat Észak-Afrikában, egészen pontosan a régió egyik legszínesebb és legegyedibb országában – Marokkóban. A Szahara sivatag, az Atlasz-hegység és az Atlanti-óceán, a keleti mesék hangulata, a különleges konyha és a rengeteg ember alkotta látványosság... Úgy tűnhet, Marokkóban minden megvan ahhoz, hogy beleszeress, és újra meg újra visszatérj ide.

Sajnos azonban hátrányokból is akad bőven. Ilyen például az idegenekre irányuló hatalmas, olykor túlzott figyelem, a tolakodó árusok és a „nem hivatalos idegenvezetők”, akik pénzt követelhetnek a segítségükért vagy akár csak az útbaigazításért, továbbá a szegénység, a kosz és a mindenütt uralkodó káosz. Ez egy olyan ország, amelynek minden esélye megvan arra, hogy egyszer és mindenkorra magába bolondítson, ehelyett viszont inkább csak lefáraszt.

A következő a sorban India, egy hatalmas kulturális örökséggel, egyedi hagyományokkal és sajátos életmóddal rendelkező ország. Csakhogy mindezt élvezni nem is olyan egyszerű a totális, mindent felemésztő nyomor, a pusztulás, a kosz és a rossz higiéniai körülmények miatt, amiket egyszerűen lehetetlen nem észrevenni. Ennek ellenére Indiát évente turisták milliói látogatják, köztük több ezer magyar utazó is.

Az emberek legtöbbször azért utaznak ide, hogy megtalálják a felsőbb rendű tudást, megtisztítsák az elméjüket és elérjék a nirvánát, elvonulva a természet lágy ölén. A valóságban azonban sokszor azzal a gondolattal távoznak, hogy „Soha többé!”. Persze nem lehet tagadni, hogy Indiában tényleg van mit nézni, van min csodálkozni és ámuldozni, de hogy mi vehetne rá bárkit az ismételt visszatérésre, az számomra hatalmas rejtély.

Túlságosan is titokzatosnak, érdekfeszítőnek és állandó kíváncsiságot kiváltónak tűnik ez az ázsiai ország. Meglepő módon kiderült, hogy Észak-Koreába eljutni meglehetősen egyszerű, még az ország teljes zártsága ellenére is. Elég csupán befizetni egy útra egy akkreditált utazási irodánál.

Maga az ország is meglehetősen szép és érdekes: a természet festői, az emlékművek rendkívül monumentálisak, az ételek finomak, az éghajlat pedig egészen enyhe. Így a visszatérés iránti vágy hiánya kizárólag a látogatás formátumához köthető. Nem hagyhatod el a szállodát, nem szakadhatsz le a csoporttól, engedély nélkül nem fotózhatsz, nem beszélgethetsz a helyiekkel, és nem térhetsz le a jóváhagyott útvonalról. Az egész utazás alatt nem hagy nyugodni az érzés, hogy egy szigorú úttörőtáborba csöppentél. Szóval „kipipálni” persze ki lehet ezt a helyet, de ismételt látogatást egyszerűen nem érdemel.

A következő ország, amiről szó lesz, Ázsia másik végén található, de szintén rendkívül zárt és ritkán látogatott helyként tartják számon. Bhutánról van szó, egy apró királyságról, amely India és Kína közé ékelődik a Himalája hegyei között. Bhután kellőképpen szép, érdekes és autentikus, de a látogatásával járó sajátosságok túlságosan is vegyes érzelmeket keltenek. Ide sem lehet csak úgy egyedül elutazni – be kell fizetni egy szervezett túrára, ami azt jelenti, hogy fizetned kell az idegenvezetők, a sofőrök szolgáltatásaiért, és elkerülhetetlenül túlárazott szállodákat kapsz.

De a legfőbb bökkenő, hogy Bhutánban napi 100 (!) dollár idegenforgalmi adót kell fizetni.

Egy hétre mennél? Akkor tessék csak kipengetni 700 dollárt, és ezen felül fizetni a kirándulásokért, a szállásért, az étkezésért és a belépőkért. Ráadásul 2022-ig ez az adó nem kevesebb, mint 250 dollár volt naponta! Nyilvánvalóan nem sokan akartak ennyi pénzért meglátogatni egy kis hegyvidéki országot. Igazából már a napi 100 dollár is egyértelmű túlzásnak tűnik: egyszer elmehetsz, hogy letudd a bakancslistádon, de hogy újra visszatérj, az biztosan kizárt.

A mai listánk következő országa – valljuk be – elég népszerű a magyarok körében is. Egyiptomra sokan egy viszonylag pénztárcabarát, tengerparti, de közben izgalmas célpontként tekintenek. Az egyik legnyilvánvalóbb turisztikai hátránya azonban az árusok, a behívóemberek és az idegenvezetők túlzott rámenőssége, különösen a turisták által frekventált negyedekben és a látványosságok környékén.

Kivéve persze, ha az alkudozás szerelmese vagy - ebben az esetben ugyanis jutalomban lesz részed: saját tapasztalatból állíthatom, hogy az általam meglátogatott országok közül Egyiptom az egyetlen, ahol az árakat akár az eredetileg mondott összeg ötödére vagy tizedére is le lehet tornászni. Ezenkívül a szolgáltatások minősége gyakran hagy némi kívánnivalót maga után, a turistás helyeken kívül nyilvánvaló biztonsági problémák vannak, mindenfelé szemét hever, a helyiek pedig sokszor alapértelmezés szerint két lábon járó pénzeszsáknak néznek minden európai turistát.

Most ismét visszatérünk Ázsiába, következik Kambodzsa, a Vietnám és Thaiföld nyaralóhelyei közé ékelődött kis ország. Kambodzsa egészen kellemes benyomást kelt, mégis alig ébreszt vágyat az emberben a visszatérésre. A fő ok az, hogy a látogatás során szinte minden turista megtekinti a legfőbb látványosságot – az Angkorvat templomkomplexumot.

Ezzel az utazás fő célja automatikusan teljesül, a visszatérés okai pedig egyszerűen elillannak. Mindezek mellett Kambodzsa meglehetősen békés, autentikus és olcsó, de egyetlen alkalom bőven elég ahhoz, hogy magadba szívhasd a helyi atmoszférát, majd folytasd az utadat Délkelet-Ázsiában.

Kuba egy újabb hófehér homokos tengerpartokkal, türkizkék vízzel és ragyogó napsütéssel csábító üdülőország, ahová a legtöbb turista mégsem tér vissza soha. Igen, sokan beleszeretnek a retro autók, a zene és a karibi rum ritmusának hangulatába, de a kubai hátrányok túlságosan is elveszik a kedvet. Ilyen a nyaralás magas költsége, az instabil internet, az áruhiány, az üzletek korlátozott kínálata, a fizetési nehézségek és az ingadozó színvonalú vendéglátás.

A fotókon Kuba úgy néz ki, mint egy színes képeslap: veterán kabriók, tarka házhomlokzatok és kifulladásig tartó tánc, a valóságban azonban a turisták romladozó épületekkel, hiánygazdasággal, áramszünetekkel és mindennapi kényelmetlenségekkel szembesülnek.

Zárásként jöjjön egy olyan ország, amelynek népszerűsége az elmúlt években a többszörösére nőtt az utazók körében. Vietnámról, a festői és egyedi ázsiai országról van szó. Ha azonban hihetünk a pártatlan statisztikáknak, Ázsiában pont Vietnám az egyik sereghajtó, ha a visszatérő turisták arányát nézzük.

A vendégek alig 10%-a választja ezt az országot egy második utazásra, az okok között pedig leggyakrabban a tolakodó árusokat, a kaotikus közlekedést, az éttermek és taxisok rendszeres átverési kísérleteit, valamint a túlzsúfolt turisztikai látványosságokat említik. Meg aztán, az összes főbb dolgot – vagyis a strandolást, az utcai ételek megkóstolását és a Halong-öbölbeli hajókázást – egyetlen nyaralás alatt ki lehet maxolni, hogy legközelebb már egy új ország felé vehesd aztán az irányt. Szerintem a világ tényleg túl nagy és sokszínű ahhoz, hogy újra és újra ugyanazokra a helyekre térjünk vissza.

Számodra van olyan ország, ahol már jártál, de soha semmi pénzért nem mennél vissza? Mondd el hozzászólásban, hogy melyik az és miért!