Első ránézésre ez a választás logikátlannak tűnhet, hiszen ha a puszta fizikai erőt nézzük: hol van egy kanca a ménhez képest?
Az emlősök nőstényei általában kisebbek és gyengébbek a hímeknél, kevésbé rámenősek, és sokkal óvatosabbak. Felmerülhet tehát a kérdés: a régi időkben, amikor a harcosok még lóháton küzdöttek, miért részesítették mégis előnyben a kancákat a csatamezőn?
A futási sebesség valójában nem számít
Meglepő, de bár a kancák méretben elmaradnak a ménektől, ugyanolyan gyorsan futnak. Még a modern lóversenyeken is egyenlő esélyekkel indulnak, függetlenül attól, hogy melyik nemhez tartoznak.
Hogy miért? A természetes kiválasztódás tette a dolgát. A vadonban a lovaknak gyakran kellett menekülniük a ragadozók elől, és a lemaradó egyedek – nemtől függetlenül – elhullottak. A csatákban azonban amúgy sem a csúcssebesség számított a leginkább, sokkal inkább az állóképesség, ezen a téren pedig a kancák legalább olyan kitartóak, mint a mének.
A mén vonóereje nagyobb, de ez sem számított
A csatamezőn sem a mén, sem a kanca nem húzott szekeret. Csupán a gazdáját kellett a hátán cipelnie, akin minimális felszerelés volt – leginkább csak egy kard vagy egy íj.
Közrejátszhatott az engedelmesség és a nemi ösztön?
Ez a felvetés leginkább a kutyákkal vonható párhuzamból ered. Sok vadász és rendőr azért részesíti előnyben a szukákat, mert egyrészt engedelmesebbek, másrészt egy kant könnyen megzavarhat és teljesen kizökkenthet a munkából egy mellette elsétáló tüzelő szuka. Ilyenkor a kan máris irányíthatatlanná válik az ösztönei miatt, míg egy szukánál ez nem jelent problémát.
A mének és kancák esetében azonban ezek a problémák nem jelentkeznek olyan élesen, mint a kutyáknál. Tehát hiába kötődik a fiziológiához, valójában nem ez volt a fő ok.
A ménnek egy bizonyos dologhoz meg kell állnia
A kancával ellentétben ugyanis a hím ló nem tud menet közben vizelni. A kancának ezzel nincs gondja: futás közben is probléma nélkül elvégzi a dolgát. A mén anatómiája azonban ezt nem teszi lehetővé:
Képzeld csak el, mekkora hátrányt jelentett egy harcosnak, ha a ménje a csata kellős közepén hirtelen lecövekelt, és egy-két percig egy tapodtat sem volt hajlandó mozdulni! Egy ilyen váratlan megállás könnyen a lovas életébe kerülhetett, így már teljesen érthető, miért részesítették előnyben az ilyen szempontból sokkal praktikusabb kancákat a harcmezőn.
