Több ezer betontömböt találtak a görög tengerfenéken: hogyan kerültek oda?
A görög partoknál szokatlan hulladékra bukkantak a tengerfenéken: több ezer kisebb betontömbre és több kilométernyi szintetikus kötélre. 2019 óta a Fishing For Litter program résztvevői 6278 betontömböt és mintegy 11 700 kötelet hoztak a felszínre, és vettek nyilvántartásba; ezeket a halászat után hagyták hátra. Ez idő alatt a görög halászok összesen több mint 360 tonna hulladékot emeltek ki a tengerből.
Első pillantásra furcsának tűnhet: miért dobna bárki is betont a tengerbe? Kiderült, hogy a dolog az éjszakai halászat egyik módszerével függ össze.
Miért van szükségük a halászoknak betontömbökre?
Néhány földközi-tengeri hajó éjszaka speciális úszó lámpákat használ. Ezeket leeresztik a vízbe, hogy a fény odavonzza a halakat, és egy helyre gyűjtse a rajokat.
A szabályok szerint az ilyen eszközöket speciális horgonyokkal kellene rögzíteni, amelyeket aztán visszahúznak a hajóra. Ez a folyamat azonban időigényes.
Az iSea környezetvédelmi szervezet adatai szerint a halászok egy része egy egyszerűbb, ám illegális módszerhez folyamodott: a lámpához polipropilén kötelet kötöttek, arra pedig egy vagy két, egyenként körülbelül 4–5 kilogrammos kis betontömböt erősítettek.
A halászat végeztével a kötelet egyszerűen elvágták. A lámpát visszahúzták a hajóra, a betonnehezék pedig a szintetikus kötél egy darabjával együtt a tengerfenéken maradt.
Így vált a néhány megspórolt perc fokozatosan folyamatos szennyezőforrássá.
Már több tíz tonna beton hever a mélyben
Csak a regisztrált 6278 tömb súlya összesen eléri a több tíz tonnát.
Különösen sok ilyen hulladékot találtak az Éviai-öbölben, amelyet a Trák-tenger és a Thermai-öböl követ. 2026-ban a tisztítási programban már 67 halászhajó vesz részt.
Ráadásul a beton csak a probléma egyik része.
2019 óta a projekt résztvevői több mint 360 tonna hulladékot hoztak fel. A megtalált tárgyak több mint 83%-a műanyag volt, mintegy 34%-át pedig az elhagyott vagy elveszített halászeszközök tették ki.
A program korábbi jelentései szerint a leletek között műanyag palackok, zacskók, polipcsapdák, hálók, valamint egyéb, mind a halászathoz, mind a hétköznapi emberi tevékenységhez köthető hulladékok is szerepeltek.
Miért veszélyesebb ez a hulladék, mint amilyennek látszik?
Önmagában a beton nem tűnik annyira veszélyesnek, mint a műanyag vagy a kőolajszármazékok. A problémát azonban a tömbök hatalmas mennyisége jelenti, valamint az, hogy évekig a tengerfenéken hevernek.
A betonnehezékek beleakadhatnak más halászok hálóiba, szétszakíthatják a felszerelést, és tönkretehetik a fogást.
A polipropilén kötelek még ennél is veszélyesebbek. Lebeghetnek a vízben, rátekeredhetnek a hajócsavarokra, és belegabalyíthatják a tengeri állatokat. Idővel a műanyag apró darabokra bomlik, és mikroműanyaggá válik, amely bekerül a táplálékláncba.
Emellett a kötelek és betontömbök felhalmozódása megváltoztatja a tengerfenék környezetét, és kárt tehet a közvetlenül az aljzaton élő szervezetekben.
Most már maguk a halászok húzzák ki a hulladékot
A helyzet iróniája, hogy manapság a szemét jelentős részét éppen a halászok gyűjtik össze a tengerből.
A Fishing For Litter program 2019 óta működik Görögországban. Amikor a halak mellett műanyaghulladék, kötelek vagy betontömbök akadnak a hálóba, a projekt résztvevői nem dobják vissza őket a vízbe, hanem a kikötőbe viszik, ahol a szemetet regisztrálják, majd újrahasznosításra vagy ártalmatlanításra küldik.
A környezetvédők szerint pusztán a takarítás nem elegendő. Azt javasolják, hogy szigorítsák a halászhajók ellenőrzését, ellenőrizzék a felszerelést a kikötőből való kihajózáskor és a visszatéréskor, valamint következetesebben tartassák be a már meglévő szabályokat.
A betontömbök története jól szemlélteti, hogyan válhat egyes legénységek apró szokása komoly környezeti problémává.
Minden egyes ilyen tömb csupán csak néhány kilogrammot nyom. Amikor azonban több ezer hever belőlük odalent, mellettük pedig több tízezer méternyi műanyag kötél fekszik, a tengerfenék fokozatosan olyan szemétteleppé válik, amelyet a partról szinte senki sem lát.
