Mielőtt elvennéd más párját egy kapcsolatból, azt tanácsolom, hogy gondold át a következményeket

Íme egy egészen friss példa a saját életemből: megismerkedtem egy szimpatikus nővel egy társkeresőn, nagyjából egy órán át remekül beszélgettünk (meglepő könnyedséggel kerültünk egy hullámhosszra), mire egyszer csak ezt írta:

„Ne haragudj... Röviden: férjnél vagyok.”

És ezután jött a szokásos, megható történet arról, hogy problémáik vannak a házasságukban, kölcsönösen elhidegültek egymástól, tulajdonképpen már csak lakótársakként élnek egy fedél alatt, és ő olyasvalakit keres, aki mellett újra igazán fontosnak és kívánatosnak érezheti magát.

Azonnal elköszöntem, és lezártam a beszélgetést. De hol van itt a bökkenő? Ott, hogy ez a jelenség nemtől függetlenül mindkét oldalon pontosan ugyanígy működik. Az illető profiljában sehol nem szerepel az az információ, hogy házas, vagy legalábbis komoly kapcsolatban él. Azt hiszed, hogy egy vonzó, független emberrel van dolgod, ezért gyanútlanul beszélgetni kezdesz vele. Egy-két óra múlva pedig, amikor kiderül az igazság, már nem tudod, mitévő legyél:

„Hát... úgy tűnik, már van valakije... nem szép dolog foglalt emberrel randizni... De olyan közvetlen és nagyszerű! Ráadásul nagyon vonzó is, és már a kölcsönös szimpátia is megvan.”

És ennyi: máris nincs kedved megszakítani a kapcsolatot, pedig egy órával korábban, ha tudod az igazságot, még csak szóba sem álltál volna vele.

Ez egy klasszikus érzelmi csapda, amit férfiak és nők egyaránt előszeretettel alkalmaznak. Sok más helyzetben is működik, például a gyerekek témájánál. Arról, hogy a másiknak van két gyereke az előző házasságából, sokszor csak egy-két héttel az ismerkedés után szerzel tudomást, amikor már jóval nehezebb elengedni a dolgot. Addigra kötődni kezdtél hozzá, megkedvelted, és ha még az intimitás is remek volt köztetek...

Hová akarok kilyukadni? Abba a helyzetbe belecsúszni, hogy megtetszik valaki, aki már foglalt, a legkönnyebb dolog a világon. De bármilyen erős is a vonzalom, azt tanácsolom, hogy gyorsan zárd rövidre az ilyen ismerkedést. Ha ugyanis úgy döntesz, hogy elszereted más párját, és komoly kapcsolatot próbálsz felépíteni vele, elkerülhetetlenül szembe kell nézned néhány súlyos következménnyel.

Ez nevetségesen egyszerű.

Nincs semmi baj az egészséges önértékeléssel, de annak reális talajon kell állnia. Sokan viszont nem érzik ezt a határt: egyszerűen túlteng bennük az önbizalom, ami arra készteti őket, hogy mindenki mást – különösen a kiszemeltjük jelenlegi párját – rosszabbnak, unalmasabbnak vagy kevésbé értékesnek tartsanak maguknál.

„Ugyan már, kit érdekel, hogy mások megégették magukat? Én különleges vagyok, nálam biztosan minden másképp alakul majd!”

Aztán néhány hónap múlva ők maguk is ugyanúgy járnak, és értetlenül állnak előtte, miért hullott szét minden.

Ne áltasd magad azzal, hogy ha sikerült elcsábítanod valakit a párja mellől, akkor te vagy a világ legokosabb, legkarizmatikusabb és legellenállhatatlanabb embere. Ez a dolog ugyanis visszafelé is pontosan ugyanígy működik. A lényeg az, hogy megmutattad az illetőnek: megvan benne a hajlam és az elszántság egy ilyen kilépésre. Vagyis te magad oldottad fel a belső gátlásait. A következő hasonló lépésre már sokkal könnyebben elszánja majd magát, és amint felbukkan a színen valaki, akit nálad is izgalmasabbnak vagy jobbnak lát (márpedig előbb-utóbb felbukkan), habozás nélkül lecserél téged is.

Gyakori és súlyos tévedés az a meggyőződés, hogy egy kapcsolat egyik napról a másikra véget ér pusztán néhány kimondott szóval:

„Drágám, ne haragudj, de szakítunk.”

Igen, látszólag az illető kilépett a korábbi kapcsolatából, és készen áll az új életre veled, de a háttérben még jó ideig egy láthatatlan érzelmi szál köti össze az exével. Ez az állapot eltarthat néhány hétig, de akár hosszú hónapokig is.

Így hát, ha elszeretted más párját, és ő boldogan megjelenik az ajtódban ezekkel a szavakkal:

„Drágám, vége, elhagytam őt, most már senki sem állhat közénk!”

Akkor még ne siess örülni. Fizikailag ugyan különváltak, de a közös történetük fejben és lélekben még korántsem ért véget. Rengeteg olyan példa van rá, hogy valaki nagy hévvel elhagyja a párját az új szerelemért, ám alig néhány nappal vagy héttel később visszatér hozzá, mert a régi érzések és a kötődés az ex iránt még korántsem hűltek ki.

Amikor valaki egy ellaposodott, unalmas kapcsolatban él, te jelented számára a vibráló, izgalmas érzelmek forrását. Nagyon régen én is beszélgettem egy foglalt nővel (igen, akkoriban még semmit sem tudtam ezekről a törvényszerűségekről és következményekről), aki azt írta nekem, hogy egész este arra várt, mikor megy el végre a párja az éjszakai műszakba, és a várakozás ezen édes, lopott órái érzelmileg hihetetlenül felcsigázták.

Egy kapcsolatban élő ember számára te alapvetően valami különlegeset jelentesz. Tiltott gyümölcs vagy, olyan partner, akivel a titkos találkozások elárasztják őt adrenalinnal. Mi van, ha a házastársa megtudja? Mi van, ha meglátja valaki a barátok közül? Vagy ha lebukik valami apróságon?

De képzeld el, hogy eléred a célod, és az illető tényleg elhagyja érted a párját. Mi jön ezután? A titkolózásból fakadó izgalom eltűnik. Hirtelen már nem a tiltott gyümölcs vagy a számára, hanem egy hétköznapi partner – lényegében pontosan ugyanolyan, mint akivel korábban élt.

Sokan egyszerűen az érzelmi hullámvasutakból és az izgalmakból élnek. Ha pedig valaki egyszer rákapott a titkos találkák nyújtotta adrenalinra, nagyon nehéz lesz örömét lelnie a nyugodtabb, kiszámíthatóbb mindennapokban.

Amíg a harmadik fél voltál, könnyedén kielégítetted valamelyik hiányzó igényét – figyelemre, elismerésre, bókokra vagy épp intimitásra vágyott. De amint teljes értékű kapcsolatot kezdtek, a hétköznapok minden elvárása rád hárul, és egyáltalán nem biztos, hogy minden téren megfelelsz majd neki. És mit fog tenni? Pontosan: újra félrelép majd, hogy pótolja azt, amit te nem vagy képes megadni neki.

Ha a foglalt kiszemelted úgy 30–35 év körüli, a partneréhez már gyerekek is köthetik. És itt nem is az a fontos, hányan vannak – egy, kettő vagy három. Általában minden ugyanazon forgatókönyv szerint zajlik: amíg ő veled töltötte kellemesen és gondtalanul az idejét, a gyerekek otthon maradtak a másik szülővel.

De ha elszereted valaki párját egy családból, akkor nemcsak a szerelmét és a rajongását kapod meg, hanem a gyerekeket is, akikért komoly felelősséget kell majd vállalnod a közös életetekben.

„Hiszen nem a vér számít, hanem az, aki felneveli őket és mellettük áll, nem igaz?”

Nehézségekből pedig itt bőven akad. Például ha a gyerek már elég idős, nagyon neheztelhet rád, amiért az ő szemében te tetted tönkre a szülei kapcsolatát. Ráadásul a másik szülő is folyton feltűnik majd a horizonton, belefolyva a saját gyerekei nevelésébe és a mindennapjaitokba, amihez természetesen teljes joga van.

Igen, itt kialakul egy olyan hálátlan paradoxon, hogy miközben tőled elvárják a felelősségvállalást és az áldozatokat, a gyerekek betolakodónak tekintenek (és ezt a szemedbe is mondják), a párod pedig elsősorban magát és a gyerekeit tartja igazi családnak. Te meg ott maradsz teljesen kiszolgáltatva, bizonytalan jogokkal: ma itt vagy, holnap nem.

Szóval, mint látod, következményből van épp elég, és ezek mindegyike képes elrontani a kellemesnek induló ismerkedést vagy hosszú távon megkeseríteni az életedet. A tanácsom egyszerű: mindig független párt keress magadnak, még akkor is, ha csak alkalmi légyottról van szó.