Vajon mi a legnehezebb tárgy, amit az ember valaha elmozdított? A kérdés érdekes, és a válasz nem mindig egyértelmű. Megpróbálunk választ találni rá, bár fontos hozzátenni, hogy ez csak egy példa a sok közül.
Az egyik leglenyűgözőbb példa a Seawise Giant szupertankerhez köthető. Ez a hajó annyira hatalmas volt, hogy teljesen megrakott állapotban körülbelül 657 ezer tonna vizet szorított ki. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy magának a hajónak a tömege a rakománnyal együtt elérte a 657 ezer tonnát.
Hogy el tudjuk képzelni ezt a számot, gondolatban egymás mellé állíthatunk több százezer személygépkocsit. Egy átlagos autó körülbelül másfél tonnát nyom. Ez azt jelenti, hogy a Seawise Giant vízkiszorítása több mint 400 ezer autó tömegével vetekszik. Itt azonban van egy fontos kikötés: a tartályhajóban lévő kőolaj is beletartozik ebbe a 657 ezer tonnába. Ha csak magát a hajót számoljuk, rakomány nélkül, akkor körülbelül 80 ezer tonnát kapunk.
A 80 ezer tonna már önmagában is hihetetlenül sok. Azonban a mérnöki alkotások világában létezik egy olyan kategória, amely mellett még egy ilyen hajó is kicsinek tűnik.
Az egyik leghíresebb példa a Troll A olaj- és gázkitermelő platform, amelyet az Északi-tengeren történő gázkitermelésre építettek. Méretei még a modern ipar mércéjével mérve is lenyűgözőek. A szerkezet magassága körülbelül 472 méter, ami jelentősen meghaladja a legtöbb felhőkarcolóét.
A tömege azonban még ennél is megdöbbentőbb. Amikor a Troll A-t elindították a telepítési helyére, a teljes szerkezet körülbelül 1,2 millió tonnát nyomott. A legcsodálatosabb pedig az, hogy ezt a monstrumot valóban egyben mozgatták el.
Képzeljünk el egy majdnem fél kilométer magas, több mint egymillió tonnás építményt. Ezt nem lehet csak úgy felrakni egy hagyományos hajóra vagy vasúton szállítani. A mérnököknek teljesen más módszert kellett kitalálniuk. A platformot a parton építették meg, majd az építés befejezése után el kellett juttatni az Északi-tengerre, és a megfelelő helyen telepíteni. Ehhez speciális vontatóhajókat és egy hatalmas úszó szállító pontont használtak.
De van itt egy mérnöki trükk, ami még érdekesebbé teszi az egész történetet.
Egy ilyen szerkezet vízen történő mozgatásához egyáltalán nem kell a motornak közvetlenül 1,2 millió tonnát vonszolnia. A munka nagy részét maga a víz végzi. A felhajtóerő lehetővé teszi, hogy az óriási szerkezet gyakorlatilag megtartsa a saját súlyát.
Ez a hajóépítés egyik alapelve. Egy tárgynak nem kell könnyűnek lennie ahhoz, hogy ússzon. Az a fontos, mennyi vizet szorít ki, és mekkora felhajtóerőt kap cserébe.
Éppen ezért lehet vízen mozgatni olyan építményeket, amelyek tömege bármilyen szárazföldi technika számára teljesen megemelhetetlennek tűnik.
Azonban a Troll A még így sem számít abszolút csúcstartónak minden lehetséges kategóriában.
Itt kezdődik egy még elképesztőbb történet egy másik, Gullfaks C nevű olajplatformmal. Ez ugyanahhoz az óriási tengeri építménygenerációhoz tartozik, és szintén az Északi-tengeren történő olaj- és gázkitermelésre készült. A szerkezet szállítása és telepítése során a mérnökök olyan tömegekkel dolgoztak, amelyeket ma már a legnagyobb hajók mellett is nehéz elképzelni.
Itt merül fel a fontos különbség a rekordok több típusa között.
Kérdezhetjük, mi a legnehezebb építmény, amit valaha megépítettek és egyben elmozdítottak. Kérdezhetjük, mi a legnehezebb tárgy, amit vízen mozgattak. Számolhatjuk a teljes szerkezet tömegét a tartalommal együtt, vagy figyelembe vehetjük csak magát a szerkezetet.
A kérdésekre adott válaszok eltérőek lesznek.
Ez pedig kiválóan megmutatja a mérnöki rekordok egyik sajátosságát. Minél nagyobb lesz egy tárgy, annál nehezebb meghatározni, mit is számítsunk a tömegének. Például, ha egy szupertankerről beszélünk, figyelembe vehetjük a tartályaiban lévő olajat is. De akkor kiderül, hogy a rekord jelentős része nem magára a hajóra, hanem a rakományra esik.
Ha viszont egy olajplatformról beszélünk, a helyzet teljesen más. Ez már nem egy olyan szállítóeszköz, amelynek az a célja, hogy rakományt szállítson. Ez egy hatalmas ipari építmény, amelyet először megépítenek, majd valahogyan eljuttatnak a nyílt tengerre.
És felmerül a teljesen természetes kérdés: hogyan lehet egyáltalán kimozdítani a helyéről egymillió tonnát? A válasz meglehetősen váratlan. A legtöbb esetben a mérnökök nem próbálják meg közvetlenül legyőzni a tárgy tömegét. Arra törekszenek, hogy a tömeg ne legyen többé a fő akadály.
A tengeri szállításnál a felhajtóerő segít. Ha egy óriási szerkezetet megfelelően helyeznek el a vízen, a saját súlyát elkezdi ellensúlyozni a felhajtóerő. Ekkor a feladat a majdnem lehetetlen egymillió tonna megemeléséből egy sokkal reálisabb, úszó szerkezet irányítására vonatkozó feladattá alakul át.
De van még egy probléma. Még ha a tárgy képes is úszni, fel kell gyorsítani, meg kell állítani, el kell fordítani, és pontosan a megfelelő helyre kell szállítani. Itt lépnek színre a vontatóhajók.
Nekik nem kell a platformmal összemérhető tömegűnek lenniük. A feladatuk nem az, hogy felemeljék a platformot vagy a hátukon vigyék. Csak egy vízszintes erőt hoznak létre, fokozatosan változtatva az óriási szerkezet sebességét.
Éppen ezért képes egy, a platformhoz képest kicsi vontatóhajó olyan szerkezetet mozgatni, amely ezerszer nehezebb nála. Éppen ezért a leggrandiózusabb mérnöki rekordok gyakran nem a szárazföldi szállításhoz, hanem a tengerhez kötődnek.
Az emberiség megtanult olyan építményeket építeni, amelyek több mint egymillió tonnát nyomnak, majd azokat szinte teljes egészében az óceánon keresztül mozgatni.
