Általában így kezdődnek a különféle alacsony költségvetésű horrorfilmek. Mondván, a turisták, bányászok vagy régészek (válaszd ki a megfelelőt) megfúrtak, kiástak vagy feltártak valamit, és ez helyrehozhatatlan következményekkel járt, legyen szó a mélységből előbukkanó szörnyről vagy egy másfajta világvégéről.
Ám időnként az életben is megesnek teljesen valós események, amelyek technikailag kísértetiesen hasonlítanak az ilyen filmek cselekményéhez.
Így történt 1980-ban is, amikor egyetlen koordináta-számítási hiba a történelem egyik legkülönösebb technológiai katasztrófájához vezetett. Egyetlen 14 hüvelykes fúrófej véletlenül átszakította egy föld alatti sóbánya boltozatát, aminek következtében egy egész tó szó szerint a semmibe veszett.
A keletkező óriási örvény elnyelt egy olajfúró platformot, tizenegy uszályt és mintegy 65 holdnyi (körülbelül 26 hektárnyi) szomszédos területet.
A katasztrófa helyszíne a Peigneur-tó volt – egy sekély, mindössze nagyjából három méter mély édesvízi tó a Mexikói-öböl partvidékének közvetlen közelében.
A vízfelszínen a Texaco olajvállalat platformja végzett kutatófúrásokat. Nagyjából 400 méterrel a tó feneke alatt terült el a Diamond Crystal sóbánya – egy kiterjedt föld alatti komplexum, ahol abban a pillanatban ötven bányász dolgozott.
A balesetet a koordináta-rendszer elszámolása okozta. A fúróbrigád a kút pozícióját a transzverzális Mercator-vetület szerint számolta ki, míg a bányát a helyi koordinátahálózatban mérték fel. Ennek eredményeként a fúrófej eltért a kijelölt ponttól, és átütötte a bánya harmadik szintjének mennyezetét.
A platformon dolgozók eleinte csupán annyit érzékeltek, hogy a fúró váratlanul megszorult. Hamarosan azonban maga a szerkezet veszélyesen megdőlt. Felismerve a rendkívüli veszélyhelyzetet, a személyzet azonnal evakuált.
Eközben odalent egy villanyszerelő észrevette, hogy a bánya mennyezetén át rohamtempóban tör be a víz. Azonnal riadót fújt, és a precízen begyakorolt vészhelyzeti protokollnak köszönhetően mind az ötven bányásznak sikerült épségben a felszínre jutnia.
A további történések már-már a hihetetlennel határosak voltak. A betóduló víztömegek elkezdték villámgyorsan feloldani a sókőzetet, így az apró lyuk hatalmas tölcsérré tágult. A kialakuló örvény olyan elképesztő erőt képviselt, hogy felborította a 45 méteres olajfúró platformot, majd a mélybe rántott egy vontatóhajót és mind a tizenegy uszályt. Velük együtt eltűnt a közeli Rip Van Winkle Gardens egy jelentős része is: évszázados tölgyek és egy hatalmas üvegház dőlt a romokba.
A Peigneur-tavat a Delcambre-csatorna kapcsolta össze a Mexikói-öböllel. Amikor a víz szinte teljes egészében a föld alatti üregekbe zúdult, a tó vízszintje drámaian lezuhant, és a csatornában megfordult az áramlás iránya. A tengervíz nem az öböl felé folyt, hanem éppen ellenkezőleg – a szárazföld belseje felé rohant, elárasztva a frissen keletkezett hatalmas szakadékot. A mintegy 46 méteres mélységbe lezúduló víztömeg egy időre Louisiana történetének legmagasabb vízesését hozta létre.
Néhány nappal később, amikor a föld alatti üregek teljesen feltöltődtek vízzel és a nyomás kiegyenlítődött, a tizenegy elsüllyedt uszályból kilenc meglepő módon felbukkant a felszínen, akár a parafadugók.
A katasztrófa örökre megváltoztatta a Peigneur-tavat. A szerencsétlenség előtt egy sekély, mindössze három méter mély édesvízi tó volt. A sóbánya elárasztása után körülbelül 60 méter mély sóstóvá alakult át, ökoszisztémája pedig visszafordíthatatlanul megváltozott.
A pusztítás óriási méretei ellenére a tragédiában senki sem vesztette életét. A gazdasági kár viszont elképesztő volt. Teljesen megsemmisült az olajfúró torony, egy vontatóhajó, tizenegy uszály, a sóbánya infrastruktúrájának egy része, maga a több száz millió dolláros értékű bánya pedig örökre bezárta kapuit. Több ezer tonnányi berendezés temetődött a víz alá, több százan veszítették el a munkájukat, és a térség ökológiai egyensúlya végleg felborult.
Az édesvízi tóból egy mély, sós vizű tó lett, ahová betelepültek a Mexikói-öböl tengeri halai, rákjai és egyéb élőlényei, míg az egykori növény- és állatvilág szinte teljesen elpusztult. Ez a katasztrófa máig klasszikus példája annak, hogy egyetlen apró mérnöki számítási hiba is milyen beláthatatlan veszélyeket rejthet egy összetett természeti és műszaki környezetben.
