Hirdetés
Hirdetés
dma
DMaTop szerző1 órájaSzerkesztveFrissítve2026. november 14., 09:56Közzétéve2026. november 14., 08:34

Miért nem tud a felszínre jönni egy tengeralattjáró, ha elsüllyedt?

A tengeralattjárós filmekben és könyvekben gyakori a drámai jelenet: a pórul járt búvárhajó a tengerfenéken vesztegel, a legénység kétségbeesetten próbálja kifúvatni a ballaszttartályokat, és csodák csodájára a monstrum lassan, de biztosan elszakad a talajtól, majd megindul a felszín felé.

Hirdetés

A valóságban azonban mindez sokkal félelmetesebb és bonyolultabb. Ha egy tengeralattjáró egyszer leül a tengerfenékre, szinte elenyésző az esélye annak, hogy valaha is újra meglássa a napfényt.

Miért nem tud a felszínre jönni egy tengeralattjáró, ha elsüllyedt?

A legtöbb esetben ugyanis egy tengerfenékre süllyedt tengeralattjáró soha többé nem emelkedik a felszínre. A fizika törvényei ezt egyszerűen nem teszik lehetővé.

A hírhedt „tapadókorong-hatás”

Sokan tévesen azt hiszik, hogy ilyenkor a hajó óriási súlya a fő probléma. Bár a tengeralattjárók valóban pokolian nehezek, eleve úgy tervezték őket, hogy lebegjenek a vízben, így magához a súlyhoz ennek valójában semmi köze.

Képzeld el, hogy belépsz egy mély sártócsába, és megpróbálod kihúzni a lábad. Ugye, milyen erős ellenállást érzel? A víz alatt valami kísértetiesen hasonló történik, csak éppen sokkal katasztrofálisabb léptékben.

Hirdetés

Amikor a tengeralattjáró a fenékre ül, a víz kiszorul a hajótest és a talaj közötti résből. Ha a tengerfenék iszapos vagy homokos, az üledék szó szerint körbeöleli a testet. A fentről nehezedő iszonyatos víznyomás (a légköri nyomás és a vízoszlop együttes súlya) szinte rászorítja a hajót a fenékre, alulról viszont már nincs ott a víz, ami felhajtóerőt fejthetne ki rá, hiszen azt a hajótest teljesen kiszorította.

Ha a talaj kellően viszkózus, egyfajta tapadókorong-hatás lép fel. Ahhoz, hogy elszakadjon a fenéktől, a tengeralattjárónak már nemcsak a saját súlyát kell leküzdenie, hanem a felületi feszültséget és a talaj szívóhatását is. Pontosan olyan ez, mint amikor a gumicsizmádat próbálod kitépni a cuppogós mocsárból.

A gigantikus fémtest úgy süllyed bele az iszapba, mintha mocsárban lenne. Az üledék vákuumszerűen zárja körbe a hajótestet, amit innentől kezdve csak hatalmas, a sajátjánál nagyságrendekkel nagyobb hajtómű-teljesítménnyel lehetne elszakítani a fenéktől.

Ha a tengerfenéken homok vagy kavics található, másfajta veszély is fenyeget: a hajócsavarok és a kormánylapátok könnyedén elakadhatnak. Így a hajó nem képes hátramenetbe kapcsolni, hogy egy kis mocorgással kiszabadítsa magát és leváljon a fenékről. Ha pedig sziklás a talaj, a tengeralattjáró létfontosságú részei, köztük a nyomásálló hajótest is végzetes sérüléseket szenvedhet.

A mélység átka

Ha a tengeralattjáró nagy mélységben ér feneket, a helyzet még kilátástalanabbá válik. A felszínre emelkedéshez a hajó a ballaszttartályait használja: a merüléshez vizet engednek beléjük, a felemelkedéshez pedig nagy nyomású sűrített levegővel szorítják ki onnan a vizet. Papíron mindez végtelenül egyszerűnek és megbízhatónak tűnik.

Igen ám, de például 200 méteres mélységben a víznyomás már eléri a 20 atmoszférát. Ahhoz, hogy ilyen körülmények között kifúvassák a vizet a tartályokból, a levegőnek ennél is nagyobb nyomással kellene rendelkeznie. Ha a fedélzeten lévő sűrített levegő készlete nem elegendő ahhoz, hogy legyőzze ezt az irdatlan külső nyomást, a levegő egyszerűen képtelen kiszorítani a vizet, a hajó pedig a tengerfenéken ragad.

Hirdetés
A szovjet 941-es tervszámú (nyugati besorolás szerint Typhoon-osztályú) atom-tengeralattjáró, a világ valaha épült egyik legnagyobb búvárhajója.
A szovjet 941-es tervszámú (nyugati besorolás szerint Typhoon-osztályú) atom-tengeralattjáró, a világ valaha épült egyik legnagyobb búvárhajója.

Ezen a ponton még egy nagyon fontos dolgot meg kell értenünk: minden tengeralattjárónak van egy maximális kritikus merülési mélysége. Ha ennél mélyebben fekszik fel a tengerfenékre (például a hajtóművek leállása vagy valamilyen kritikus rendszerhiba miatt), a fémtest pusztulása elkerülhetetlen.

Odajent a víznyomás már olyan óriási, hogy a legvastagabb, leginkább ellenálló hajótest is elkezd ropogni és deformálódni. A víz lassan utat tör magának a tömítéseken és a szelepeken keresztül, majd megindul a beázás. Ilyenkor a hajó már nemcsak azért képtelen felemelkedni, mert az iszap fogva tartja, hanem mert a belsejébe tóduló tengervíz folyamatosan növeli a súlyát. Egy halálos láncreakció indul be: minél több víz jut be, annál nehezebb lesz, így a felszínre jutás esélye a nullára csökken.

A valóság persze még ennél is sokkal ridegebb. A tengeralattjáró egy elképesztően összetett szerkezet, aminek a felemelkedéshez három dologra elengedhetetlenül szüksége van: elektromos energiára (a szivattyúk, szelepek és műszerek működtetéséhez), hatalmas mennyiségű sűrített levegőre, valamint egy hibátlanul működő vezérlőrendszerre.

Csakhogy, ha a hajó baleset – például tűz, rövidzárlat vagy az egyik rekesz hirtelen elárasztása – miatt került a tengerfenékre, ezek a rendszerek szinte biztosan megsérültek. A legénység sötét, lezárt rekeszekben rekedhet, miközben a létfontosságú berendezések teljesen áram nélkül maradnak. Energia hiányában pedig esélytelen kinyitni a biztonsági szelepeket vagy elindítani az életmentő szivattyúkat.

A tengerfenéken heverő tengeralattjáró végső soron Arkhimédész törvényének, a hidrosztatika kegyetlen szabályainak és a saját fizikai korlátainak a túsza. Egy ilyen mélységbe süllyedt monstrum felemelkedése szó szerint felér egy kisebb csodával. Bár a történelem ismer néhány elvétett esetet, amikor a legénység hősies és kétségbeesett lépései – például a nehéz tőkesúly leoldása vagy a ballasztok vészfúvatása – megmentették a hajót a biztos pusztulástól, ezek csupán a szabályt erősítő, rendkívül ritka kivételek.

Hirdetés
5
1online
Beszélgetés indítása
Ezek is érdekelhetnek
jorus
JorusÚjonc3 napjaSzerkesztveFrissítve2026. november 13., 17:03Közzétéve2026. november 10., 21:05
Egy férfi, aki 45 évig agy nélkül élt, és nem is tudott róla. Hogyan lehetséges ez?

Képzeld el: valaki minden nap munkába jár, beszélget a barátaival, és éli a teljesen hétköznapi életét… Aztán az orvosok egy vizsgálat során kiderítik, hogy szinte egyáltalán nincs agya! Bár úgy hangzik, mint egy sci-fi thriller forgatókönyve, ez egy létező, megdöbbentő eset az orvosi archívumokból.

Egy férfi, aki 45 évig agy nélkül élt, és nem is tudott róla. Hogyan lehetséges ez?
9.5K
176online
Hozzászólás írása
tiborc
TiborcÚjonc3 napjaSzerkesztveFrissítve2026. november 10., 16:26Közzétéve2026. november 10., 16:17
10 titkos hely a világon, amit az emberek szorosan lezártak

Ausztráliában egy egész várost töröltek le a térképről, egy atlantai egyetemen pedig behegesztették egy szoba ajtaját, amit a tervek szerint csak hatezer év múlva nyitnak majd ki. A döntések okai persze eltérőek, de mindegyik mögött egy olyan izgalmas történet húzódik meg, ami arról mesél, mit és miért is akart az emberiség mindenáron elrejteni – v…

10 titkos hely a világon, amit az emberek szorosan lezártak
3.1K
11online
Hozzászólás írása