Nem sokkal a világegyetem születése után a fény végre szabadon utazhatott a kozmoszban. Ezen ősi fotonok egy része még ma is eljut hozzánk, ám évmilliárdok alatt az energiájuk drasztikusan lecsökkent. Hová tűnt ez a rengeteg energia?

Nem sokkal a világegyetem születése után a fény végre szabadon utazhatott a kozmoszban. Ezen ősi fotonok egy része még ma is eljut hozzánk, ám évmilliárdok alatt az energiájuk drasztikusan lecsökkent. Hová tűnt ez a rengeteg energia?

Az egész univerzum egy apró pontban sűrűsödött össze, majd ez a pont hirtelen felrobbant, és szerteszét repültek belőle a leendő galaxisok. A dokumentumfilmekben és a popkultúrában általában így ábrázolják az ősrobbanást. Ez a kép mindaddig érthetőnek és logikusnak tűnik, amíg el nem kezdünk kérdéseket feltenni.

Egy pillanatig sem kételkedsz abban, hogy felkelt a nap, vagy hogy a tegnap tényleg megtörtént. A valóságot teljesnek és megingathatatlanul lineárisnak érezzük.

Emlékszel arra a furcsa gyermekkori érzésre? Nézed a csillagos eget, majd megpillantod egy atom ábráját a fizika tankönyvben, és hirtelen... beléd hasít a felismerés. Hiszen a kettő ugyanaz!
