Majdnem 4800 kilométerről is hallani lehetett, a lökéshulláma pedig háromszor kerülte meg a Földet.
1883. augusztus 27-én egész nap a csendes-óceáni térségben az emberek értetlenül kémlelték az eget. Kék eget és bárányfelhőket láttak, esőnek semmi nyoma nem volt, mégis hangos mennydörgést hallottak.

Ausztráliában arra gyanakodtak, hogy a hadsereg vagy a haditengerészet tart gyakorlatot valahol a látóhatáron túl, mert az olyan távoli helyeken is, mint például Perth, folyamatos ágyúdörgést és sortüzeket lehetett hallani. A hajókon szolgáló tengerészek kétségbeesetten keresték egy közeledő vihar vagy az ellenség nyomait, de semmit sem találtak.
Amit mennydörgésnek és ágyúszónak hittek, az valójában a valaha rögzített leghangosabb, az egész bolygót bejáró hang távoli morajlása volt.
Hang és tombolás
Ezt a rendkívüli hangot az ősi Krakatau vulkán produkálta. Augusztus 27-én a hegy felrobbant és darabokra hullott, bolygónk történetének egyik legnagyobb erejű geológiai eseményét okozva. Ami egykor egy büszkén magasodó, az indonéz szigetvilág hullámai fölé több mint 800 méterrel kiemelkedő hegy volt, a semmivel lett egyenlő.

A vulkánt szétvető hatalmas robbanások, valamint a kőzetek tengerfenék alatti magmakamrába történő utólagos beomlása hozta létre az emberiség által valaha rögzített leghangosabb hangot.
Hangerőssége elérte az elképesztő 310 decibelt.
Félelmetes számok
Összehasonlításképp: a leghangosabb, ember alkotta hangot a Hirosima és Nagaszaki felett felrobbant atombombák adták, de ezek hangereje is „csak” körülbelül 250 decibel volt. A NASA által valaha mért legmagasabb érték pedig 204 decibel volt, amit a Saturn V hordozórakéta első fokozata produkált.
A 310 decibel már egyértelműen halálos hangerő. Az emberi dobhártya 150-160 decibelnél átszakad. A decibelskála logaritmikus mivolta miatt a Krakatau hangja felfoghatatlanul erősebb volt annál, mint ami egyszerűen csak szétrobbantja a hallószerveinket. Ez a robaj messze felülmúlt minden mást, amit az emberiség évezredek, sőt, talán évmilliók óta hallhatott.
A robbanás olyan elképesztő erejű volt, hogy a kitöréstől 160 kilométerre lévő barométerek is 174 decibeles hangnyomást mértek. Ez azt jelenti, hogy bárki, aki ekkora körzetben tartózkodott, azonnal és véglegesen megsüketült volna.

Még ennél is sokkal nagyobb távolságban a hangot olyan erősségűnek mérték, mintha egy közvetlenül a fülünk mellett, fülvédő nélkül elsütött puskát hallanánk.
Sőt, még a mintegy 4500 kilométerre, az óceánon túl fekvő Ausztráliában is távoli puska- vagy ágyúlövésekként jellemezték a morajlást a szemtanúk.
Ez nagyjából akkora távolság, mint Los Angeles és New York – vagy éppen Lisszabon és Moszkva – között. Képzeld el, hogy Európa legnyugatibb szélén sétálsz, és tisztán meghallasz egy orosz fővárosban történt robbanást. Szinte hihetetlenül hangzik, pedig 1883-ban pontosan valami ilyesmi történt.
Utazás a Föld körül

Szerencsére a kitörés egy viszonylag modern korban történt, amikor a barométerek és egyéb légnyomásmérők már világszerte elterjedtek voltak. A gyárak dolgozóitól kezdve a tengeren hajózókon át mindenki észlelte a lökéshullámot, hiszen a hang valójában nem más, mint a levegő rezgése, amit a dobhártyánk felfog és értelmez.
A robbanás olyan hangos volt, hogy a lökéshullám körbejárta a Földet. Nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor is megkerülte bolygónkat, mielőtt végleg elhalt volna.
A kitörés ereje olyan óriási volt, hogy a feljegyzések szerint egy vulkántól nagyjából 20 kilométerre fekvő szigeten minden élet elpusztult. Több mint háromezer helyi lakos veszítette életét akkor, és mindannyiukkal a puszta lökéshullám végzett.
A puszta hang ölte meg őket.
Több mint 140 évvel ezelőtt egy példátlan erejű robbanás következtében felszabadult a valaha rögzített legpusztítóbb és legfélelmetesebb hang. A természet ekkor mutatta meg igazán az arcát – olyan apokaliptikus pusztítással, amilyet az ember legfeljebb csak a legvadabb rémálmaiban tudna elképzelni.

