Amikor az őseink még értették a módját, hogyan változtassák a vizet borrá, a Földön igazi aranykor uralkodott – legalábbis akkoriban még az ókori világ mind a hét csodáját a saját szemükkel csodálhatták meg.
Mára ebből a pompából már csak a gízai fennsíkon magasodó piramisok maradtak fenn, ám valljuk be, az évszázadok viharai után már azok is meglehetősen siralmas állapotban vannak.
Lássuk, melyek voltak az emberiség történetének legnagyszerűbb építményei, és miért is tűntek el a Föld színéről.
1. Szemiramisz függőkertjei (Kr. e. 605–562)

A kutatók körében a mai napig heves viták tárgyát képezi, hogy ez a csodálatos építmény egyáltalán létezett-e a valóságban. A legenda szerint a kerteket a babiloni uralkodó, II. Nabú-kudurri-uszur építtette imádott felesége, a méd származású Amüthisz számára. Létezik azonban egy másik verzió is, amely szerint a kertek valójában Szemiramisz királynőhöz tartoztak, aki két évszázaddal korábban uralkodott Babilonban.
Bárhogy is volt, az ókori szerzők egy dologban mind egyetértenek: a királyi palotában az alattvalók gigantikus téglafalakat és oszlopokat emeltek, a speciálisan kialakított teraszokra hatalmas mennyiségű földet hordtak, és több száz pálmát, virágot, valamint kúszónövényt ültettek az udvaroncok legnagyobb gyönyörűségére. A kertekben mindenfelé szökőkutak csobogtak, és egzotikus madarak repkedtek.

A hatalmas, virágba borult komplexum öntözését egy bravúros mérnöki megoldással: az Eufrátesz vizéből táplálkozó Arkhimédész-féle csavarral oldották meg.
Létezik azonban egy harmadik elmélet is, amelyet régészeti feltárások is alátámasztanak. Eszerint a híres kertek valójában Ninivében, az asszír király, Szín-ahhé-eríba palotájában pompázhattak (a mai Irak területén). A régészek itt egy hihetetlenül bonyolult akvadukt- és csatornarendszert tártak fel, amely óriási mennyiségű vizet vezetett a palotához, így könnyen megeshet, hogy a legendás függőkertek is itt kaptak helyet. Ezt erősíti, hogy a közelben talált ókori akkád feliratok egyenesen „Szín-ahhé-eríba palotájában lévő nagy kerteket” említenek.
2. Zeusz szobra Olümpiában (Kr. e. V. század)

Szemiramisz rejtélyes kertjeivel ellentétben ez a szobor bizonyítottan létezett. Abban a templomban kapott helyet, amelyet annak a legfőbb istenségnek a tiszteletére emeltek, akinek a görögök a híres olimpiai játékokat is szentelték.
A lenyűgöző szentélyt Kr. e. 466 és 456 között húzták fel. A hatalmas kőtömbökből és oszlopokból álló templom azonnal a vallási élet központjává vált, ám a helyieknek ez nem volt elég: úgy döntöttek, hogy egy gigantikus szoborral teszik fel a koronát Zeusz tiszteletére.
A szobor néhány évvel a templom befejezése után készült el, a kor leghíresebb szobrásza, Pheidiasz munkájának köszönhetően. Pheidiasz ekkorra már két legendás Athéné-szobrot (a Promakhoszt és a Parthenoszt) is megalkotott, így nem is volt kérdés, hogy kire bízzák ezt a monumentális feladatot.

A Mennydörgő testét elefántcsontból faragták, amelyet maga az alkotó válogatott ki a legnagyobb műgonddal. A szobor váza fából készült, Zeusz ruháját pedig színaranyból és ragyogó drágakövekből mintázták meg.
Bal kezében a főisten egy sast formázó jogart tartott, jobbjában pedig Nikének, a győzelem istennőjének szobrát. Fejét olajágkoszorú díszítette, lába pedig egy padon pihent, amelyet két aranyoroszlán támasztott alá. Magát a trónt kentaurok és Héraklész hőstetteinek domborművei borították. A legenda szerint a szobor ünnepélyes avatásakor egy hatalmas villám csapott a trón melletti padlóba – a helyiek úgy vélték, maga az égi „megrendelő” fejezte ki így az elégedettségét.
Mára sajnos sem a templom, sem a csodálatos szobor nem maradt fenn. A szentély egy pusztító tűzvészben semmisült meg Kr. u. 426-ban, Zeusz szobrának sorsa pedig homályba vész: egyes feltételezések szerint Konstantinápolyba vitték, ahol leégett, mások szerint egyszerűen szétlopták – a lényeg, hogy végleg nyoma veszett a történelem süllyesztőjében.
3. Artemisz temploma Epheszoszban (Kr. e. VI. század)

A történelem során többször is porig rombolt, majd újra felépített templom utolsó verziójából mára csak siralmas romok maradtak. Az épületet pontosan azon az ősi, szent helyen emelték, ahol a Kr. e. 8. századig a helyi törzsek éltek Epheszosz környékén. Magát a gigantikus szentélyt Artemisz, a termékenység és a vadászat istennőjének tiszteletére építették.
Az építmény hatalmas, téglalap alakú alappal rendelkezett: 115 méter hosszú és 46 méter széles volt. A templom kerületén 127 darab, egyenként 18 méter magas márványoszlop magasodott! Belegondolni is szédítő a munka léptékébe, különösen akkor, ha eszünkbe jut, hogy abban az időben nem léteztek még modern daruk vagy kőmegmunkáló gépek.

Hihetetlen, évtizedeken át tartó, kőkemény fizikai munkára volt szükség a felépítéséhez. A köveket faragó, emberfeletti munkát végző mesterek neveit senki sem jegyezte fel – abban az időben a rabszolgák és a közemberek élete sokszor csak fogyóeszköznek számított egy ilyen grandiózus építkezésen.
Mára a templom utolsó verziójából mindössze egyetlen, árválkodó oszlop maradt, amely a törökországi Selçuk városának szélén dacol az idővel. A romokat senki sem őrzi szigorúan, a területet teljesen szabadon járhatják be az odatévedő turisták. Ha valaki arra kíváncsi, hogyan nézhetett ki az építmény teljes pompájában, a templom makettjét az isztambuli Miniatürk parkban csodálhatja meg.
4. Halikarnasszoszi mauzóleum (Kr. e. 350)

Ez a csoda szintén a mai Törökországban, a népszerű Bodrum üdülőváros területén állt. Az ókorban a települést Halikarnasszosznak hívták, melynek uralkodója Mauszólosz volt – róla nevezték el a felesége által emeltetett gigantikus síremléket „mauzóleumnak”, mely kifejezés a mai napig él a nyelvünkben.
A hatalmas, 3 szintes építmény gazdag domborművekkel díszített falaival valósággal elvakította a látogatókat. Körülötte hadvezérek és hősök szobrai álltak, a tetejét pedig egy négylovas márványszekér (quadriga) koronázta meg, amelyet maga Mauszólosz és felesége, Artemiszia irányított.
Sajnos az évszázadokig érintetlenül álló mauzóleumot egy sor heves földrengés pusztította el végleg a 13-14. század környékén, köveit pedig a keresztes lovagok hordták el a bodrumi vár felépítéséhez.
5. Rodoszi kolosszus (Kr. e. 294–282 körül)

A napisten, Héliosz gigantikus szobrát a rodosziak a hősies és sikeres várvédelmük tiszteletére emelték, miután visszaverték Démétriosz makedón király seregének ostromát. Rodosz furfangos lakói egyszerűen eladták az ellenség által hátrahagyott méregdrága ostromgépeket, és az ebből befolyt horribilis összegből felépítették a világ egyik legelképesztőbb emlékművét.
A munkát a linduszi Kharész mesterre bízták, aki 12 éven át éjt nappallá téve dolgozott a remekművön. A végeredmény egy több mint 30 méter magas, lenyűgöző Héliosz-szobor lett, amelynek fejét egy ragyogó napkorona díszítette. Az ókori feljegyzések szerint a gigász Rodosz kikötőjében, vagy a kikötő bejáratánál magasodott.

A probléma csak az volt, hogy a mérnöki bravúrok ellenére a szobor meglehetősen sebezhető volt. Bár a váz masszív vasból és kőtömbökből állt, Héliosz alakját belülről agyaggal formázták meg, és csak a külsejét borították be csillogó bronzlemezekkel. A szobor persze így is gyönyörűen ragyogott a napsütésben, és Rodosz lakói hihetetlenül büszkék voltak a városuk jelképévé vált műemlékre.
Alig több mint 50 évvel később azonban egy pusztító földrengés szabályosan térdre kényszerítette a szobrot, amely a leggyengébb pontjánál, a térdénél tört ketté. (Érdekesség, hogy a mondás, miszerint valami „agyaglábakon álló kolosszus”, valójában Dániel könyvéből származik, de sokan még ma is tévesen a Rodoszi kolosszus tragédiájához kötik a szobor belső agyagszerkezete miatt.)
6. Alexandriai világítótorony (Kr. e. III. század)

Az ókori történelem legnagyobb és leghíresebb világítótornyát egy apró szigeten, Pharoszon építették Alexandria partjainál, II. Ptolemaiosz Philadelphosz uralkodása idején. A torony éjjel hatalmas tűzzel, nappal pedig a napsugarakat visszaverő tükrökkel mutatta az utat, lehetővé téve a hajósoknak a biztonságos behajózást a forgalmas egyiptomi kikötőbe.
Az ókori feljegyzések alapján a világítótorony világos mészkőből, rózsaszín gránitból és márványból épült. Akármilyen anyagból is húzták fel, egy biztos: a több mint 100 méteres magasságával egy mai modern felhőkarcolóval is felvette volna a versenyt – elképesztő mérnöki teljesítmény volt ez az akkori időkben.
A pharoszi világítótorony kivételesen sokáig: közel 1500 évig dacolt az elemekkel! Végül azonban – ahogy az ókori csodák többségét – ezt is heves földrengések sorozata tette a földdel egyenlővé.
7. Kheopsz-piramis Gízában (Kr. e. 2560)

Belegondolni is szédítő, hogy a világ hét csodája közül ez a legősibb, és egyben az egyetlen, amely a mai napig is áll! A gízai Nagy Piramis azóta is fáradhatatlanul ámulatba ejti a világ minden tájáról idesereglő turistákat. Az építmény konzerválásában meglepő módon a sivatag is óriási szerepet játszott: a homok ugyanis évezredeken át szinte a tetejéig betakarta, megóvva az enyészettől.
Ennek ellenére a piramist ma már messze nem úgy látjuk, ahogy egykor teljes pompájában ragyogott. Az építményt borító, vakítóan fehér, csiszolt mészkőburkolatot az évszázadok során nagyrészt elhordták a kairói építkezésekhez, és az a bizonyos zárókő – a valószínűleg aranyozott vagy elektrumból készült „piramidion” – is rég eltűnt a csúcsáról.

Ma a Kheopsz-piramis (más néven Hufu-piramis) magassága nagyjából 138 méter, míg felépülésekor még csaknem 147 méter magas volt, amivel közel 4000 éven át a világ legmagasabb építményének számított. Alapterülete lenyűgöző 5,3 hektár, kerülete pedig 922 méter.
Sokan felteszik a kérdést: vajon miért nem állítják helyre az egyiptomi hatóságok a piramist az ókori leírások alapján, ha már az ország olyan hatalmas bevételt húz a turizmusból? A tudósok és az egyiptológusok válasza erre egyértelmű: ha teljesen újjáépítenék, az már nem egy 4500 éves ősi műemlék lenne, hanem egy modern korabeli replika, ami elvenné a hely varázsát. Éppen ezért az egyiptomi örökségvédelem manapság már csak arra fókuszál, hogy megakadályozza a piramisok további pusztulását, és a lehető legeredetibb formájában őrizze meg az utókornak ezt a lenyűgöző csodát.

