Ha láttál már valaha repülős filmet, biztosan hallottad már a híres „Mayday! Mayday! Mayday!” kiáltást.
Sokak számára ez csak egy filmes klisé, ami közvetlenül a repülőgép lezuhanása előtt hangzik el. Valójában azonban e mögött a szó mögött egy nagyon is konkrét mérnöki probléma áll, amit már majdnem száz évvel ezelőtt megoldottak.
Meglepő, de a „Mayday” kifejezésnek az égvilágon semmi köze az angol May (május) szóhoz. Bár bevallom, régebben én is egyszerűen „májusi napnak” fordítottam, és fel sem merült bennem más opció. Pedig ez nem egy véletlenszerű kód, és egész biztosan nem egy tavaszi napot jelent.
Ezt a szót kifejezetten úgy találták ki, hogy még a legerősebb rádiózavarok közepette is a lehető legérthetőbb maradjon.
Miért nem működött többé a hagyományos SOS jelzés?
Ma már szinte mindenki ismeri az SOS jelzést. Eredetileg azonban sosem hangalapú kommunikációra szánták. Ez a jelzés a távírók és a Morse-ábécé korában született. Nem szavakkal, hanem rövid és hosszú impulzusok sorozatával adták le: ··· ——— ···
Ebben a formában a távírászok tökéletesen fel tudták ismerni. A 20. század elején azonban a repülés rohamléptekkel kezdett átállni a hangalapú rádiókommunikációra. És ekkor egy váratlan probléma merült fel.
Ha egyszerűen csak bekiabálod az éterbe, hogy „esz-ó-esz”, ez a három rövid szótag könnyen elvész a motorzaj, a légköri zavarok és a korai rádióállomások rossz minősége miatt. A diszpécser simán félreérthette az üzenetet, vagy azt hihette, hogy csak egy hétköznapi beszélgetés folyik. A repülésnek egy olyan speciális szóra volt szüksége, amit semmi mással nem lehet összetéveszteni.
Egyetlen szó két ország számára
1923-ban ezt a feladatot a londoni Croydon repülőtér vezető rádiósára, Frederick Stanley Mockfordra bízták. Akkoriban a Croydon volt Nagy-Britannia legfőbb nemzetközi repülőtere. A járatok többsége nap mint nap átszelte a La Manche csatornát, és London, valamint Párizs között közlekedett. Éppen ezért az új jelzést az angoloknak és a franciáknak is egyaránt jól kellett érteniük.
Mockford egy meglepően egyszerű megoldást talált. Fogta a francia m'aidez („segítsenek rajtam”) vagy a nagyon hasonló venez m'aider („jöjjenek nekem segíteni”) kifejezést, és átültette angol kiejtésre. Így született meg a Mayday szó.
Ez a hangos magánhangzók és határozott mássalhangzók rendkívül szerencsés kombinációja lett, amit egy zajos rádióadásban sokkal könnyebb volt kivenni, mint a rövidke „SOS”-t.
Miért mondják el mindig háromszor?
A nemzetközi szabályok szerint a pilóta sosem mondja csak úgy, hogy „Mayday”. Azt kell leadnia: „Mayday, Mayday, Mayday”. És ez sem a véletlen műve.
Először is, ha az adás egy része elveszik a zavarok miatt, az esély, hogy a három szóból legalább egyet meghallanak, jóval nagyobb lesz. Másrészt a háromszori ismétlés azonnal egyértelművé teszi, hogy tényleges vészhelyzetről van szó, nem pedig csak egy másik incidensről beszélgetnek. Előfordulhat például, hogy a diszpécser épp egy másik gép rádiózását vitatja meg a kollégáival, de ha háromszor egymás után elhangzik a „Mayday”, többé nem marad helye a kétségeknek.
Ezt követően a pilóta általában bemondja a gép hívójelét, a saját helyzetét, a meghibásodás jellegét és azt, hogy milyen segítségre van szüksége.
Mikor lehet a „Mayday” jelzést használni?
Sokan azt hiszik, hogy ezt a jelzést csak közvetlenül a repülőgép-katasztrófa előtt használják. Valójában ez nem igaz. A „Mayday” minden olyan helyzetben leadható, amikor a fedélzeten tartózkodó emberek élete közvetlen veszélyben van. Ez lehet hajtóműtűz, az irányítás elvesztése, hirtelen nyomáscsökkenés (dekompresszió), kritikus üzemanyaghiány, súlyos orvosi vészhelyzet, vagy akár több rendszer egyidejű leállása is.
Amint a diszpécser meghallja ezt a jelzést, az adott frekvencián minden más rádióforgalom azonnal leáll. Az adott repülőgép abszolút prioritást élvez, a mentőszolgálatok pedig már a landolás előtt megkezdik az intézkedést.
És mi van, ha a helyzet nem ennyire veszélyes?
A kevésbé kritikus incidensekre egy másik szót használnak: Pan-Pan. Ezt szintén háromszor egymás után mondják ki: „Pan-Pan, Pan-Pan, Pan-Pan”. Ez a jelzés azt jelenti, hogy a személyzet komoly problémával szembesült, de egyelőre nincs közvetlen életveszély. Például felmondta a szolgálatot egy berendezés, műszaki hiba lépett fel, vagy egy utasnak sürgős orvosi segítségre van szüksége.
Más szóval a Pan-Pan annyit tesz: „segítségre van szükségem”, míg a Mayday azt jelenti: „azonnali segítségre van szükségem”.
A szó, amely nemzetközivé vált
A Nemzetközi Rádiótávíró Egyezmény már 1927-ben hivatalosan is elismerte a Mayday-t, mint szabványos hangalapú vészjelzést. Azóta szinte változatlan formában használják az egész világon – méghozzá nemcsak a repülésben, hanem a tengeri közlekedésben is.
Lenyűgöző történet, nem igaz? Egyetlen rövidke szó, amit egy rádiós talált ki a London és Párizs közötti járatok számára, túlélt egy majdnem teljes évszázadot. És minden alkalommal, amikor egy pilóta kimondja, hogy „Mayday, Mayday, Mayday”, egy olyan megoldást használ, amit nem a hangzatos csengése miatt alkottak meg, hanem azért, mert megértették a rádiókommunikáció fizikáját, az emberi beszéd sajátosságait, és azt, hogy hogyan érzékeli a fülünk a hangokat az erős zajban.
