Az angliai Sheerness partjaitól mintegy két és fél kilométerre éveken át egy elsüllyedt teherhajó árbócai meredtek ki a vízből. A területet bójákkal zárták le, a zónába tilos a belépés, magát a roncsot pedig radarokkal és rendszeres szonárvizsgálatokkal tartják szemmel.
A kiemelt figyelem oka az SS Richard Montgomery hajótestében rejlik. A brit kormány jelenlegi becslései szerint az orr-rakterekben még mindig mintegy 1400 tonna robbanóanyag rejtőzik. A hajó még 1944-ben süllyedt el, a hatóságok azonban egyáltalán nem sietnek a kiemelésével.
Hogyan futott zátonyra a hajó?
Az SS Richard Montgomery egy amerikai Liberty típusú szállítóhajó volt – az ilyen teherhajókat a második világháború idején hatalmas szériákban gyártották az Atlanti-óceánon történő gyors teherszállításra. 1944 nyarán mintegy 7000 tonna lőszerrel a fedélzetén indult el az Egyesült Államokból. A szállítmányt Nagy-Britannián keresztül a szövetséges csapatoknak kellett volna eljuttatni Franciaországba.
Augusztus 20-án a hajó a Temze torkolatában horgonyzott, a továbbindulásra várva. A horgony azonban nem bírta megtartani az erősen megrakott teherhajót, amelyet a sodrás egy Sheerness melletti homokpadra sodort. A hajótest nagyjából a középső részénél futott zátonyra, és szinte azonnal óriási terhelés érte.
Már másnap repedés keletkezett a hajótesten, és az orr-raktereket elöntötte a víz.
A lőszer felét sikerült kimenteni
A kirakodást szinte azonnal megkezdték. A mentőcsapatok heteken át hordták le a lőszert a hajóról, a hajótest sérülései ellenére.
1944. szeptember 25-ére a rakomány mintegy felét sikerült elszállítani. A helyzet azonban egyre rosszabbá vált: a hajó végleg kettétört, az orr-rész elsüllyedt, a munkálatok folytatását pedig túlságosan veszélyesnek ítélték. A megmaradt lőszer így odabent maradt.
Innen ered egyébként a számok körüli keveredés is. Eredetileg mintegy 7000 tonna lőszert pakoltak a fedélzetre, de a mostani 1400 tonna közvetlenül a robbanóanyag becsült tömege, nem pedig a teljes megmaradt rakományé a lőszerek fémhüvelyével és egyéb alkatrészeivel együtt. A hivatalos jelentésekben is a nettó robbanóanyag-mennyiség (Net Explosive Quantity) mutatót használják.
Miért nem emelték ki a hajót az elmúlt 82 évben?
Első pillantásra a megoldás kézenfekvőnek tűnik: ki kell hozni a veszélyes rakományt, eltávolítani a hajóroncsot, és végleg lezárni a problémát. Csakhogy éppen maga a művelet hordozza a legnagyobb kockázatot.
A brit Veszélyes Hajóroncsok Bizottsága már sok évvel ezelőtt megállapította, hogy indokolatlanul nem szabad háborgatni a roncsot. Az indoklás pofonegyszerű: a sérült hajótesten és a benne lévő lőszereken végzett nagyszabású munkálatok éppen annak a katasztrófának a valószínűségét növelhetik, amit mindenki el akar kerülni.
Ugyanakkor a brit hatóságok a roncs jelenlegi állapotát elnézve nem tartják valószínűnek a nagy erejű robbanást. A brit Tengerészeti és Partiőrségi Ügynökség (Maritime and Coastguard Agency) hivatalos álláspontja szerint a kockázat továbbra is alacsony, és a hajótest a fokozatos korrózió ellenére egyelőre stabilnak mondható. Ezért évtizedeken át egy másik megközelítést alkalmaztak: ahelyett, hogy kiemelnék az egész roncsot, inkább arra ügyelnek, hogy az állapota ne változzon meg veszélyes mértékben.
Folyamatosan figyelik a hajótestet
A hajótörés helyszíne a roncsok védelméről szóló törvény értelmében szigorúan el van zárva az illetéktelenek elől. Körülötte figyelmeztető bójákat helyeztek ki, magát az objektumot pedig a kikötői felügyelet éjjel-nappal árgus szemekkel figyeli.
Magát a hajótestet is rendszeresen vizsgálják. A 2000-es évek eleje óta a legfontosabb eszközük a többnyalábos szonár: ez lehetővé teszi a hajó és a tengerfenék háromdimenziós képeinek összehasonlítását, így a legapróbb változásokat is észreveszik anélkül, hogy búvárokat kellene küldeniük a veszélyzónába. Időnként speciális fémvastagság-méréseket is végeznek.
Vagyis az SS Richard Montgomeryt egyáltalán nem hagyták magára, hogy csendben elrozsdásodjon a tengerfenéken. A hajótest állapotát évtizedek óta szigorúan monitorozzák.
2026-ban mégis hozzányúltak a hajóhoz
A történet nemrégiben új fordulatot vett. A szakembereknek egyre nagyobb fejfájást okozott a hajó három hatalmas árbóca. A korrózió előrehaladtával ugyanis reális veszéllyé vált, hogy idővel rázuhannak a lőszerraktárak feletti fedélzetre.
Ezért a brit kormány úgy döntött, hogy kifejezetten ezeket távolítja el, a hajótest fő részét és a rakományt érintetlenül hagyva. A projektre 9,5 millió fontot (kb. 4,5 milliárd forintot) különítettek el, 2026 szeptemberében pedig a Resolve Marine szakemberei meg is kezdték a munkát. Az árbócokat óvatosan le kell választaniuk és ki kell emelniük, miközben megőrzik a hajó többi részének stabilitását.
Ez tökéletesen szemlélteti az SS Richard Montgomery kezelésének logikáját. A közvetlen veszélyeket igyekeznek elhárítani, de a roncs teljes szétbontását és a rakomány kiemelését továbbra is sokkal kockázatosabbnak tartják annál, mintha a lőszereket ellenőrzött körülmények között a helyükön hagyják.
Ennek eredményeként az 1944-ben elsüllyedt hajó a Temze torkolatának egyik legkülönlegesebb objektumává vált: immár több mint nyolc évtizede fekszik a forgalmas hajózási útvonalak közvetlen közelében, a hatóságok fő feladata pedig nem a kiemelése, hanem az, hogy minden apró változást időben észrevegyenek rajta.
