7 filmjelenet, amit sok néző félreértett

A dolog teljes játékideje alatt a nézők olyan rejtvényeket próbálnak megfejteni, amelyek mind egyetlen kérdésre futnak ki: az adott karakter vajon valódi ember, vagy egy őt utánzó földönkívüli szörnyeteg? A film még a végén is ugyanezt a rejtélyt hagyja nyitva, amikor látszólag már minden válasznak rendelkezésre kellene állnia. Csak Childs és MacReady marad életben, és mindketten azzal gyanúsítják a másikat, hogy ő a szörny. Míg MacReady mellett szól az az alibi, hogy ő a főhős, akit a nézők végig követtek, Childs egy időre teljesen eltűnt, majd a legvégén váratlanul bukkant fel újra.
A rajongók máig sem teljesen biztosak az elméleteikben, egy dolog azonban kétségtelen: tévedtek mindazok, akik azért tartották Childst szörnynek, mert nem látszott pára a szájából. A lehelete csupán a film korábbi, gyengébb képminőségű verzióiban nem látszott. A felújított kiadásban egyértelműen kivehető, hogy látszik a lehelete, így továbbra is embernek tekinthető.

Az Amerikai pszicho mesterien játszik a nézővel: először elhiteti vele, hogy Patrick Bateman egy olyan pszichopata, aki bármire képes belső démona éhségének csillapításáért, majd azt sugallja, hogy csupán megőrült, és az egészet csak kitalálta. Patrick előbb egyetlen lövéssel felrobbant egy autót, majd megtudja, hogy Paul Allen él, végül pedig belép a baljós lakásba, és azt teljesen tisztán találja. Úgy tűnhetett, csak a legkevésbé éleslátó néző gondolhatja úgy, hogy Patrick valóban elkövette azokat a rémtetteket ahelyett, hogy csak képzelte volna őket. Kiderült azonban, hogy valóban megtette mindezt.
A rendező, Mary Harron évekkel később tiszta vizet öntött a pohárba, és elárulta, hogy szinte minden néző félreértette a film befejezését. Nem azt akarta bemutatni, hogy Patrick őrült, hanem azt szerette volna érzékeltetni, hogy a Wall Streeten olyan emberek dolgoznak, akik semmit sem vesznek észre a külvilágból, és az életben az a legfontosabb számukra, hogy jobbak legyenek a többieknél. Így mindannyian – köztük Patrick, Paul, Luis, Craig és a többiek – csupán egymás másolatai, akik igyekeznek szebbnek, okosabbnak és fontosabbnak tűnni. Patrick ügyvédje éppen ezért mondja azt, hogy látta Pault. Valójában egy másik embert látott, de mivel nem érdekli az egyéni személyiség, meggyőzte magát arról, hogy Allen volt az. Mary az ilyen emberek büntetlenségének témáját is érintette: bármit tesznek, mindent megúsznak. Ezért amikor Patrick visszatér a lakásba, az makulátlanul tiszta – ismét következmények nélkül úszott meg mindent.

A film végén a szekta tagjai, akiknek a kezére a főszereplők jutottak, május királynőjévé koronázzák Danit, a barátait pedig a közösség négy tagjával együtt feláldozzák. Daninek május királynőjeként ki kell választania az utolsó áldozatot, és Christian mellett dönt. Bosszút akart állni rajta, és a lehetőség a lehető legalkalmasabb pillanatban hullott az ölébe. Közvetlenül ezután Dani előbb kiadósan sikoltozik, majd mosolyogni kezd, amit a nézők nagyon egyszerűen magyaráztak meg: bosszút állt a barátján, és megkönnyebbülést érzett. Ez azonban nem így van. A valódi ok megértéséhez a film elejére kell visszatekinteni. Az első felvonásban Dani elveszítette a teljes családját, és ezzel együtt az élni akarását is. Christian nem tudta pótolni a veszteségét, mert nem is igazán törekedett rá. Így amikor Dani a szekta középpontjába került, megértette, hogy végre új családra lelt, és ismét boldognak érezte magát. Igaz, ez nem tart sokáig, hiszen köztudott, hogy a szektában a május királynője sem marad sokáig.

A Viharsziget két táborra osztotta a rajongókat a félreérthető fináléjával, amelyben Teddy zavarba ejti Chuckot a mondatával, majd az ápolókkal és az orvossal együtt elindul a világítótorony felé. A nézők egy része úgy vélte, hogy Teddy mindvégig elmebeteg maradt, míg mások szerint meggyógyult, ám nem akart együtt élni az emlékeivel, ezért úgy döntött, véget vet nekik. A helyzetet sem Scorsese, sem DiCaprio nem próbálta tisztázni, pedig választ adhattak volna a sokakat gyötrő kérdésre. A forgatókönyvekben általában nemcsak a párbeszédeket rögzítik, hanem a karakterek gondolatait és érzelmeit is, így a leírt oldalakon ez a momentum sokkal egyértelműbb lehetett volna.
A válaszra azonban mégis fény derült. Dennis Lehane, a Viharsziget írója 2020-ban, vagyis tíz évvel a film bemutatója után elismerte, hogy Teddy kétértelmű mondata az ő jóváhagyásával került a filmbe, és olyan rejtett értelmet szánt neki, amilyennek a forgatókönyvben is szerepelnie kellett. Dennis szerint Teddy utolsó szavai „a józanság egy rövid fellángolását jelentik a téveszme közepette”, amely után Teddy azonnal visszasüllyedt a saját világába. Mindössze egy másodpercre jutott eszébe, ki is volt ő és mi történt vele, feltette ezt a kérdést, és a következő pillanatban már el is felejtette.

A Mi című film végén kiderül, hogy a valódi Adelaide-et még gyerekkorában a föld alá zárta a gonosz hasonmása, a hasonmás pedig feljött a felszínre, és átvette az életét. Idővel a hasonmás megtanult beszélni, sőt családot is alapított, míg Adelaide elvadult, megkeseredett, és szinte teljesen elfelejtett beszélni – egyrészt azért, mert nem volt kivel, másrészt pedig mert megsérült a torka, amikor a hasonmása kis híján megfojtotta.
A főszereplőt alakító Lupita Nyong'o azonban cáfolta ezt, kifejtve, hogy Adelaide szokatlan, rekedt beszéde egy neurológiai rendellenesség következménye, amely spazmatikus diszfóniához vezetett. Bár a diszfóniát sérülések is kiválthatják, Lupita példaként ifj. Kennedyt említette, akinél a központi idegrendszer károsodása miatt alakult ki ez a betegség.

A Péntek 13. – IV. rész: Az utolsó fejezet egyik jelenetében a karakterek búcsút vesznek Rob Diertől, akit Erich Anderson alakított. A rajongók hosszú ideig gúnyolták a zárójelenetét az elhangzó mondata miatt: „Megöl engem!”. A nézők véleménye szerint egy ember ilyen helyzetben soha nem kiáltana ilyesmit. Joseph Zito rendező azonban elmondta, hogy a jelenetet a hírek olvasása közben megismert eset ihlette: egy rövid cikk arról számolt be, hogy valaki megtámadott egy szerencsétlen férfit az utcán, aki így kezdett kiabálni: „Kérem, ne bántsanak tovább! Kérem, ne öljenek meg!”.

Tarantino filmjének egyik történetszála Archie Hicox, Dieter Hellstrom és néhány más, a jelenetben kisebb szerepet kapó karakter körül forog. Sokan tévesen azt hiszik, hogy Dieter kizárólag azért leplezte le Archie-t és a többieket, mert az nem úgy mutatott fel három ujjat, mint a németek, akik a hüvelykujjal kezdik. Tarantino számára azonban ez túl egyszerű megoldás lett volna. Dieter valójában már korábban lebuktatta őket. Egyrészt Archie Hicox a játék során nem ismerte fel Brigitte Horney színésznőt, miközben a filmjeit 1940 óta nem exportálták Angliába, Németországban viszont minden német ismerte. Másrészt az asztalnál ült Hugo Stiglitz is, akit az összes német tiszt és még jó néhány közkatona is ismert, mivel annak idején nem kis feltűnést keltett.
A három felmutatott ujj csupán az utolsó csepp volt a pohárban. Dieter Hellstrom megértette: Archie vagy szándékosan hibázott, hogy kihozza őt a sodrából, vagy mindenki észrevette a baklövést, és már senki sem engedi majd elmenni.