A Xena: A harcos hercegnő legutolsó kalandjában Gabrielle-nek esélye nyílik arra, hogy feltámassza elhunyt barátnőjét. Már mindent megtett ehhez: eljutott a megfelelő helyre, magával vitte Xena hamvait, és még az időből sem futott ki.
Egy olyan sorozatban, ahol a hősök már számtalanszor megjárták a túlvilágot és tértek onnan vissza, ez a befejezés szinte rutinfeladatnak tűnhet. Csakhogy ezúttal maga Xena fújja le a mentőakciót.
Azoknak a nézőknek, akik még élénken emlékeznek a legendás csatakiáltásra, a repülő csakramra és a két barátnő végtelen vándorlására, ez a végkifejlet különösen kegyetlennek tűnhetett. Hat évad alatt a sorozat kényelmesen hozzászoktatott minket ahhoz a gondolathoz, hogy még a halál is legyőzhető.
Az utolsó, kétrészes kalandban azonban az alkotók úgy döntöttek, hogy a megváltás történetét egy olyan ponton zárják le, amellyel a rajongók jelentős része a mai napig képtelen megbékélni.
Egykori gonosztevőből a gyengék védelmezője
Xena először a Herkules című sorozatban tűnt fel, méghozzá a főhős veszedelmes ellenfeleként. Harcosoknak parancsolt, embereket manipulált, és nem kevesebbre készült, mint hogy végezzen Zeusz fiával. Ekkor még nyoma sem volt annak az elesetteket védelmező hősnek, akit később megismertünk: a háta mögött fosztogatások, falvak felégetése és ártatlanok halála állt.
Xena múltjában persze bőven akadt ok arra, hogy miért vált ennyire elkeseredetté és kegyetlenné.
Szülővárosának feldúlása, testvére elvesztése, Julius Caesar árulása és a megmentőjének halála fokozatosan meggyőzték a harcost arról, hogy végzetes hiba megbízni a körülötte lévőkben. A kegyetlenségre okot adó traumák azonban nem mentették fel őt a felelősség alól. Azok az emberek, akiknek tönkretette az életét, továbbra is ott voltak – akkor is, amikor Xena úgy döntött, hogy jó útra tér.
Herkules azonban megkímélte Xena életét, és segített neki elhinni, hogy létezik számára egy másik út. A saját spin-off sorozatának legelején Xena megpróbálja eltemetni a fegyvereit és a páncélját, hogy örökre hátat fordítson a múltjának. Pechjére azonban bajba jutott lányok tűnnek fel a közelben, az egykori hadúr pedig már képtelen tétlenül, szó nélkül elmenni mellettük.
A megmentett lányok között volt Gabrielle is, aki később az utazásai és az egész élete elválaszthatatlan társává vált.
Kettejük kapcsolata adta az egész sorozat lüktető szívét. Gabrielle egy naiv, fecsegő falusi lányként indult, aki csak izgalmas kalandokról és a leendő dalaihoz való történetekről álmodozott, majd az évek során igazi, önálló harcossá érett. Mindeközben azonban sikerült megőriznie azt a mély együttérzést és tisztaságot, amely újra és újra segített Xenának a helyes úton maradni.
Éppen ezért az egyikőjük sorsának alakulása mindig elkerülhetetlenül és drasztikusan érintette a másik jövőjét is.
Miért ért véget a Xena?
A hatodik évadra a Xena helyzete meglehetősen kilátástalanná vált.
A nézettség drasztikusan visszaesett, miközben a gyártás továbbra is méregdrága volt. A kedvezőtlen vetítési időpontok pedig szinte lehetetlenné tették a megmaradt közönség megtartását. A sorozatot, amit korábban mindenki fix időpontban, főműsoridőben nézett, hirtelen a hétvégi nappali sávba vagy más, teljesen előnytelen idősávokba száműzték a csatornák. A rajongóknak egyre nehezebb volt követni a két hősnő kalandjait.
A projekt lezárását már 2000 őszén hivatalosan is bejelentették, így a stábnak szerencsére maradt elég ideje arra, hogy méltóképpen felkészüljön a lezárásra.
Ezen felül maga Lucy Lawless is a távozást fontolgatta a szerződése lejárta után. Így a hatodik évad lett a végső felvonás, 2001-ben pedig az „Egy barát bajban” (A Friend in Need) című dupla résszel pontot tettek a történet végére. Mivel az íróknak bőven volt idejük kidolgozni a búcsút, teljesen tudatosan választották a sokkoló és tragikus kimenetelt.
Az utolsó kaland erejéig a hősnők Japánba (a sorozat kitalált, alternatív történelmi világában ez Japa) utaztak.
A görög istenekkel, a rómaiakkal való viaskodások és az egyéb mitológiákban tett kalandozások után ez a helyszínváltás teljesen természetesen hatott a Xena szabados, kevert világában. Csakhogy a távoli, egzotikus ország ezúttal a hősnő korábbi, sötét életének egyik legszörnyűbb bűnére emlékeztette a nézőket.
Negyvenezer elveszett lélek Xena múltjából
Xenát Japába egy régi ismerőse, Akemi szelleme hívja, egy olyan lányé, akihez évekkel ezelőtt rendkívül szoros kapcsolat fűzte. A lány szelleme egy pusztító démon, Yodoshi ellen kér segítséget, aki elragadta az elhunytak lelkeit, és most újabb áldozatokra vadászik. A mentőakció azonban hamar nagyon is személyessé válik: kiderül, hogy maga Xena a felelős azért a múltbeli katasztrófáért, ami miatt ez a démon egyáltalán ekkora hatalomra tehetett szert.
Még azokban a sötét időkben Akemi arra kérte Xenát, hogy tanítsa meg harcolni, legfőképp arra a titkos, halálos idegpont-technikára, amellyel egyetlen érintéssel végezni lehet az ellenféllel.
A tudásszomj mögött valójában egy véres bosszúszomj rejtőzött a saját apja ellen. Yodoshi (az apa) ugyanis teljesen tönkretette a családjukat, a lány pedig a Xena által tanított fogásokkal akart leszámolni vele. Xena annyira megkedvelte a lelkes tanítványát, hogy elvakította a szeretet, és csak túl későn jött rá, mibe is rángatta bele a lányt.
Miután Akemi megölte az apját, öngyilkos lett, de előtte megeskette Xenát, hogy a hamvait elviszi a családi szentélybe. A harcos hercegnő el is indult, hogy teljesítse tanítványa utolsó kérését, ám Higuchi városának lakói finoman szólva is ellenségesen fogadták: számukra ugyanis elképzelhetetlen szentségtörés volt egy apagyilkos lány emlékének a tisztelete.
A feldühödött tömeggel való szóváltás pillanatok alatt egy olyan erőszakos és fékezhetetlen dühkitörésbe torkollt, amit a korábbi, kegyetlen Xena egyszerűen már nem akart – és nem is tudott – visszafogni.
Hogy visszaverje a támadókat, bevetette a tüzet, csakhogy a lángok elszabadultak, és pillanatok alatt porig égették az egész fát és papírt használó várost. A pusztító tűzvészben negyvenezer ártatlan ember lelte halálát. Noha Xena egyáltalán nem akarta megölni a lakosokat, egyértelműen az ő indulatos cselekedete okozta a vesztüket. Ráadásul az apa, Yodoshi a halála után egy hatalmas démonná változott, aki szépen lassan elnyelte a tűzben elhunyt negyvenezer ember lelkét, örök szenvedésre ítélve őket.
Most, évekkel később Xenának végre esélye nyílt rá, hogy megmentse azokat a lelkeket, akiket egykor ő taszított a pusztulásba. Volt azonban egy apró, ám annál sötétebb bökkenő: Yodoshival a túlvilágon csak egy szellem vehette fel a harcot. A való világban birtokolt ereje, ügyessége és több évtizedes harci tapasztalata itt fabatkát sem ért. Ahhoz, hogy egyáltalán elérje a démont és esélye legyen legyőzni őt, a harcos hercegnőnek előbb meg kellett halnia.
A végső csata, ahonnan soha nem akart visszatérni
Xena hezitálás nélkül elfogadja ezt a kegyetlen feltételt, és egy szál maga néz farkasszemet egy egész szamuráj hadsereggel. Az összecsapás előtt ráadásul jelképesen elégeti ikonikus páncélját, pont úgy, ahogy a sorozat legelején is megpróbálta eltemetni a múltját és a fegyvereit. Csakhogy most a páncél feladása egy sokkal sötétebb, végleges döntést szimbolizált. Tudta jól, hogy ebben a harcban nem a győzelem a cél.
A hősnő az első percekben még a régi, megállíthatatlan önmagát adja: játszi könnyedséggel vág rendet a túlerőben lévő katonák között. Aztán egymás után fúródnak a testébe a halálos nyilak, és a nézők számára is kíméletlenül világossá válik, mi lesz a jelenet kimenetele. A vérző, legyengült Xenát körbefogják, az utolsó, kegyelemdöfést jelentő kardcsapás pedig szó szerint lefejezi a legendás hőst.
Egy olyan sorozatban, amely az évek során számtalanszor bizonyította be, hogy tud pillekönnyű, vicces és önironikus is lenni, egy ilyen brutális és véres búcsú letaglózta a rajongókat.
A sokk után Gabrielle-nek egyedül kell megkeresnie barátnője szétszabdalt testét, és szembesülnie azzal, hogy az ellenség ráadásul a fejét is karóba húzta. Mindeközben Xena szelleme a szellemvilágban már a küldetésére fókuszál. Gabrielle-t a való világban pedig egyetlen, kétségbeesett reménysugár hajtja: a tudat, hogy talán még képes helyrehozni ezt a rémálmot.
Kiderül ugyanis, hogy Xena visszahozható az élők sorába egy szent forrás segítségével. A rituáléhoz el kell hamvasztani a maradványait, a hamvakat pedig még a második napnyugta előtt el kell juttatni a vízhez. Gabrielle az éjszaka leple alatt minden tőle telhetőt megtesz, míg Xena odaát véres küzdelmet vív Yodoshival. A két barátnő – mint oly sokszor a hat évad alatt – most is közös erővel küzd a győzelemért, csak éppen az élet és a halál vékony mezsgyéje választja el őket egymástól.
Ahogy az várható volt, Xena végül elpusztítja Yodoshit, a fogságban tartott lelkek pedig negyvenezer évnyi szenvedés után végre felszabadulnak.
A való világban eközben Gabrielle sikeresen eléri a forrást, és éppen a vízbe szórná a hamvakat, ám a döntő pillanatban Xena szelleme megállítja őt. Elmondja a megdöbbent lánynak a szomorú igazságot: ahhoz, hogy a negyvenezer felszabadított lélek valóban megnyugvásra leljen, a gyilkosuknak – vagyis neki – halottnak kell maradnia. Ha Gabrielle feltámasztaná őt, azzal azonnal megfosztaná ezeket a lelkeket a megérdemelt békétől és újra a kárhozatba taszítaná őket. Bár Gabrielle-nek minden eszköze megvan a barátnője feltámasztására, Xena egyszerűen nem hajlandó kifizetni a több tízezer lélekkel mérhető árat.
Miért háborodtak fel a nézők ezen a befejezésen?
Ebben a hősies, mégis roppant dühítő döntésben rejlett a finálé legfájóbb mozzanata.
Gabrielle tökéletesen helytállt, minden akadályt leküzdött, megmenthette volna a számára legkedvesebb embert, és az utolsó másodpercben, Xena kérésére mégis kénytelen volt meghátrálni. Kénytelen volt tiszteletben tartani társa döntését, még úgy is, hogy ezzel örökre megfosztotta magát egy közös jövő lehetőségétől.
A showrunner, Robert Tapert és R. J. Stewart forgatókönyvíró ebben a lezárásban egy hatalmas megváltástörténet tökéletes befejezését látták. A sorozat ugyanis egy olyan megkeseredett nővel indult, aki ártatlanok ezreinek szenvedéséért volt felelős, és egy olyan hőssel ért véget, aki zokszó nélkül hajlandó volt feláldozni önmagát azért, hogy jóvátegye ezeket a bűnöket.
A rajongók mérhetetlen felháborodása azonban teljesen érthető volt. A sorozat legvégére Xena már hosszú-hosszú évek óta kizárólag a gyengék védelmezésének szentelte az életét. Bár sokszor elsétálhatott volna, ő számtalanszor saját magát sodorta halálos veszélybe, csak hogy idegeneken segítsen. A hat évad alatt a nézők látták, hogyan vált egykori önmaga tökéletes, nemes ellentettjévé.
Éppen ezért az az írói húzás, miszerint a „végső bűnbocsánatért” szó szerint az életével kellett fizetnie, a rajongók szemében a hat évadon át tartó fejlődésének és hősies tetteinek teljes sárba tiprását, elértéktelenítését jelentette.
Mi lett végül Gabrielle sorsa?
A legutolsó jelenetekben Gabrielle felhajózik egy Egyiptomba tartó hajóra, hogy egyedül – illetve Xena szellemével – vigye tovább az emberek megsegítésének örökségét.
A hajón hirtelen mellette terem Xena szelleme is, ezzel egyértelműsítve a nézőknek, hogy a kettejük közti kötelék a halállal sem szakadt meg. A hősnő testi visszatérésére azonban már nincs remény: Gabrielle-nek be kell érnie a barátnője emlékével és szellemi jelenlétével élete hátralevő részében. Mindaz az élet és a kalandok, amit még közösen, hús-vér formában átélhettek volna, örökre elveszett a rajongók számára.
Pár évvel később egyébként maga Lucy Lawless (Xena megformálója) is úgy nyilatkozott, hogy bár a forgatás alatt logikusnak tűnt, végül nagyon megbánta ezt a befejezést.
Így ért véget hát a Xena: A harcos hercegnő egykor dicsőséges története: a főhős megmentette a világot egy démontól, kiszabadított több tízezer lelket, de önként lemondott arról a luxusról, amit szinte minden más sorozat megadott volna – a feltámadásról. Ez a befejezés azonban sokkal inkább szólt arról a leírhatatlan űrről és szomorúságról, amit Gabrielle-nek kellett onnantól egyedül cipelnie.
Xena az élete feláldozásával végre pontot tett a hosszú megváltástörténete végére, hű társára azonban még egy piszok hosszú, magányos út várt a hozzá legközelebb álló ember elvesztése után.
