Bevallom, sokkal rosszabbra számítottam.
Ma egy olyan lakást mutatok be nektek, amelyben már több mint 35 éve nem lakott senki. A szobák és a berendezés alapján mintha megállt volna az idő az 1980-as években. De vajon miért hagyták sorsára a lakást ilyen hosszú időre?
Sokáig videószerkesztőként dolgoztam, ami rengeteg online kommunikációval járt. Gyakran dolgoztam együtt olyan emberekkel, akiket sosem láttam élőben, mégis sokkal megbízhatóbbak voltak, mint azok, akik a közvetlen közelemben éltek. A kollégáim a világ legkülönbözőbb pontjain éltek – és itt kezdődik a mai történetünk is.
Maga a társasház teljesen átlagos. Valószínűleg simán elsétálnál mellette anélkül, hogy megfordulna a fejedben: odabent egy évtizedek óta elhagyatott lakás rejtőzik. A lépcsőház kifejezetten tiszta és frissen felújított.
Néhány évvel ezelőtt ismertem meg egy srácot online, akivel azóta nagyon jó barátok lettünk. Egy lelkes, kedves és rendkívül felelősségteljes emberről van szó. Az ő lakását mutatjuk be a mai cikkünkben, de kezdjük a legelején!
A '80-as évek végén, '90-es évek elején a barátom úgy döntött, hogy Dániába költözik, ahol tehetséges szakemberként kiváló lehetőségek várták. Ezt a nagyvárosi, központi lakást még örökölte, és azt tervezte, hogy majd távolról kiadja bérlőknek. Mivel korán elvesztette a szüleit, nem maradtak közeli rokonai, így semmi sem kötötte már a szülővárosához. Csakhogy abban az időben senki sem akarta kivenni a lakást, akkoriban még teljesen máshogy működött az ingatlanpiac.
Elmondása szerint, amikor évtizedek után először kinyitotta az ajtót, azonnal megcsapta a szellőzés hiánya miatt kialakult, leírhatatlanul áporodott szag. Ahogy ő fogalmazott: „szinte a letűnt évtizedek fojtogató illatát is érezni lehetett”.
A 2000-es évek elejére a lakás berendezése és állapota már teljesen elavultnak számított, így fel is adta a kiadással kapcsolatos terveit. A lakás végül több mint 30 évig állt teljesen üresen. Aztán jött a koronavírus, és a karantén az egész világot megbénította. Mivel Európában hirtelen megszűntek a lehetőségei, a barátom hosszú idő után összepakolt, és hazatért a szülővárosába.
Ekkor azonnal írt nekem, hogy végre megmutassa, hogyan néz ki az a lakás, amelyről az interneten már annyit mesélt, és ami évtizedeken át érintetlenül állt.
A '80-as évek végéről származó régi albumok, naptárak és könyvek hevertek mindenhol – mintha egy igazi múzeumba csöppent volna! Meglepő módon a lakásban nem volt az a horrorfilmekből ismert vastag, fojtogató porréteg, bár tény, hogy alapos takarításra szorult minden.
A konyha meglehetősen átlagos, valószínűleg sok hazai panellakásban még ma is találkozhatunk hasonlóval. A '70-es évekből származó régi ZIL hűtőszekrény és a klasszikus konyhaszekrények sokak számára ismerősek lehetnek.
És akkor jöjjön a fürdőszoba! Bár a régi időkben készült szaniterek dizájnja hagy némi kívánnivalót maga után, a minőségük vitathatatlan: meglepő módon több évtizednyi állás után sem csöpögött vagy eresztett egyetlen csap sem. Ezen ő maga is kifejezetten meglepődött.
A cikk még nem ért véget, a hirdetés alatti gombbal folytatódik!
A fürdőszobapolcon még néhány régi parfümöt is talált. Az egyiket el is küldte nekem ajándékba, mondván, hogy ő úgysem használ illatszereket.
Bár az is lehet, hogy csak így próbált megszabadulni a régi, büdös kölniktől – ki tudja!
A hazatérése után az első adandó alkalommal kicserélte a nyílászárókat és a radiátorokat. A régi bútorokat és kacatokat nagyrészt kidobta, amit pedig tudott, elajándékozott. Elmondása szerint ugyanis minden egyes percben az őrületbe kergette ez a nyomasztó, "nagymamás" hangulat.
Kinek vannak még meg azok az idők, amikor nálunk is kötelező dekoráció volt a falra akasztott szőnyeg?
A jó öreg ZIL hűtőgép.
A fotókat egyébként nem közvetlenül a hazaérkezése napján, hanem kicsit később készítette, így itt-ott már feltűnhetnek rajtuk modern, mai tárgyak is. Maguk a bútorok és a lakás elrendezése azonban teljesen érintetlen, így a hangulatot ez egyáltalán nem rontja.
