4 nagy belsőépítészeti csalódás

Ma olyan megoldásokról beszélünk, amelyek korábban (és sokak szemében még ma is) rendkívül népszerűnek és keresettnek számítottak, ám végül csalódást okoztak. Négy olyan felkapott belsőépítészeti megoldás következik, amelyeket ma már sokan inkább lecserélnek a régi, jól bevált klasszikusokra.

Emlékszel még a kezdeti lelkesedésre? Végre megszabadulunk a rémes zuhanyfüggönytől a fürdőkádban, hurrá! Csakhogy kiderült: az üvegfal sem mindenkinek jelent tökéletes megoldást. Először is, egy szabványos kád meglehetősen szűkös. Míg korábban legfeljebb a puha zuhanyfüggönynek ért hozzá a könyököd, addig most a kemény üvegnek ütközöl. Ebből adódik a második probléma: a félelem attól, hogy betöröd az üveget, ami egyáltalán nem tűnik elképzelhetetlennek, ha folyton nekikoccansz. A harmadik tényező pedig a vízkő és a vízcseppek nyoma. Sokan nem veszik figyelembe a lakóhelyükön mért vízkeménységet, amikor üvegparavánt választanak. Így míg egyes helyeken a takarítás valóban nem okoz különösebb gondot, máshol annyira kemény a víz, hogy az üveget pillanatok alatt összefüggő lerakódás borítja be. És még szerencse, ha a családban mindenki hajlandó zuhanyzás után azonnal szárazra törölni az üveget. De mi van akkor, ha nem? Minden egyes alkalommal rohansz a fürdőbe ellenőrizni, hogy időben letörölték-e a cseppeket?

Szerencsére a zuhanyfüggönyök is komoly fejlődésen mentek keresztül az utóbbi időben, és már semmi közük a műanyag karnisra akasztott, elavult fóliákhoz. Ma már kifejezetten kellemes tapintású és igényes megjelenésű, természetes textil hatását keltő darabokat lehet kapni. Ezeket bármilyen színű fémkarnisra vagy akár süllyesztett mennyezeti sínre is fel lehet szerelni, igazán látványos függönymegoldást kialakítva a fürdőszobában.

Mindenekelőtt: ez egy kifejezetten drága megoldás, amelytől sokan már a költségvetés összeállításakor elállnak. Ám azok közül is sokan csalódtak, akik végül mégis bevállalták ezt a dizájnt. Az ajtó ugyanis mindennapi használati tárgy, ráadásul némelyiket naponta rengetegszer nyitjuk és csukjuk – ilyenek a fürdőszoba, a konyha, a gardrób vagy a kamra ajtói. A festékeket – még a leginkább kopásálló változatokat is – alapvetően fal- és mennyezetfelületekre tervezik, amelyeket nem érintünk meg állandóan. Az ajtólapot viszont a kilincs környékén szinte folyamatosan tapogatjuk, így ott elkerülhetetlenül felgyülemlik a kosz, és megkopik a felület. A tisztítási kísérletek pedig csak még több dörzsölési nyomot és fényes foltot hagynak maguk után.

Végül mégis a hagyományos, jól bevált ajtók bizonyultak a legmegbízhatóbb és legpraktikusabb megoldásnak. Ha pedig nem ragaszkodsz a tömör fához vagy a furnérhoz, akkor kifejezetten pénztárcabarát alternatívát jelentenek. Mellesleg ezekből is létezik „rejtett tokos” kivitel, bár így a drága technológia valódi értelme részben elvész – viszont van, aki csupán a hagyományos ajtótok-borítástól és takarólécektől szeretne megszabadulni.

Egy kis méretű fürdőszobában kifejezetten jól mutat egy nagy tükör, hiszen optikailag tágítja a teret. Néhányan még a csempét is tükörrel helyettesítik, ami esetenként valóban olcsóbb is. Ám ha úgy építed be a tükröt, hogy az alsó éle közvetlenül a mosdószekrény vagy a mosdókagyló pereméhez ér, rögtön két kellemetlen problémával kell számolnod. Az első a tükörre fröccsenő vízfoltok végtelen sora, ami már egy sima kézmosás után is garantált, nemhogy arcmosás közben. A második, jóval súlyosabb gond az amalgámréteg károsodása. Még ha a beépítés során az alsó élt alaposan le is zárták szilikonnal, a tükörről naponta lecsorgó vízcseppek előbb-utóbb utat találnak maguknak.

Ezért a tükröt mindig érdemes úgy elhelyezni, hogy az alsó széle a mosdó csaptelepe fölé essen. Ez ugyan nem szünteti meg teljesen a felcsapódó vízcseppeket, de jelentősen csökkenti a számukat, megkönnyíti a takarítást (a csap mögötti szűk helyhez amúgy is nehéz hozzáférni), és ami a legfontosabb: a tükör alsó éle garantáltan nem fog folyamatosan ázni.

Még mindig rendkívül divatos megoldás, és bizonyos helyzetekben a tulajdonosok teljesen elégedettek is vele. Ám ha kisgyerekek vannak a háznál, a kárpitozott étkezőszék a lehető legrosszabb választás lesz. Ez eleve egy olyan bútordarab, amely sokkal körültekintőbb ápolást igényel, mint egy műanyag vagy fa szék, és a sima, levehető párnákkal ellentétben a komplett kárpitozott széket nem dobhatod be a mosógépbe. Ilyenkor csak a kézi folttisztítás vagy az időszakos professzionális kárpittisztítás marad lehetőségként.

A puha kárpit magába szívja a szagokat, a fogdosott részeken pedig idővel zsírosodik és elszíneződik. Gyerekek mellett pedig szinte azonnal piszkos lesz. Végül a szép és drága kis karosszékeket kénytelenek lecserélni kevésbé látványos, de legalább praktikus, kárpitozás nélküli székekre.