Jóképű színészek, akiket tönkretett az alkohol

Jóképű férfiak, a közönség kedvencei, akikre felnéztek és akiket irigyeltek. A színfalak mögött azonban mindegyikük a maga csendes háborúját vívta.

Az alkohol ezekben a történetekben nem az ünneplésről vagy a bohémságról szól, hanem a fájdalom, a szorongás és a magány elfojtásának kísérletéről – amit valamiért különösen élesen éreznek azok, akik megszokták, hogy milliók előtt mosolyogjanak. És minél erősebb volt körülöttük a fény, annál sötétebbé váltak az árnyak...

Kezdjük Hollywood „aranykorának” legendájával. A hipnotikus hangú walesi színészt, Burtont generációja egyik legnagyobb színházi tehetségének tartották, és hétszer jelölték Oscar-díjra.

A történelembe azonban nemcsak zseniális színészként vonult be, hanem olyan emberként is, akinek Elizabeth Taylorral folytatott viszonyát átitatta a szenvedély és az alkohol.

Ez a pár volt a korabeli filmipar talán leghíresebb és legtöbbet ivó párosa. Burton számára az alkohol a nyilvános imázsa részévé vált: ugyanolyan hevesen és önfeledten élt, mint ahogyan játszott. Azt mondják, a napi töményital-adagjától bármelyik orvos elborzadt volna.

Ez a szokás az életébe került – a nagyszerű színész 58 évesen agyvérzésben hunyt el, anélkül, hogy valaha is megkapta volna a hőn áhított szobrocskát.

Mickey Rourke története talán az önpusztítás legszemléletesebb példája. A nyolcvanas években, a 9 és fél hét bemutatója után a férfiszépség és vonzerő etalonja volt. Maga a színész azonban megvetette szépfiús külsejét, és úgy vélte, az gátolja a komoly szerepek elnyerésében.

Szisztematikusan kezdte tönkretenni magát: elment profi bokszolónak, ahol péppé verték az arcát, emellett rákapott az alkoholra és a félresikerült plasztikai műtétekre. Az egykori szépfiúból semmi sem maradt.

Diadalmas visszatérése A pankrátor című drámában csak azért válhatott valóra, mert önmagát alakította: egy élet által megtört harcost.

A hetvenes és nyolcvanas években Nolte a keménység megtestesítője volt – szőke óriás mély hanggal, nők millióinak álma. A sikeres színész imázsa mögött azonban súlyos függőség rejtőzött.

A fordulópontot a 2002-es év jelentette. A letartóztatása után a rendőrőrsön készült fotó még jóval a közösségi média korszaka előtt virálissá vált.

A képen nem a szexszimbólum látható, hanem egy zilált, idős ember nevetséges hawaii ingben, tébolyult tekintettel. Ez a felvétel szomorú mementója lett annak, hogyan törlik el a káros szenvedélyek a személyiséget.

Ha valaki látványos tűzijátékkal zuhant le a hollywoodi Olümposzról, az Charlie Sheen volt. A Két pasi – meg egy kicsi című sorozat sztárjaként a televíziózás legjobban fizetett színésze volt, amíg a valódi élete el nem homályosította a képernyőn látottakat.

A véget nem érő bulik és a tiltott szerek 2011-ben a kirúgásához vezettek. Ezt követően Sheen valóságos nyilvános színjátékot rendezett: furcsa interjúkat adott, összefüggéstelen dolgokat hordott össze, és próbálta meggyőzni a világot arról, hogy ő egy „győztes”.

A valóságban azonban az egész világ döbbenten figyelte egy függőség által megsemmisített ember agóniáját. Később a problémái sorát a HIV-pozitív státusza is gyarapította.

Nehéz elhinni, de „a fiú, aki túlélte” szinte a saját hírnevének áldozatává vált. Daniel a forgatáson nőtt fel, normális gyermekkor és iskolai barátok nélkül.

A rettegés attól, hogy örökre egyetlen szerep foglya marad, valamint a hatalmas nyomás az alkoholizmusba taszította a fiatal színészt.

Radcliffe elismerte, hogy a Harry Potter utolsó részeinek forgatásán gyakran részeg volt, reggelente pedig nem emlékezett az előző napi eseményekre. Szerencsére Daniel időben felismerte, hogy a szakadék felé tart. Sikerült legyőznie a démonait, leszámolt az ivással, és sikeres karriert épített a független filmek világában.

Ben Affleck drámája inkább együttérzést kelt, mint elítélést. Intelligens forgatókönyvíró, tehetséges rendező és színész, aki mindig amolyan „közénk való srácnak” tűnt. A személyes válságok, a fájdalmas válása Jennifer Garnertől és a Batman-szerepét ért kritikák azonban megtörték Bent.

Küzdelme az itallal az egész világ szeme láttára zajlott. A lesifotósok méltatlan helyzetekben kapták le, az internet pedig tele volt a „szomorú Affleck” mémekkel.

Visszaesett, elvonókúrákra vonult be, majd újrakezdte az egészet. Ez a történet arról tanúskodik, hogy még a tehetség és a siker sem jelent védelmet a belső üresség ellen.

A közönség egykori kedvence, A rettenthetetlen rendezője és akciófilmek sztárja, Gibson egyik napról a másikra vált kitaszítottá. Minden 2006-ban omlott össze, amikor ittas vezetésért letartóztatták, ő pedig antiszemita tirádát zúdított a rendőrre.

Hollywood nem bocsát meg ilyesmit. Ezt követően családon belüli erőszakkal kapcsolatos vádak és botrányos válás következtek.

Az akcióhősből nemkívánatos személy lett. Gibson elismerte, hogy az alkoholizmus olyan betegség, amellyel egész életében küzd. Sikerült visszatérnie a rendezéshez, de a múltbeli botrányok árnyéka a mai napig kísérti.

Johnny sosem törekedett arra, hogy tipikus hollywoodi szépfiú legyen, inkább a furcsa lázadók szerepeit részesítette előnyben. Jack Sparrow szerepe a csúcsra repítette, a valóságban azonban ő maga az italba menekült. Depp elismerte, hogy már tinédzserként inni kezdett, hogy elnyomja a szorongást.

Az Amber Hearddel folytatott hangos bírósági per a színész összes rejtett titkát felszínre hozta. Az egész világ nem egy karizmatikus kalózt látott, hanem egy fáradt, komoly gondokkal küzdő embert.

Bár megnyerte a pert, Depp hírneve olyan csapást kapott, amelyből nehéz teljesen felépülni.

John Connor megformálója a Terminátor 2. – Az ítélet napjából a kilencvenes évek tinibálványa volt. A hírnév azonban, amely hirtelen zúdult a hátrányos helyzetű családból származó 13 éves fiúra, elviselhetetlen tehernek bizonyult.

Furlong mellett nem volt senki, aki a helyes útra terelhette volna. Húszéves korára az élete drogokból, alkoholból és a törvénnyel való összeütközésekből állt. A filmipar gyorsan elfelejtette a tegnapi kedvencet.

Mai fotóit nézve fájdalmas látni, milyen kegyetlenül képes felőrölni a korai hírnév egy tehetséges gyermek sorsát.

A szuggesztív tekintetű, androgün külsejű ír színész mintha csak királyok és rocksztárok megformálására született volna.

Remekelt VIII. Henrik és Elvis szerepében. De az a féktelen energia és drámaiság, amit a képernyőről sugárzott, a valós fájdalmának tükröződése volt.

Az alkohol menekülési útvonallá vált Jonathan számára a valóság elől.

A repülőtéri részeg balhéiról szóló hírek és a megrázó fotók, amelyeken a színész elveszettnek és lecsúszottnak tűnt, megrémisztették a rajongókat.

A felépüléshez vezető útja hosszú és rögös volt, tele visszaesésekkel, de végül sikerült összeszednie magát, és visszatérnie a munkához.

E nevek mindegyike mögött nem csupán botránykrónika húzódik meg, hanem egy élő ember tragédiája. Ezek a történetek arra emlékeztetnek bennünket, hogy még a világ tetején is lehet valaki végtelenül magányos, a siker ára pedig olykor elviselhetetlenül magas.

Köszönöm, hogy elolvastad!