Guamtól körülbelül 400 kilométerre délnyugatra a tengerfenék egy óriási földkéreg-hasadékba zuhan – olyan mélyre, hogy még a Mount Everest sem érné el a felszínt, ha egészében belehelyeznék. Ez a Mariana-árok, amelynek déli részén található a Challenger-mélység, az óceánok legmélyebb pontja a bolygón.
Ez a terület az Egyesült Államokhoz tartozik, és a Mariana-árok Tengeri Nemzeti Emlékhely védett részét képezi. Ez a megfelelő helyszín ahhoz, hogy elindítsuk a beszélgetést egy olyan kérdésről, amely csak első pillantásra tűnik egyszerűnek: az óceán mekkora részét kutatta fel valójában az emberiség a több mint 150 évnyi oceanográfiai kutatás során?
Kiderült, hogy meglepően nehéz pontos választ adni erre. Minden attól függ, mit értünk a „feltérképezett” szó alatt. A két mutató, amelyre általában hivatkoznak, valójában teljesen különböző dolgokat mér.
Az évek során mindenhol ugyanaz a szám ismétlődött: a világóceán több mint 80%-a feltérképezetlen és nem szerepel a térképeken. A NOAA Nemzeti Környezeti Információs Központjai pontosan ezt a megfogalmazást használták, összekapcsolva azt a Nippon Foundation–GEBCO Seabed 2030 nemzetközi projekttel, amelynek célja, hogy az évtized végére elkészüljön a bolygó tengerfenekének teljes térképe.
Azonban a „nincs térképen” fogalma változó érték. A projekt előrehaladtával a NOAA becslései is változtak.
2026 augusztusában a NOAA Ocean Exploration adatai szerint a világ tengerfenekének 28,7%-át mérték fel és térképezték fel modern, nagy felbontású többsugaras szonárokkal. Néhány évvel ezelőtt ez az arány még körülbelül 23% volt.
Más szóval, a tengerfenék több mint kétharmadáról még mindig nincs részletes, nagy felbontású térkép, bár a lefedettség évről évre növekszik.
Az Egyesült Államok vizeiben a térképezés hivatalos szövetségi prioritás az óceánok feltérképezésére, kutatására és jellemzésére vonatkozó nemzeti stratégia részeként. A NOAA Partmenti Felmérési Hivatala szerint 2026 januárjában az óceáni területek, a part menti vizek és a Nagy-tavak 44%-a volt feltérképezetlen. A kitűzött cél az, hogy 2040-re teljesen megszűnjön ez a hiányosság.
De mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az óceán teljes körű kutatásáról lenne szó.
Egy szonárral felszerelt hajó elhaladása lehetővé teszi a tengerfenék domborzatának meghatározását, egy tenger alatti hegy vagy mélytengeri árok felfedezését, de szinte semmit sem árul el arról, hogy milyen élőlények lakják az adott területet, és hogyan működnek az érintett ökoszisztémák.
A térképezés csak az első lépés. A valódi kutatás – amikor eszközök vagy emberek merülnek a mélybe, megfigyelnek, mintákat vesznek és dokumentálják a látottakat – jelentős lemaradásban van a térképkészítéstől. A NOAA maga is közvetlenül rámutat erre: az óceánnak csak egy kis része kutatott ebben a teljesebb értelemben, még ott is, ahol a tengerfenék részletes térképei egyébként már rendelkezésre állnak.
A tengerfenéknek saját földrajza van, és ennek a földrajznak a nagy része rejtve marad az emberi szem elől.
A Közép-Atlanti-hátság – egy óriási hegységrendszer, amely az egész atlanti medencén végighúzódik – a globális óceáni hátságrendszer része, amely a Föld leghosszabb hegységrendszere. És szinte sehol sem emelkedik az óceán felszíne fölé.
A tudósok becslései szerint 700 ezer és egymillió közötti faj él az óceánban, amelyek jelentős része – főként apró gerinctelenek és rosszul tanulmányozott élőhelyek szervezetei – még mindig nincs hivatalosan leírva.
Pontosan így néz ki a feltérképezetlen óceán valódi képe.
Ez nem egyetlen hatalmas sötét tér, amelyről az emberiség semmit sem tud. Inkább egy konkrét és mérhető szakadék a között, hogy a tengerfenék mekkora részét térképezték már fel, és mekkora részét látták, tanulmányozták, elemezték vagy írták le az emberek valójában.
