India egy olyan hatalmas és színes ország, hogy órákig beszélhetnénk róla, és még akkor is biztos, hogy lesz valami, amit nem mondtunk el róla. Itt nagyon különleges az éghajlat, a nyelv, a ruházat, és az emberek életmódja egyaránt. Indiában még azok a mindennapi tevékenységek is teljesen másképp néznek ki, melyeket egyébként a világ minden táján ugyanúgy végeznek az emberek.
A Wiku.hu-nál meg vagyunk győződve arról, hogy India történelme és kultúrája az egyik legkülönlegesebb és legcsodálatosabb a világon, ám éppen ebből fakadóan, a más országokban élő emberek számára ez kissé furcsának tűnhet olykor.
1. A kritikus napokban csak minden ötödik nő használ intim higiéniai termékeket.
Az India vidéki területein élő nőknek csupán alig 20%-uk használ intimbetétet. A városokban ez a szám valamivel magasabb - körülbelül 50%. Ennek oka nemcsak a pénzben keresendő, bár értelemszerűen sokak számára ez is fájó pont.
A helyiek számára azonban a menstruáció tabu témának számít, ezért a lányok gyakran nem is tudják, hogy mi az, míg meg nem történik velük. Egy nő ilyenkor tisztátalannak számít, ezért külön szobában vagy akár házon kívül kell lennie. Ezért a legtöbb nő ilyenkor próbálja elrejteni a menstruációját és sok lány például iskolába sem megy addig, míg el nem múlik.
Ezenkívül Indiában az intim higiéniai termékeket luxusnak, nem pedig szükségszerűségnek tartják. A helyiek szívesebben költik a pénzt inkább dekoratív kozmetikumokra.
A szokásos betétek, tamponok és kelyhek helyett a legtöbb nő azt használja, ami kéznél van: rongyot, szénát, sőt még homokot vagy hamut is.
2. Az indiaiak számára a padló is egy bútordarab.
A régi hagyományok szerint nevelt indiaiak nem használnak ágyat, széket vagy asztalt - a földön esznek, ülnek és alszanak. A padlón aludni egyébként több okból is praktikus: nincs szükség légkondicionálásra, nem fáj a hátuk és nyugodtabban alszanak.
Az alvóhely előkészítéséhez csak le kell teríteniük egy szőnyeget, reggel pedig nem kell pazarolni az időt ágyazással, csak össze kell tekerni és a sarokba állítani vagy a szekrénybe tenni a szőnyeget. Szóval egyben helytakarékos is.
3. Még a fiatal felnőttek is gyakran a szüleikkel alszanak.
Az indiai tinédzserek és fiatal felnőttek körében teljesen megszokott, hogy a szüleikkel alszanak az emberek, és ezt egyetlen családtag sem érzi kínosnak vagy kényelmetlennek.
Még ha a házban egyébként több hálószoba is van, a család gyakran akkor is együtt alszik. Miért? Mert az indiai gyerekeknek és szülőknek nagyon szoros a lelki kapcsolatuk és nagyon komolyan veszik az egymással való törődést - ezt nagyon nehéz megérteni a más kultúrában felnőtt emberek számára.
4. Az indiaiak életének szerves része, hogy olajat dörzsölnek a fejbőrükbe.
Ez egyfajta hagyomány és az alternatív gyógyászat kombinációja egyszerre. Az indiaiak különféle olajokat dörzsölnek a hajukba nap mint nap, nem meglepő tehát, hogy a hajuk erőssége és egészsége messze földön híres.
A kókuszolaj itt különösen népszerű. Állítólag, ha ősz hajra viszik fel, akkor még a haj eredeti színét is visszaállítja.
Itt szentségtörésnek számít, ha valaki nem használ fejbőrolajat. Nagyjából olyan, mintha nálunk valaki abbahagyná a fogmosást vagy a fürdést.
5. Indiában orvoshoz menni ostobább dolog, mint saját magunkat meggyógyítani.
Még egy vicc is van erre, miszerint minden indiai egy okleveles orvos is egyben. Ritka kivételektől eltekintve a helyiek tényleg inkább öngyógyítást végeznek, minthogy felkeressék az orvosukat. Ennek a hozzáállásnak több oka is van:
- sokkal olcsóbb egy-két kanál mézet enni, mint megvenni azokat a tablettákat, amiket az orvos ír fel;
- mindenki őszintén hiszi, hogy nincs olyan betegség, amit a kurkuma, a méz és a túró ne gyógyítana meg;
- sokan gúnyt űznek azokból, akik egy orrfolyással például orvoshoz mennek, az indiai kultúrában ugyanis csak akkor kell orvoshoz menni, ha vérzik valamink.
6. A lányok különféle eszközökkel, köztük veszélyesekkel is próbálják fehéríteni az arcukat és a testüket.
Indiában szépségideálnak számít a fehér bőr. Minél fehérebb egy nő bőre, annál szebbnek tartják őt. Ennek okán elképzelhetetlen mennyiségű bőrfehérítő termék áll rendelkezésre a helyi kozmetikai piacon. A probléma azonban az, hogy a legnépszerűbb krémek olyan szteroidokat, hirdokinonokat és tretinoinokat tartalmaznak, amik hosszú távú használata a bőr hiperpigmentációjához és más kellemetlen következményekhez vezethet.
Nemcsak kozmetikumokat használnak, a szegényebb nők például mosogatórongyokkal és kefékkel dörzsölik a bőrüket rendszeresen, annak reményében, hogy így majd "lemossák" magukról a sötét színt.
