Kína annyi fát ültetett, hogy az egész ország vízháztartása megváltozott

A fásítás nem bizonyult egy minden kétséget kizáróan jó ötletnek.

Amikor tömeges fásításról beszélnek, azt szinte mindig feltétel nélkül pozitív jelenségként tálalják. Több erdő azt jelenti, hogy tisztább a levegő, kisebb a talajerózió, több a szén-dioxid-elnyelés és egészségesebb a környezet. Ám a természetben minden kicsit bonyolultabb. Ha egy hatalmas ország hirtelen megváltoztatja a növénytakaróját, akkor nemcsak a táj megjelenését, hanem az egész vízkörforgást is átalakítja.

Pontosan ez történt Kínában. Az elmúlt évtizedekben az ország olyan nagymértékben kezdett bele a fásításba, hogy az már nemcsak a földre, hanem a régiók közötti vízelosztásra is hatással van.

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a fák csak nőnek és díszítik a teret. Valójában folyamatosan részt vesznek a nedvesség újraelosztásában. A gyökerek vizet vesznek fel a talajból, majd a leveleken keresztül az a légkörbe távozik. Ezt a folyamatot párolgásnak és transzspirációnak, együttesen evapotranszspirációnak nevezik.

Minél több a növényzet, különösen az erdő, annál aktívabb ez a folyamat. A víz nem tűnik el, de elhagyja a talajt és a felszínt, majd átkerül a légkörbe. Később csapadék formájában visszatér, de már nem feltétlenül ott, ahol „felvették”.

Tehát a fák nemcsak zöldtakaróként, hanem sajátos szivattyúkként is működnek, amelyek átpumpálják a nedvességet.

Kína hosszú éveken át folytatott nagyszabású fásítási programokat. Ez a sivatagosodás, az erózió, a porviharok és a földek degradációja elleni küzdelemmel volt összefüggésben. Ennek eredményeként az ország észrevehetően zöldebbé vált.

Ám ezzel együtt kiderült, hogy a növényzet megerősödése a vízegyensúlyt is megváltoztatta. Számos körzetben több lett a csapadék, de a növényeken keresztüli párolgás még erősebben nőtt. Ennek eredményeként Kína egyes részein kevesebb, más részein viszont több víz vált elérhetővé.

Más szóval, az ország nemcsak fákat ültetett. Ténylegesen elkezdte újraosztani a saját vízkészleteit.

Kína számára ez különösen érzékeny téma, mivel az országban a víz amúgy is nagyon egyenetlenül oszlik el. Vannak régiók, ahol sok a lakosság és a mezőgazdaság, de kevés a víz. Ha ott a növényzeten keresztül tovább fokozódik a nedvességvesztés, a helyzet még feszültebbé válik.

Paradoxon alakul ki. A fásítás segít helyreállítani a talajt, javítani az ökológiát és ellenállóbbá tenni a területet. Ugyanakkor növelheti a nyomást a vízkészletekre ott, ahol azok már amúgy is korlátozottak.

Ez a fő következtetés: az ökológiai intézkedések az egyik területen hasznot hozhatnak, miközben egy másik területen terhelést okoznak.

Kína hatalmas ország, nagyon különböző természeti zónákkal. Ezért a fásítás hatása egyenetlennek bizonyult.

Egyes régiókban a növényzet növekedése annyira fokozta a párolgást, hogy a víz elérhetősége csökkent. Más körzetekben viszont a nedvesség légköri szállítása a csapadék növekedéséhez és a vízegyensúly javulásához vezetett.

Különösen fontos itt egy gondolat: az egyik helyen elpárolgott víz egészen máshol eshet le esőként. Ez azt jelenti, hogy az erdőtelepítés az egyik régióban hatással lehet egy másik, néha igen távoli régió klímájára és vízellátására.

A fákat általában az éghajlatváltozás elleni küzdelem kontextusában tárgyalják: megkötik a szenet, hűtik a levegőt, javítják a környezetet. Ez mind igaz. De Kína története azt mutatja, hogy az erdő hatalmas erejű vízi tényező is.

A fák nemcsak a tájat változtatják meg, hanem:

• a levegő páratartalmát,
• a párolgást,
• a felhőképződést,
• a csapadékeloszlást,
• a folyók, a talaj és a felszín alatti vizek állapotát.

Vagyis egy nagy erdészeti projekt egyszerre több természeti rendszerbe való beavatkozás, nemcsak egybe.

A kínai példa azt mutatja, hogy még a nagyon helyes és hasznos ökológiai intézkedések is pontos számítást igényelnek. Nem elég csak annyi fát ültetni, amennyit csak lehet. Érteni kell, milyen növényeket ültessünk, hol tegyük ezt, mennyi nedvességet fognak fogyasztani, és ez hogyan hat a szomszédos régiókra.

Különben a műholdfelvételeken szép eredményt érhetünk el, de ezzel egyidejűleg fokozhatjuk a vízhiányt az érzékeny körzetekben.