„Akkora autót akarok, mint egy ház.” Ford F-650 kb. 60 millió forintért: miért vesznek ilyet hétköznapi használatra?

Vannak dolgok, amiket egyszerűen lehetetlen észérvekkel megmagyarázni. Miért tesz valaki önszántából ananászt a pizzára? Miért vesznek az emberek hófehér szőnyeget, ha gyerekük és kutyájuk van? És a legfontosabb: hétköznapi autósként, átlagos adottságokkal és fizetéssel miért döntesz úgy hirtelen, hogy neked bizony egy Ford F-650-re van szükséged? Igen, nem egy F-150-re, nem egy Ram 1500-ra, de még csak nem is egy F-350-re, hanem arra a monstrumra, amelynek az alváza vastagabb egy vasúti sínnél, a kerekei akkorák, mint egy távolsági busznak, a motorja pedig már alapjáraton is úgy dübörög, mint egy Chinook helikopter.

Tisztázzuk: az F-650 már rég nem egy sima pickup. Ez gyakorlatilag egy nyerges vontató, amit valami rejtélyes félreértés folytán magánszemélyeknek is hajlandóak eladni. Pontosan úgy fest, mintha a Ford mérnökei egy péntek délután összenéztek volna: „Hé, építsünk egy olyan dögöt, ami mellett még egy Rolls-Royce Cullinan is úgy néz ki, mint egy apró Hot Wheels kisautó!”

Ha a volán mögött nem szimpla sofőrnek szeretnéd érezni magad, hanem az aszfalt mindenható urának, akinek már a puszta látványától is sikítófrászt kapnak a környezetvédők, akkor megtaláltad a tökéletes gépet. De nézzük meg közelebbről, mi vesz rá valakit arra, hogy beállítson a garázsba egy ilyen többtonnás macsószimbólumot!

Először is szögezzük le: ez a jármű egy olyan ország szülötte, ahol a vödörnyi méretű kávé számít „kicsinek”, az „üzemanyag-takarékosság” kifejezést pedig legfeljebb a politikai vitákban veszik a szájukra – de ott is csak jókat nevetnek rajta.

Az Egyesült Államokban egy hatalmas pickup birtoklása nem úri hóbort, hanem a nemzeti identitás alapköve. Odaát az emberek vérre menőbb vitákat folytatnak arról, kinek a platós gépe bír többet, mint arról, ki nyeri a Super Bowlt. Ám az F-650 még amerikai mércével mérve is durva túlzás. Ez már nem közlekedési eszköz, hanem négy keréken guruló tesztoszteronbomba. Egy olyan gépezet, ami a „De mégis minek?” kérdésre csak annyit felel: „Mert megtehetem!”

Hogy érzékeld a méreteket, beszéljenek a száraz tények:

• Motor: általában egy 6,7 literes Power Stroke V8-as dízel vagy egy hatalmas, 7 literes V10-es benzines erőforrás hajtja. Ha pedig ez sem lenne elég, léteznek olyan kivitelek is, amelyek nyomatékával akár a tektonikai lemezeket is arrébb lehetne tolni.
• Teljesítmény: akár 330 lóerő, de a lényeg itt a forgatónyomaték, ami az 1000 Nm-t is elérheti. Magyarán, ha a garázsod kicsit megsüllyedt, az F-650 daru és emelő nélkül is simán egyenesbe rántja.
• Méretek: akár 7 méteres hossz és közel 2,5 méteres szélesség, a magassága pedig akkora, hogy a szomszéd a második emeleti erkélyről egyenesen bekukucskálhat az utastérbe.
• Tömeg: akár 12 tonna megengedett össztömeg. Igen, jól olvasod, tizenkettő. Ez már nem „autó”, hanem egy kerekeken guruló kisebb pláza.
• Ár: az Egyesült Államokban 70 000 dollártól (kb. 23 000 000 Ft-tól) indul az alapmodell, de egyedi építéssel és luxus utastérrel simán átlépi a 150 000 dollárt (kb. 49 000 000 Ft-ot) is. Az importból származó, átépített példányok ára pedig 175 000 dollártól (kb. 57 500 000 Ft-tól) kezdődik. Vagyis nagyjából annyiba kerül, mint egy kertvárosi lakás – azzal a különbséggel, hogy a lakással nem tudsz felállni az étterem előtti gyepre, az F-650-nel viszont simán.

Igen, papíron sokan „pickupként” emlegetik ezt a teherautót, de a kifejezés itt nagyjából annyira találó, mintha egy repülőgép-hordozót kenunak hívnánk.

És tudod, mi a legabszurdabb az egészben? Hogy sokan kifejezetten magáncélra vesznek F-650-et. Vagyis tényleg ezzel járnak munkába, bevásárolni, sőt néha még randizni is. Képzeld el a lányt, akinek a Tinder-randija annyit ír: „Kocsival megyek érted”. Áll a kapuban, a ház elé pedig egyszer csak begördül egy hétméteres szörnyeteg. Elsőre talán még örül is, hogy milyen tehetős a srác – aztán kinyílik az ajtó, és kiderül, hogy a beszálláshoz szabályosan meg kell másznia egy kisebb létrát. Romantika a javából!

Parkolás? Felejtsd el! Ez a gép nem parkol, hanem egyszerűen csak megáll valahol, a városvezetés meg majd szépen köré építi az új lakótelepet. A gyakorlatban ez úgy fest, hogy begurulsz a szupermarket elé, egyszerre elfoglalsz négy parkolóhelyet, majd büszkén besétálsz a bejáraton – miközben a biztonsági őr idegesen szívja a cigijét a sarokban, és azon töri a fejét, hogyan vitessen el egy olyan monstrumot, ami nehezebb magánál az autómentőnél is.

Fogyasztás? 30 liter száz kilométeren. De ugyan kit érdekel ez, amikor egy lakás árát fizetted ki az autóért? A filozófia itt pofonegyszerű: aki a kúton az árakat nézegeti, az nem is érdemel F-650-et.

Most pedig képzeld el, milyen lehet vele a belvárosi forgalomban araszolni! Minden piros lámpa külön attrakcióvá válik, a többi autós ugyanis úgy menekül majd a motorháztetőd árnyékából, mintha egy harckocsival érkeznél. Persze minden okuk megvan az óvatosságra: az F-650 orra olyan elképesztően hosszú és magas, hogy mire a volán mögül észrevennél egy gyalogost a zebrán, az már rég átért a túloldalra, sőt, talán már haza is ért.

Pedig az F-650 eredetileg egyáltalán nem a milliomosok játékszerének készült. Ez egy vérbeli nehéz-tehergépkocsi, amit kemény munkára terveztek: arra, hogy tonnányi rakományokat cipeljen, hatalmas trélereket vontasson, és megbirkózzon minden olyan feladattal, amibe egy átlagos pickupnak beletörne a bicskája. A természetes élőhelye az építkezések, a hatalmas farmok és a nehézgépszállító vállalatok világa.

Aztán Amerikában valakinek kipattant a fejéből az isteni szikra: „Mi lenne, ha csinálnánk belőle személyautót?” Innentől pedig elszabadult a pokol. Sorra jelentek meg az egyedileg átépített példányok süppedős bőrkanapékkal, óriási tévékkel és olyan hangrendszerekkel, amelyektől a belső szerveid is táncot járnak. Némelyikbe még minibárt és hűtőszekrényt is zsúfoltak, nehogy meg kelljen állni egy hideg üdítőért az autópályán.

Körülbelül olyan ez, mintha vennél egy lánctalpas markolót, lefényeztetnéd gyöngyházfehérre, majd büszkén közölnéd a szomszéddal: „Nos, ő lenne az új családi autónk.”

A képlet végtelenül egyszerű: az F-650 esetében szó sincs kényelemről, praktikumról vagy józan észről. Ez színtiszta pszichológia.

1. Hatalomvágy: olyan magasan trónolsz a fülkében, hogy szó szerint és átvitt értelemben is lenézed a szedánok sofőrjeit. A visszapillantó tükörből még egy testes Range Rover is úgy fest, mint valami aprócska Kinder-játék.
2. Méretfetisizmus: legyünk őszinték, a „kimagasló biztonságról” meg a „terepjáró képességről” szóló érvek puszta kifogások. Az F-650-et egyetlen dologért veszik: hogy a tulajdonosának legyen a legnagyobb vasa az úton. Pont.
3. Feltűnési viszketegség: ez a monstrum mágnesként vonzza a tekinteteket. A pláza parkolójában garantáltan körbegyűlnek majd a gyerekek, az apukák, sőt még a szatyros nénik is, hogy megkérdezzék: „Hát ez meg miféle csatahajó?”
4. Felvágás: a luxusnegyedekben, ahol már minden második kocsibeállón egy G-osztályú Mercedes ácsorog, az F-650 kiváló eszköz arra, hogy világossá tedd: „Egyszerre vagyok gazdagabb és őrültebb mindannyiótoknál.”

Egy F-650-nel behajtani a belvárosba nagyjából olyan, mintha vízilovat sétáltatnál egy porcelánboltban: elméletileg lehetséges, de semmiképp sem ajánlott. Az biztos, hogy fensőbbséges mosollyal tekintesz majd le a parányi Kia Picantókban kuporgókra, miközben ők csak azért imádkoznak, nehogy véletlenül hozzájuk érj – a te lökhárítód ugyanis pont az ő tetőlemezük magasságában húzódik.

Apropó, az F-650 kipufogóhangja külön művészeti ág. Úgy dübörög, mintha a Motörhead adna koncertet egy zárt fémkonténerben. Alapjáraton szó sincs finom dorombolásról: úgy hörög, mint egy kialvatlan, felbőszített grizzly. Ha pedig odalépsz neki, a hanghatás leginkább egy rakétakilövéshez hasonlít. Keresve sem találnál jobb ébresztőt, ha reggelente három háztömbbel arrébb is szeretnéd kiugrasztani a szomszédokat az ágyból.

Persze legyünk igazságosak: akad néhány élethelyzet, amikor az F-650 beszerzése tényleg teljesen indokolt.

• Van egy kisebb ház méretű lakókocsid vagy egy óceánjáró jachtod, amit rendszeresen vontatnod kell.
• Egy hatalmas farmot vezetsz, ahol a jószágok darabja egy tonnát nyom.
• Építési vállalkozó vagy, és a teherautód egyszerre szolgál mobil irodaként, raktárként és daruként.
• Befutott rapper vagy unatkozó milliomos vagy, akinek már a könyökén jönnek ki a tucat-Bentley-k.

Minden más esetben egy F-650 megvásárlása nem egyéb, mint méregdrága önjáró terápia a kisebbségi komplexusok kezelésére.

A Ford F-650 nem csupán egy jármű, hanem egy hat keréken guruló életérzés. Annak a szimbóluma, hogy megengedheted magadnak a józan ész teljes figyelmen kívül hagyását. Egy monstrum, ami városi közlekedésre tökéletesen alkalmatlan, annyiba kerül, mint egy lakás, és vödörszámra vedeli a gázolajat. De ezt a gépet senki sem a praktikum miatt veszi meg, hanem azért, hogy ország-világ tudtára adja: „Nem olyan vagyok, mint ti. Én még nálatok is sokkal elvetemültebb vagyok.”

Ha kényelmes autóra vágysz, vegyél egy crossovert. Ha a sebesség éltet, válassz egy sportkocsit. Ám ha arra vágysz, hogy minden egyes parkolásod után bekerülj a helyi híradóba, akkor az F-650 a te géped. Ez a létező leglátványosabb módja annak, hogy világgá kürtöld: „Nem szimplán munkába indultam, hanem végképp elment az eszem!”