Elterjedt vélekedés, hogy az ember feloldódik. Nos, lényegében így is néz ki a dolog, de a mechanizmus teljesen más. Természetesen ez nem úgy működik, mint a kristálycukor oldódása. Mindazonáltal a víz valóban a leghatékonyabb és leguniverzálisabb oldószer a természetben, az emberi szervezet pedig nem képes folyamatosan benne létezni.
A víz nem oldja fel a bőrt, hanem lassan tönkreteszi annak védelmi struktúráját. Emellett a fizikai körülmények megváltozása a fiziológiára is hatással van.
Még ha figyelmen kívül hagyjuk is a fulladás kockázatát, már néhány nap elteltével olyan változások indulnak meg, amelyek érintik a bőrt, a vérkeringést, az izmokat és a belső szerveket.
Ennek jó illusztrációja volt a híres illuzionista, David Blaine kísérlete. 2006-ban hét napot töltött egy körülbelül 2,4 méter átmérőjű, teljesen vízzel telt átlátszó gömbben. Ezalatt az idő alatt végig orvosi felügyelet alatt állt. A tápláláshoz egy csövön keresztül érkező folyékony keveréket használtak.
Már egy ilyen viszonylag rövid hét alatt is komoly problémák jelentkeztek a szervezetben.
Miért teszi tönkre a víz a bőrt
Bár naponta érintkezünk vízzel, a bőrünk nem arra termett, hogy éjjel-nappal benne maradjon. A bőr külső rétege védőgátként szolgál. Megakadályozza a baktériumok, gombák és vegyi anyagok bejutását, valamint bent tartja a nedvességet a szervezetben.
Hosszan tartó vízben tartózkodás esetén ez a gát fokozatosan lebomlik. A bőr felső rétege megduzzad, a természetes zsírréteg pedig lemosódik. Éppen ezért lesz a bőr hosszú fürdőzés után először ráncos, majd kezd el kiszáradni és hámlani.
Ha a hatás sok napon át tart, a bőr sápadttá válik, felpuhul, repedezetté lesz, a sérüléseken keresztül pedig könnyen bejuthatnak fertőzések. Súlyos esetekben szövetelhalás kezdődik.
Pontosan ilyen elváltozásokat figyeltek meg David Blaine-nél az egyhetes víz alatti tartózkodást követően.
Mi történik a vérkeringéssel
Amikor a test teljesen víz alá merül, a hidrosztatikai nyomás elkezdi összenyomni a lábak és a has szöveteit. Emiatt a vér a mellkas felé áramlik, mintha az ember részleges súlytalanságban lenne.
A szervezet ezt folyadéktöbbletként érzékeli. A vesék aktívan kezdik kiválasztani a vizet, fokozódik a vizeletképződés, a vérplazma teljes térfogata pedig fokozatosan csökken. Már néhány nap alatt a mennyisége körülbelül negyedével csökkenhet.
A vérmennyiség csökkenése miatt a szívnek nehezebb biztosítania az összes szerv normális vérellátását. Ez a máj, a vesék és más szövetek működésének romlásához vezethet, amelyek oxigén- és tápanyaghiányban kezdenek szenvedni.
Pontosan ezt a plazmatérfogat-csökkenést figyelték meg az orvosok a Blaine-kísérlet során.
Miért kezdenek el fájni az izmok
Még ha az ember képes is egy kicsit mozogni, vízben lehetetlen megfelelően terhelni az izmokat és a csontvázat. A testsúly jelentős részét kompenzálja az Arkhimédész-féle felhajtóerő.
Az ízületeknek ez hasznos, de az izmoknak éppen ellenkezőleg. A szervezet gyorsan rájön, hogy az izomtömeg egy része már nem szükséges, és elkezdi csökkenteni azt. Hasonló folyamatok zajlanak le az űrhajósoknál a pályán.
Néhány hét elteltével észrevehetően csökken az izomerő, romlik a mozgáskoordináció, és gyengeség lép fel. Ha az ember gyakorlatilag mozdulatlan, ezek a változások még gyorsabban következnek be.
Mi történik az idegrendszerrel
A hosszan tartó vízi hatás az idegvégződésekre is kihat.
Először bizsergés jelentkezik, majd fájdalom lép fel, később pedig csökkenhet a kéz- és lábujjak érzékenysége. Ez több okra vezethető vissza: a vérkeringés zavarára, a víz folyamatos szöveti nyomására és a felpuhult bőr sérüléseire.
Éppen ezért mesélte David Blaine, hogy először erős fájdalmat érzett az egész testében, majd elkezdte elveszíteni az érzékelést a végtagjaiban.
Mi lesz egy hónap múlva
Ha elképzeljük, hogy valaki nem egy hetet, hanem egy egész hónapot töltene vízben, még levegő, táplálék és állandó orvosi felügyelet mellett is, a következmények sokkal súlyosabbak lennének.
A bőr gyakorlatilag teljesen elveszítené védelmi tulajdonságait. A bakteriális és gombás fertőzések kockázata jelentősen megnőne. Az izmok érezhetően elsorvadnának, csökkenne az állóképesség, romlana a szív- és érrendszer működése. A vérmennyiség tartós csökkenése további terhelést róna a vesékre és a szívre.
A fizikai problémák mellett pszichológiai gondok is jelentkeznének. A korlátozott térben való folyamatos tartózkodás, a környezetváltozás hiánya alvászavarokat, szorongást, a koncentrációs képesség csökkenését és érzelmi kimerültséget válthat ki.
Összegzés helyett
David Blaine kísérlete megmutatta, mennyire rosszul viseli az emberi szervezet a hosszan tartó vízben tartózkodást. Mindössze hét nap is elegendő volt ahhoz, hogy súlyos bőrelváltozások jelenjenek meg, csökkenjen a vérplazma térfogata, károsodjanak a belső szervek, és problémák lépjenek fel a végtagok érzékelésében.
Egy hónap ilyen körülmények között, még ideális orvosi háttérrel is, szinte biztosan sokkal súlyosabb következményekkel járt volna. Szervezetünk a szárazföldi életre alkalmazkodott, a folyamatos víz alá merülés pedig szinte minden rendszerének működését gyorsan megzavarja.
