13 elterjedt tévhit az emberi testről, amelyeket a tudomány már megcáfolt

Úgy tűnik, meglehetősen jól ismerjük saját testünket. Tudjuk, mire valók a különböző szerveink, hogyan működnek az izmaink, és miért fontos eleget aludni. Mégis, a mai napig számos tévhit kering az emberi szervezettel kapcsolatban. Némelyik generációról generációra öröklődik, mások az interneten terjednek, megint mások pedig annyira meggyőzően hangzanak, hogy könnyű elhinni őket. Sokan például még mindig azt hiszik, hogy az ember csak az agya 10 százalékát használja, hogy a nők menstruációs ciklusa szinkronizálódhat, vagy hogy a vizes haj hidegben mindenképpen megfázáshoz vezet. A tudományos kutatások azonban már rég megkérdőjelezték ezeket és más népszerű állításokat. Vegyünk sorra 13 elterjedt tévhitet az emberi testről, és derítsük ki, mi az igazság, és mit érdemes végleg elfelejteni.

A látást, hallást, szaglást, ízlelést és tapintást tekintik az öt alapvető érzéknek. Ezt a listát a legtöbben már gyerekkorukban megtanulják. Az emberi érzékelés azonban valójában sokkal összetettebb. Egyes idegtudósok becslései szerint az embernek 22 és 33 közötti különböző érzéke lehet.

A kevésbé ismertek közé tartozik az egyensúlyérzék, valamint a propriocepció, amely lehetővé teszi, hogy csukott szemmel is érezzük testrészeink helyzetét. Ennek köszönhetően tudjuk például megérinteni az orrunkat anélkül, hogy a kezünkre néznénk. Létezik még a kronocepció is, vagyis az idő múlásának érzékelésére való képesség.

Így tehát a megszokott öt érzék csak leegyszerűsített képet ad arról, hogyan lép kapcsolatba az ember a környező világgal.

Elterjedt vélekedés, hogy azoknál a nőknél, akik sok időt töltenek együtt, idővel egybeesik a menstruációs ciklus. Egyesek a menstruációt a holdfázisokkal is összefüggésbe hozzák. Ennek az elképzelésnek nagy múltja van, és annak idején Martha McClintock kutató még tudományos adatokat is bemutatott a ciklusszinkronizáció feltételezésének alátámasztására.

A későbbi vizsgálatok azonban nem erősítették meg ezt az elméletet. Nem sikerült meggyőző kapcsolatot találni a menstruáció és a holdciklus között sem.

A Cleveland Clinic szakértői szerint az egybeesések egyszerű matematikával magyarázhatók. Például, ha az egyik nő ciklusa három hétig, a másiké pedig öt hétig tart, a menstruációjuk időnként ugyanazokra a napokra fog esni. Ha az emberek elég hosszú ideig élnek együtt, az ilyen egybeesések teljesen valószínűek. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a szervezetük valamilyen módon alkalmazkodna egymáshoz.

Az interneten találkozhatunk olyan állításokkal, hogy akiknél a bal agyfélteke fejlettebb, azok logikus gondolkodásukkal és matematikai képességeikkel tűnnek ki, míg akiknél a jobb dominál, kreatívabbak és érzelmesebbek. Vannak, akik a „bal agyféltekés” és „jobb agyféltekés” meghatározásokat személyiségük jellemzésére is használják.

Ennek az elképzelésnek tudományos előzménye van. Roger Sperry idegtudós sebészeti úton szétválasztott agyféltekéjű betegekkel végzett kutatásai segítettek megállapítani, hogy bizonyos funkciók valóban elsősorban az agy meghatározott területeihez kötődnek. Például a nyelvi feldolgozás a legtöbb embernél erősebben kapcsolódik a bal agyféltekéhez.

Ebből azonban korántsem következik az, hogy az egyik ember kizárólag logikusan gondolkodik, a másik pedig kizárólag kreatív. A későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy a matematikai, nyelvi és kreatív képességek mindkét félteke összehangolt munkáját igénylik. Az agy különböző területei specializálódtak bizonyos feladatokra, de folyamatosan kölcsönhatásban állnak egymással.

Sokan kezdenek el intenzíven hasizomgyakorlatokat végezni abban a reményben, hogy lapos hasat és kidolgozott izmokat érnek el. Logikusnak tűnik: ha valaki egy bizonyos területen szeretne zsírt égetni, akkor csak azt kell edzenie. A szervezetben azonban ez az elv nem működik.

A felülések és más hasizomgyakorlatok valóban erősítik a has- és törzsizmokat. Azonban nem kényszerítik a szervezetet arra, hogy kifejezetten ezen a területen égessen zsírt. Még a nagy ismétlésszám sem garantálja önmagában a vágyott kockák megjelenését.

A látható eredmény eléréséhez átfogó megközelítésre van szükség: fizikai aktivitásra, kardioedzésekre és kiegyensúlyozott táplálkozásra. A hasizomgyakorlatok lehetnek a program részei, de nem érdemes csak rájuk alapozni.

Bizonyára sokan hallották gyermekkorukban szüleiktől az ismerős figyelmeztetést: ebéd után nem szabad azonnal visszamenni a medencébe vagy úszni indulni, különben görcsök léphetnek fel, és nő a fulladás veszélye. Úgy tartották, a szervezetnek mindenképpen fél órát kell adni az étel megemésztésére.

Azonban nincs orvosi bizonyíték arra, hogy szükség lenne ilyen várakozásra. A szakértők szerint étkezés után nem kell külön szünetet tartani az úszás előtt.

Igaz, ha közvetlenül egy bőséges étkezés után intenzíven úszunk vagy testmozgást végzünk, kényelmetlenséget, néha görcsöket is érezhetünk. De ez nem jelenti azt, hogy az úszás automatikusan életveszélyessé válik. Lehetséges, hogy a tévhit olyan felnőttek révén terjedt el, akik csak el akarták kerülni a kellemetlen helyzeteket a medencénél, vagy egy kis pihenőt szerettek volna maguknak, mielőtt újra figyelniük kellene a gyerekekre.

Ezt a tanácsot sokan hallották szüleiktől és idősebb rokonaiktól: ha elkezded borotválni a szőrt a tested egy bizonyos részén, idővel sűrűbb, sötétebb lesz, és gyorsabban fog nőni. Emiatt egyesek még a nemkívánatos szőrszálakhoz sem mernek nyúlni, attól félve, hogy rontanak a helyzeten.

De a tudósok már régen megcáfolták ezt az állítást. A borotválkozás semmilyen módon nem befolyásolja a szőrtüszőket, és nem változtatja meg a szőr vastagságát, színét vagy növekedési sebességét.

Miért tűnik mégis úgy a borotválkozás után, hogy a szőr durvább lett? Ennek az az oka, hogy a borotva levágja a szőrszálat, és tompa véget hagy maga után. Amikor visszanő, szúrósabbnak érezhető és észrevehetőbbnek tűnhet. De maga a szőrszál ettől nem lesz vastagabb.

Sokan hallották gyermekkorukban, hogy az ujjropogtatás káros, és ez a szokás idővel biztosan ízületi gyulladáshoz vezet. A szülők gyakran próbálták leszoktatni a gyerekeket erről a szokásról, azzal riogatva őket, hogy a jövőben ízületi problémáik lesznek.

Azonban számos kutatás nem igazolta az ujjropogtatás és az ízületi gyulladás kialakulása közötti közvetlen kapcsolatot. Az egyik legszokatlanabb kísérletet ebben a témában Donald Unger amerikai orvos végezte. 50 éven keresztül naponta ropogtatta a bal keze ízületeit, a jobb kezén viszont nem. Végül nem mutatkozott észrevehető különbség a két keze között.

E kutatásért az orvos IgNobel-díjat kapott, amellyel a szokatlan tudományos munkákat ismerik el.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a szokás teljesen ártalmatlan. Egyes kutatások a folyamatos ízületropogtatást duzzanatokkal és a szorítóerő csökkenésével hozzák összefüggésbe. Különösen óvatosnak kell lenniük azoknak, akiknek már van ízületi betegségük.

Hosszú ideig úgy tartották, hogy az egészséges ember vizelete nem tartalmaz baktériumokat. Azt feltételezték, hogy a mikroorganizmusok csak a szervezetből való távozás után kerülhetnek bele. A modern kutatások azonban kimutatták, hogy ez nem teljesen így van.

Az emberi húgyhólyagban normális esetben is jelen van kis mennyiségű baktérium. A tudósok megtalálták ott a természetes mikrobióta képviselőit, köztük laktobacillusokat, korinebaktériumokat és streptococcusokat.

Így tehát a vizelet nem teljesen steril még azelőtt sem, hogy elhagyná a szervezetet. Ez a felfedezés megváltoztatta a húgyutak mikrobiális környezetéről alkotott korábbi elképzeléseket.

Sokan igyekeznek nem elindulni otthonról vizes hajjal, különösen ősszel és télen. Úgy tartják, elég hideg szélbe kerülni vagy megszárítatlan hajjal sétálni ahhoz, hogy másnap náthával és lázzal ébredjünk.

De önmagában a hideg idő vagy a vizes haj nem okoz megfázást. A kiváltó okok a vírusok. Megfertőződni például egy beteg emberrel való érintkezéskor, vagy olyan felület megérintése után lehet, amelyen vírusrészecskék találhatók, ha aztán megdörzsöljük az orrunkat vagy a szemünket.

Ugyanez vonatkozik a vizes ruhákra és lábbelikre is. Sok kellemetlenséget okozhatnak hideg időben, de nem közvetlen okai a megfázásos betegségnek. A fertőzéshez kórokozóra van szükség.

Ez talán az egyik legismertebb tévhit az emberi szervezettel kapcsolatban. A népszerű állítás szerint az agyunknak csak egytizedét használjuk, a maradék 90% pedig állítólag kihasználatlan marad. Ha az ember megtanulná teljesen kihasználni, hihetetlen képességeket tudna kibontakoztatni.

Ez az elképzelés nem egyszer megjelent a tömegkultúrában. Például erre épül a 2014-es „Lucy” című sci-fi film cselekménye, amelyben a főhősnő fokozatosan hozzáférést kap az agya rejtett lehetőségeihez.

A valóságban azonban az egész agyunkat használjuk, bár különböző területei különböző időpontokban aktívak és különböző feladatokat látnak el. A tudósok vizsgálták az agyi aktivitást, és nem találtak olyan területeket, amelyek egyáltalán ne lennének elfoglalva. Még pihenés közben is tovább dolgozik az agy, információkat dolgoz fel és fenntartja az életfontosságú folyamatokat.

Régi előítélet, hogy az alvajáró embert semmilyen körülmények között nem szabad felébreszteni. Állítólag a hirtelen ébredés szívrohamot okozhat, vagy akár halálhoz is vezethet. Ezért sokan inkább óvatosan visszavezetik az alvajárókat az ágyba, anélkül, hogy megpróbálnák őket magukhoz téríteni.

Az alvásszakértők azonban nem találnak tudományos bizonyítékot arra, hogy az alvajáró felébresztése halálos veszélyt jelentene.

Természetesen egy ilyen helyzet ijedelmet és zavarodottságot okozhat. A felébredt ember gyakran nem érti, hol van, néha pedig ingerülten vagy agresszíven reagál. Michael Salemi, a kaliforniai alvászavar-központ szakértője elmagyarázta, hogy az ilyen reakciók lehetségesek, de nem ismer olyan dokumentált esetet, amikor valaki az alvajáró felébresztése miatt halt volna meg.

Ilyen helyzetben az a legfontosabb, hogy ne ijesszük meg az illetőt, és gondoskodjunk a biztonságáról.

Sokan észrevették, hogy a bőr alatti vénák kékesnek vagy akár kéknek tűnnek. Gyermekkorban ez gyakran felveti a kérdést: miért piros a vér, ha az erek kéknek látszanak? Válaszként azt a magyarázatot hallhatjuk, hogy a vér csak az oxigénnel való érintkezés után lesz piros, a test belsejében pedig állítólag kék színű.

De ez tévedés. Az emberi vér mindig piros. Színét a hemoglobin adja, az a fehérje, amely vasat tartalmaz és segít az oxigén szállításában. A magas oxigéntartalmú vér élénkebb vörös árnyalatú, az alacsonyabb oxigéntartalmú pedig sötétvörös. Kék sosem lehet.

A vénák kékes színét a fény érzékelésének sajátosságai magyarázzák. A kék fény nem hatol olyan mélyre a szövetekben, mint a vörös, ezért a bőr alatt elhelyezkedő erek kéknek tűnhetnek. Ez egy szokványos optikai csalódás, nem pedig annak a jele, hogy a vénákban más színű vér folyik.

Gyermekkorban sokan hallották a szigorú figyelmeztetést: a rágógumit nem szabad lenyelni, különben hét évig a gyomorban marad. Néha még ennél is hosszabb időt emlegettek, de a lényeg mindig ugyanaz volt: a rágógumi állítólag hosszú ideig elakad a szervezetben.

Valójában ez nem így van. A rágógumi valóban szinte egyáltalán nem emésztődik meg, de nem marad évekig a gyomorban. Áthalad az emésztőrendszeren, és végül távozik a szervezetből, akárcsak más emészthetetlen anyagok.

A szokásos ételektől eltérően a szervezet gyakorlatilag nem tud tápanyagokat kinyerni a rágógumiból. Ezért az emésztőrendszerben többnyire változatlan formában halad tovább.

Ez persze nem ok arra, hogy rendszeresen nyeljünk le rágógumit. Ha rövid idő alatt nagy mennyiséget nyelünk le belőle, felhalmozódhat az emésztőrendszerben és elzáródást okozhat. A régi tanácsnak, hogy ne nyeljük le a rágógumit, mégis van ésszerű alapja, csak a hétéves magyarázat bizonyult kitalációnak.