Vajon hol húzódik az a határ, ahol a hatalmas tengeri hullámok már nem jelentenek veszélyt egy tengeralattjáró épségére?
Egy tengeralattjáró egyaránt képes a víz felszínén, és a tenger legmélyebb pontjain is haladni. Sokakban felmerülhet a kérdés: mit tesz a legénység, ha a nyílt vízen elkapja őket egy heves vihar? Le tudnak-e egyáltalán merülni ilyenkor, és ha igen, milyen mélyre kell menniük ahhoz, hogy biztonságban legyenek?
Ha kitör egy vihar, a tengeralattjárónak nemcsak ajánlott, de kifejezetten kötelező a víz alá merülnie – már ha a kapitány és a legénység nem akarja kitenni a hajót a könyörtelen, egymást érő hullámcsapások pusztító erejének.
A megfelelő mélységbe való merülés teljesen megvédi a tengeralattjárót a viharok hatásaitól. Természetesen a biztonságos mélység nem egy hasraütésszerűen kiválasztott szám, hanem egy szigorúan kiszámított érték. Ennek megértéséhez pedig egészen a 19. századig kell visszautaznunk az időben.
1805-ben egy neves ír vízrajzkutató, Francis Beaufort kidolgozott és általános használatra javasolt egy empirikus skálát, amely lehetővé tette, hogy a szélsebesség alapján kiszámolják a hullámok magasságát.
A Beaufort-skála eredeti változata még nem volt igazán pontos és egyszerűen használható, ezért alkotója a következő két évtizedben folyamatosan tökéletesítette azt. Végül 1830-ra nyerte el végső formáját, és a legtöbb tengeri nagyhatalom haditengerészete hivatalosan is használatba vette.
A skála eredetileg 17 fokozatból állt, amelyek a tengeri hullámok erősségét (vagy éppen azok hiányát) jelezték. A legtöbb esetben – még a keményebb viharoknál is – elegendő volt az első 12 értéket használni. A 13-17-es fokozatok már csak a Csendes-óceán pusztító tájfunjaira vonatkoztak.
A Beaufort-skála segítségével a szélsebességből kiindulva pontosan ki lehetett számítani a hullámok sebességét, méretét és erejét.
Például a skála 10-es fokozata 90-100 km/órás szelet és 12 méteres hullámmagasságot jelent. Ilyen körülmények között egy hullám nagyjából 55 km/órás sebességgel halad. Az átlagos hullámhossz ekkor 210 méter, a hullámok periódusideje pedig 14 másodperc.
Fontos tudni, hogy a hullámok a víz felszínétől a mélybe haladva körkörösen terjednek, energiájuk pedig fokozatosan gyengül. Ez a hullámzás okozta mozgás a hullámhossz felének megfelelő mélységben teljesen megszűnik. Egy 10-es fokozatú vihar esetében ez az érték nagyjából 105 méter.
Ezzel a módszerrel pontosan kiszámítható a szükséges merülési mélység. A fenti viharban egy tengeralattjárónak például 120 méter mélyre kell merülnie úgy, hogy a hajógerinc (a hajótest legalja) ezen a mélységen legyen, mivel egy átlagos katonai tengeralattjáró magassága a gerinctől a parancsnoki torony tetejéig nagyjából 15 méter.
