Feltűnt már, hogy régen szinte minden nőnek megnőtt a hasa, méghozzá viszonylag korán?
És most nem a túlsúlyról beszélek. A múlt században alapvetően is sokkal kevesebb volt a túlsúlyos ember. Ráadásul a nőknél a felesleg általában nem rögtön a hasra rakódik le. Itt egyszerűen csak egy nagyobb hasról van szó, ami nem feltétlenül jelent teljes elhízást.

Mára ez a jelenség sokkal ritkább lett! Így ismerheted fel az egészséges női hasat:
- Ez a terület kezd el a legkésőbb nőni, miután a csípő már kikerekedett. Sokkal több a „körte” alkatú nő, mint a született „alma”. A normális súlygyarapodás tehát először a test alsó részén látszik meg – a nők biológiája egyszerűen így működik, a hasuk pedig sokáig lapos maradhat.
- Puha, inkább vízszintes, és egy apró redőre vagy hurkára hasonlít. Ha kissé előrehajolsz, akkor „összegyűrődik”. Körülbelül ilyen hasa van a híres őskori szobrocskának, a willendorfi Vénusznak is.

A kóros, puffadt has ezzel szemben közvetlenül a mell alatt kezdődik, általában kemény, feszes, és nem gyűrődik össze. Ráadásul az ilyen hassal rendelkező nőknek simán lehetnek mellette karcsú lábaik és vékony karjaik.
Régen szinte a legtöbb nőnek már viszonylag korán ilyen hasa lett. Kivéve talán azokat, akik rendszeresen sportoltak. Ennek több nyomós oka is volt:
Táplálkozás. Persze régen szó sem volt bőséges, friss élelmiszerekkel teli Kánaánról. Volt viszont folyamatos hús-, hal- és gyümölcshiány. Zöldségből is kevés jutott az asztalra, az is leginkább csak krumpli volt. A tejtermékek luxusnak számítottak, sokan inkább otthon készítették el őket, ha gyerek is volt a háznál. És a nők... nos, nekik sokszor csak a maradék jutott! A családokban mindig a gyerekeket és a családfenntartó férfiakat próbálták elsőként jól lakatni, a nők pedig a „maradékelv” alapján ettek. Az étel családon belüli igazságtalan elosztása olyan elterjedt jelenség volt, hogy azóta külön kutatások is foglalkoznak vele.
A fehérjehiányos táplálkozás pedig köztudottan izomgyengeséget okoz, miközben a bőr alatt vizenyő és zsír halmozódik fel.

Nőgyógyászati problémák. A múlt században a nőgyógyászati ellátás minősége megkérdőjelezhető volt. Szinte minden nő átesett egy, de gyakran több terhességmegszakításon is, ami folyamatos gyulladásveszélyt, és sokszor krónikus kismedencei gyulladásokat eredményezett. A hormonális zavarokat ekkoriban még alig ismerték fel, és megfelelő kezelésük sem létezett, hiszen a modern gyógyszereket csak jóval később találták fel.
Idősebb hölgyektől még ma is hallani azt a nézetet, miszerint régen nőgyógyászhoz csak a terhesek (terhesgondozásra), vagy az „olyan” nők jártak, akik valamilyen nemi betegséget akartak kikezeltetni. Egy tisztességes, férjezett nőnek – ha épp nem várt gyereket – egyszerűen nem volt ott semmi keresnivalója. Mai szemmel nézve persze hajmeresztő ez a hozzáállás, de valahol érthető: rengeteg panaszt akkoriban még egyszerűen nem is tudtak meggyógyítani.
Izomgyengeség. A has sokszor azért is dülled ki ennyire, mert a has- és a gátizmok egyszerűen nem működnek megfelelően. És hogyne lettek volna velük gondok, amikor az élet fizikailag is sokkal nehezebb volt? Akkoriban nagyságrendekkel több nő végzett kőkemény fizikai munkát, és a mindennapi otthoni teendők is embert próbálóak voltak. Gyalog, szatyrokban hazacipelni 10-15 kiló krumplit a piacról... Ma már elképzelhetetlennek tűnik, de régen ez volt a norma, hiszen nem volt szokás mindennap, apránként vásárolni.
A gátizomzat ráadásul megnyúlik a terhességek, és különösen a komplikált, nehéz szülések során. A szülés utáni szövődményekkel és az izmok regenerálódásával pedig akkoriban senki sem foglalkozott érdemben.
Ráadásul a test izomzata nem a folyamatos túlerőltetéstől és a nehéz súlyok cipelésétől erősödik meg – ha így lenne, valószínűleg a rakodómunkások lennének a legegészségesebb emberek a világon –, hanem a célzott, helyes és mértékletes testedzéstől.

Ezért is emeltem ki az elején, hogy azok a nők, akik rendszeresen sportoltak, síeltek vagy túráztak, általában megúszták ezt a problémát. A mértéktelen és ésszerűtlen fizikai terheléstől ugyanis az izmok nem erősödnek, sőt, épp ellenkezőleg: könnyen kialakulhat a szétnyílt hasizom, vagy ami még rosszabb, a szervsüllyedés.
Természetesen ezek a problémák ma is aktuálisak: sokan ma sem kapnak időben megfelelő orvosi segítséget, vagy fel sem ismerik, hogy baj van. Mégis, ahogy az életünk általánosságban véve kényelmesebbé vált, és az egészségügyi javakhoz való hozzáférés is javult, a mai nők már nagyságrendekkel kevesebbet szenvednek ezektől a tünetektől.
- Egyre több nő jár rendszeresen edzeni.
- Hatalmas teret hódított az egészséges étkezés. A kilencvenes-kétezres évek koplalós sztárdiétái szerencsére már a feledés homályába vesztek. Helyüket az ésszerű, szigorú tiltások nélküli, tartható, egészséges életmód vette át.
- Ha valamilyen szülés utáni komplikáció (például szétnyílt hasizom) lép fel, ma már könnyebb megfelelő szakembert találni a kezelésére. Bár az állami ellátásban még mindig nehézkes lehet a segítségkeresés, a magánszektorban és a speciális gyógytornászoknál már bőségesen van rá megoldás.
- A 40-es, sőt az 50-es korosztály számára ma már szinte alapelvárás, hogy fittek és ápoltak maradjanak. Ebben persze a közösségi médiának is hatalmas szerepe van, ami folyamatosan diktálja a tempót és a szépségideálokat.
- Szerencsére végleg leszámoltunk azzal az íratlan szabállyal, miszerint egy nő élete véget ér a férjhez menéssel és a szüléssel, utána pedig beletörődve kell élnie a megváltozott, lufiszerűen felpuffadt testében.

Félreértés ne essék, ezzel a cikkel senkit sem szeretnék megbántani a testalkata miatt. Egyszerűen csak jóleső érzés látni, hogy a világ, és benne a mi életminőségünk – nőkét – mennyit és milyen jó irányba változott az elmúlt évtizedek során.

