Egy kevéssé ismert, állítólag kétszáz méter sugarú és két kilométer magas holdi toronyról szól a történet. A beszámoló szerint egy 1965-ös automata űrszonda, majd az Apollo–10 1969-es és az Apollo–13 1970-es küldetései is megörökítették a titokzatos objektumot.
A beszámoló szerint a Hold felszíne fölé magasodó objektumról először egy űreszköz készített felvételt. A képet európai és amerikai kutatókkal, csillagászokkal is megosztották; egyesek hatalmas felhőkarcolót véltek felfedezni rajta.
Felmerült az is, hogy csupán hibás pixelről vagy téves képről lehet szó. A felvételt készítő szakemberek azonban bíztak a műszereik pontosságában, és úgy vélték, hogy az objektum valóban a Holdon volt.
Már 1965-ben felmerült az idegen intelligencia létezésének lehetősége és a kapcsolatfelvétel gondolata. A történet szerint a holdverseny a torony jelenlétét megerősítő amerikai kutatóeszközök után gyorsult fel. A beszámolók egy villódzó, mozgó rombusz vagy kocka alakú objektumról is szólnak, amely a torony felett keringett.
Az Apollo-küldetések egyik célja a torony részletesebb vizsgálata volt. Az Apollo-10 megerősítette, hogy a látható ablakok nélküli építmény 1,89 kilométer magas, a felette lévő objektummal együtt pedig eléri a két kilométert. Bár a leszállás nem volt kivitelezhető, az Apollo-13 legénysége közvetlen közelről haladhatott el mellette.
Az Apollo-13 küldetését a jól ismert baleset módosította, így a legénység a Hold megkerülésével tért vissza a Földre. A manőver közben sikerült elkészíteniük a legélesebb felvételt a holdi objektumról.
A képeken egy kráterből kiemelkedő vékony torony látszik, amelynek sugara a kráter mérete miatt eléri a 200 métert. Az asztronauták szerint a csúcs nem villódzott, hanem a torony szerves folytatásának tűnt, és anyaga a holdi talaj helyett világosabb fémre emlékeztetett.
Az Apollo–13 után a NASA nem közölt több felvételt a toronyról. A történet szerint későbbi küldetések sem találták meg a két kilométeres építményt: a kráter megmaradt, de a torony nyomtalanul eltűnt. Felmerül a kérdés, hogy a korábbi küldetések vajon fény- és árnyjátéknak nézhettek-e egy két kilométeres objektumot.
A történet szerint a torony leírása nem illik a természetes sziklaképződmények közé. Egyes szakértők úgy vélték, hogy az objektum valószínűleg nem holdi eredetű, ami a későbbi sikertelen kereséseket is magyarázhatja.
A feltételezés szerint a két kilométeres, ismeretlen – tudományos, ipari vagy kutatási – funkciójú objektum a feladata elvégzése után egyszerűen elhagyta a Holdat. Ez a lehetőség sok vitát váltott ki.
Ma már sokan a korabeli technológia tökéletlenségével magyarázzák a jelenséget, tagadva a torony létezését. Az ufókutatók által felkért fotószakértők azonban az árnyékok, a textúra és a gradiensek elemzése alapján arra jutottak, hogy az objektum valós.
Ha az objektum valódi volt, a történet szerint idegen technológia lehetett. E magyarázat alapján egy természetes képződmény nem tűnhetne el nyomtalanul, ezért a torony képes lehetett elrepülni.
