A Hold túloldalán található egy hely, amely a Naprendszer történetének egyik legpusztítóbb katasztrófájának nyomát őrzi. Ez a Déli-sark–Aitken-medence , egy hatalmas, nagyjából 2500 kilométer átmérőjű becsapódási kráter.

A Hold túloldalán található egy hely, amely a Naprendszer történetének egyik legpusztítóbb katasztrófájának nyomát őrzi. Ez a Déli-sark–Aitken-medence , egy hatalmas, nagyjából 2500 kilométer átmérőjű becsapódási kráter.

Az egyik fő érv azok részéről, akik szerint az ember sosem járt a Holdon, hogy a leszállóegység helyszíne nem látható távcsővel. Ha pedig nem látszik, akkor nem is történt meg. A fizika azonban máshogy működik. Még ha figyelmen kívül hagyjuk is az ember holdi jelenlétének egyéb bizonyítékait, erre is van megfelelő magyarázat.

Egy kevéssé ismert, állítólag kétszáz méter sugarú és két kilométer magas holdi toronyról szól ez a mai történet. A beszámoló szerint egy 1965-ös automata űrszonda, majd az Apollo–10 1969-es és az Apollo–13 1970-es küldetései is megörökítették a titokzatos objektumot.
