1519. szeptember 20-án Ferdinánd Magellán, a spanyol szolgálatban álló portugál felfedező elindult a Sanlúcar de Barrameda kikötőből egy olyan, az Atlanti-óceánon átívelő útra, amely örökre átrajzolta a világ politikai és gazdasági térképét.
Az expedíció fő célja az volt, hogy nyugati tengeri útvonalat találjanak a Maluku-szigetekre, vagyis a legendás Fűszer-szigetekre. A 16. században bizonyos fűszerek többet értek az aranynál: a szerecsendió, a szegfűszeg és a fahéj Európában valóságos vagyonokat jelentett. Mivel Portugália ellenőrizte a kelet felé vezető, Afrika körüli útvonalat, gyakorlatilag fűszermonopóliummal rendelkezett. Spanyolország éppen ezért finanszírozta Magellán rendkívül költséges expedícióját, amely egy teljesen új, alternatív útvonal felfedezésével kecsegtetett.
1520. november 28-án Ferdinánd Magellán, miután sikeresen átkelt a később róla elnevezett Magellán-szoros (a dél-amerikai kontinens és a Tűzföld közötti átjáró) viharos vizein, kihajózott egy addig ismeretlen óceánra. A végletekig kimerült legénység hosszú idő után először láthatott nyugodt vizeket, így a névtelen óceánt hálából Mar Pacificónak, azaz Békés tengernek nevezték el.
Magellán és legénysége azonban óriásit tévedett, amit a ritka, hetekig tartó szélcsend okozott. Amikor kiértek a Csendes-óceánra, a felfedezők nem is sejtették, hogy valójában a bolygó legviharosabb és legkiszámíthatatlanabb vizein hajóznak. Ráadásul Magellán szentül hitte, hogy a Fűszer-szigetek már a közelben vannak, de a hőn áhított célpont valójában még több ezer kilométerre volt.
1521. április 27-én, a történelmi út kellős közepén Magellán életét vesztette a Fülöp-szigetekhez tartozó Mactan-szigeten egy helyiekkel vívott csetepaté során. A nagy felfedező így már sosem tudhatta meg, hogy ő és legénysége voltak az első európaiak, akik felfedezték és átszelték a Föld legnagyobb óceánját.
A Föld körbehajózása végül 1522. szeptember 6-án ért sikeresen véget, de ekkor már Juan Sebastián Elcano parancsnoksága alatt. Ő volt az, aki befejezte a hatalmas vállalkozást, a páratlan eredményt pedig a bátor tengerkutató és a „Békés tenger” felfedezője, Ferdinánd Magellán emlékének ajánlotta.
De hogyan lett a Békés tengerből Csendes-óceán?
Az expedíció után világossá vált, hogy a Mar (tenger) kifejezés egyáltalán nem adja vissza a víztömeg valódi méreteit, így a Mar Pacifico gyorsan Océano Pacificóvá, azaz Csendes-óceánná alakult. A 18. században aztán elterjedt az angol Pacific Ocean elnevezés is, amely szintén megőrizte a békés, csendes jelentést.
A legnagyobb és legveszélyesebb
A Csendes-óceán elképesztő, 165,3 millió négyzetkilométeres területet foglal el – ez bolygónk teljes felszínének a harmada! Ha az összes kontinenst beletennénk, még akkor is maradna egy kis hely. Ráadásul a Föld teljes vízkészletének több mint a fele is itt található.
A Csendes-óceán óriási hatással van a bolygó időjárására. Az itt kialakuló El Niño éghajlati jelenség világszerte befolyásolja a hurrikánok kialakulását, a csapadékmennyiséget és a hőmérsékletet.
Ma már ott tartunk, hogy jobban ismerjük a Plútó felszínét, mint a Csendes-óceán sötét mélységeit, amelyeknek a szakértők becslései szerint eddig alig 5 százalékát tárták fel. A tudósok évről évre új, lenyűgöző fajokat fedeznek fel a vizeiben, és kétségtelen, hogy az óceán még rengeteg meglepetést tartogat számunkra.
Magellán tehát a bolygó legnagyobb óceánját egy atipikus, ritka időjárási jelenség miatt nevezte el, amely csalóka nyugalmat sugárzott. Ma azonban már pontosan tudjuk: ez az óceán lehet őrült, féktelen és pusztító – de semmiképpen sem csendes.
