A holland tengerészek megdermedtek. Előttük sárgás bőrű, mandulavágású szemű emberek álltak, és különös, madárcsicsergésre emlékeztető nyelven beszéltek.
Dél-Afrikában, a 17. század elején történt mindez. A találkozás azonban sokkal inkább egy másik bolygón való landolásra emlékeztetett.
„Hottentot, hottentot” – sóhajtottak fel az európaiak, miközben megpróbálták utánozni az érthetetlen hangokat. Így született meg a nép elnevezése, amely „dadogókat” jelent, bár ők maguk teljesen máshogy nevezték magukat.
Az első dolog, ami megdöbbentette a gyarmatosítókat, a külsejük volt. A bőrük színe nem fekete volt, hanem sárgás, akár az őszi nyírfalevél. Járomcsontjuk kiemelkedő, álluk hegyes. A szemük kissé hunyorgó, mintha a pusztai széltől védenék.
Ilyen arcokkal Afrikában nem találkoztak. Sokkal inkább a mongol sztyeppéken.
Az antropológusok később azt javasolták, hogy különítsék el őket egy önálló rasszba – a kapoid rasszba. Ennyire különböztek a hottentották a kontinens többi lakójától.
Létezik egy olyan elmélet is, amely egészen fantasztikusan hangzik. Franciaországban a régészek találtak egy háromezer éves metszetet. Két, aránytalanul telt csípőjű nőt ábrázol – pont olyat, amilyen a hottentotta nőké.
Lehet, hogy ez a nép egykor Dél-Európát népesítette be? A Földközi-tengertől Svájcig?
Hogy hogyan kerültek Dél-Afrikába, az rejtély. Ám néhány évszázaddal ezelőtt a hottentották még népes nép voltak, akik nyájaikkal vándoroltak a kontinens déli csücskének termékeny vidékein.
Aztán megérkeztek a bajok. Először a magas termetű negrid törzsek, a bantuk képében. A hottentották alacsonyak: a férfiak átlagosan 160 centiméter magasak, a nők 150 centiméteresek. A kétméteres harcosokkal szemben semmi esélyük sem volt.
A nép visszahúzódott a száraz vidékekre. Ott nyugodtabb volt az élet, bár a legelők jóval gyengébbek maradtak.
Néhány évszázaddal később megjelent a „civilizált” Európa. A hollandok hamar békés tengerészekből vérszomjas gyarmatosítókká váltak. A hottentották ismét útra keltek – ezúttal Namíbia legélettelenebb zugaiba.
Az európaiak eleinte sokáig kételkedtek benne: vajon emberek ezek egyáltalán? Vagy olyan majmok, akik nemrég másztak le a fáról, és még nem tanultak meg beszélni? Csak furcsán csicseregnek.
Különösen a nők anatómiája döbbentette meg őket. A csípő és a fenék aránytalanul dús egy ilyen alacsony termethez képest. A formák az európaiak számára természetellenesnek tűntek.
A hollandok egyszerűen jártak el. Elhurcoltak néhány nőt a törzsből, és Európába szállították őket. Pénzért mutogatták őket a nagyközönségnek.
Úriemberek és arisztokraták tódultak az előadásokra. Eudoxie Yao elefántcsontparti modell, ennek a népnek a leszármazottja, ma kétmillió követőt vonz a közösségi oldalakon. Kilencvenkilenc százalékuk férfi. A természet valóban nem fukarkodott az adottságaival.
A tudósok később rájöttek: a telt idomok a túlélés mechanizmusát jelentik. A zsírraktárak az évszakok függvényében változnak, és tartalékként szolgálnak a gyermekek szoptatásához a száraz időszakban. Mint a teve púpja, csak sokkal esztétikusabb.
Kim Kardashian milliókra biztosította a fenekét, és vagyonokat költ edzésekre. A hottentotta nőknek viszont ez születésüktől fogva megadatott.
De a legérdekesebb dolog egészen másban rejlik.
Az a nép, amelyet az európaiak majomnak néztek, sok más kultúránál korábban sajátította el a kohászatot. Nemcsak Afrikában – talán más kontinenseken is.
A technológia zseniálisan egyszerű volt. Egy hetven centiméter mély, kerek gödörben hatalmas tüzet raktak. Amikor a homokos talaj izzásig hevült, beleöntötték az ércet. Fölé – ismét tűz került.
Közvetlenül mellé ástak egy második gödröt, amely mélyebb volt. A kettő közé egy lejtős vájatot készítettek. A megolvadt vas az első gödörből ezen a csatornán keresztül folyt át a másodikba.
A kihűlt darabokat szétzúzták, majd a kovácsműhelybe vitték. Ott a tűz segítségével szerszámokat és fegyvereket formáltak belőlük.
Hát ilyen vademberek voltak.
A fő foglalkozásuk mégis az állattartás volt. Ahogy sok más afrikai törzsnél, az állatállomány jelentette a gazdagság mércéjét. Egyes családok több ezer állatból álló csordákkal rendelkeztek.
A férfi gondozza az állatokat, építi és javítja a kunyhókat. A nő főz, ruhát varr, gyermeket nevel. A családfő mindig a férfi.
Ha húsra vágytál, indulj ki a szavannára vadászni. Saját állatot csak végső esetben vágnak le: rokon halála, esküvő vagy az elsőszülött világra jövetele alkalmából.
Főleg tejjel és tejtermékekkel táplálkoztak. Veteményeskertjük nem volt. Az egész mindennapi életüket az állattartás határozta meg.
Hajlékaik egyszerűek, de átgondoltak voltak. A hottentották félnomád nép. Szigorúan meghatározott útvonalon vándorolnak, és néhány hónap elteltével térnek vissza a régi táborhelyekre. A fű addigra újrasarjad – ismét lehet legeltetni a csordákat.
A kunyhó sátorszerű. A faágakat felül összekötik, majd náddal vagy bőrökkel borítják be. Három-négy méter átmérőjű építmények. Belül faágyak és szerény felszerelés található. Ablakok nincsenek. Fény kizárólag az alacsony bejáraton keresztül szűrődik be.
Minden családnak külön lakhelye van. A kunyhók körben állnak. Középen a karámok helyezkednek el a jószágok számára. Az egész tábort tüskés cserjékből emelt kerítéssel veszik körül.
A nép klánokra oszlik. Mindegyiknek saját vezére van. A vezérek tanácsra gyűlnek össze, amikor az egész népet érintő fontos döntést kell hozni.
Korábban a többnejűséget gyakorolták. Ha ki tudtad fizetni két-három feleség váltságdíját, házasodhattál. A legfontosabb az volt, hogy utána mindannyiukat egyformán eltartsd és szeresd.
A feleség panaszt tehetett a vezérnél a férjére. Ha a panasz megalapozott volt, a férfit a klán többi tiszteletreméltó tagja előtt megintették. Rendszerint segített – méghozzá hosszú távra.
Napjainkban az egynejűség kiszorította a poligámiát. De a váltságdíj megmaradt – meglehetősen tekintélyes formában. Tehenekben vagy készpénzben fizetik.
Amikor egy nő szül, tisztátalannak tekintik. Megtisztulási rítust végeznek: a szülő nőt egy levágott bika zsírjával kenik be, miközben ráolvasásokat mondanak.
Papíron mindannyian keresztények. De csakis papíron.
Bőségesen kenik rá a zsírt. Rátapad az afrikai sivatag pora és homokja. Amíg ez a kemény kéreg magától le nem válik, a nőt nem tekintik megtisztultnak a bűneitől.
A hagyomány évszázadok óta él. Éppúgy, ahogyan maga a nép is.
A jövő azonban bizonytalan. A hottentották riasztó ütemben tűnnek el. Keverednek más törzsekkel, és elveszítik a nyelvüket, amely négyszáz évvel ezelőtt annyira elképesztette a hollandokat.
Az alkohol mérhetetlen csapást mért rájuk; túlságosan is megkedvelték. A várható élettartamuk korábban is mindössze negyven év körül alakult. Az alkohol megjelenésével ez közel egyharmadával zuhant vissza.
A nép, amely túlélte a bantuk elűzését, az európaiak gyarmatosítását és a sivatagokba szorítást, könnyen lehet, hogy a 21. századot már nem éli túl. Nem háborúk és nem is az éhínség miatt.
Hanem azért, mert a világ körülöttük túlságosan gyorsan változott meg. Ők maguk viszont túlságosan lassan.
