Hallottad már, hogyan forr az óceán? Nem a fazékban, hanem a nyílt tengeren? És láttad már, ahogy az ég egyenesen a vízre ereszkedik, és árbócokat tör ketté?
Üdvözlünk az Új-fundlandi Nagy-padon (Grand Banks) – azon a helyen, amelyet „ködgyárnak” vagy „halálgyárnak” is neveznek. A természet itt olyan körülményeket teremtett, amiket sokszor még a legprofibb mentőfelszerelésekkel is képtelenség túlélni.
+28 °C és -2 °C: Amikor az óceán egyszerűen nem hajlandó összekeveredni
Az egész két hatalmas tengeráramlattal kezdődik. A jéghideg Labrador-áramlat sarkvidéki vizet és jéghegyeket szállít délre, míg a meleg Golf-áramlat trópusi hőséget sodor észak felé. Ez a két gigantikus víztömeg pedig pontosan Új-Fundland partjainál csap össze.
- Elsőre úgy tűnhet, hogy összetalálkoznak, és kész, de korántsem erről van szó.
A különböző hőmérsékletű, sótartalmú és sűrűségű víztömegek nem keverednek össze, pont úgy, ahogy az olaj és az ecet sem. A találkozásuknál egy éles átmeneti réteg alakul ki, amit az oceanográfusok egyszerűen csak „frontnak” neveznek. És pontosan itt születik meg az a bizonyos gyilkos köd.
A köd, amelytől szó szerint eláll az ember lélegzete (és a szívverése is).
A levegő páratartalma itt olyan elképesztően magas, hogy negyed óra után a fedélzeten a ruhád úgy átázik, mintha a tengerbe ugrottál volna. A sűrű ködöt alkotó vízcseppek eltömítik a légzőszelepeket, szinte égetik a tüdőt, kínzó köhögést és fulladást okozva. A helyi sokatlátott halászok szerint a tengerész-újoncoknál már a harmadik napon komoly légszomj jelentkezik, a hányinger pedig még napokkal a partra szállás után sem múlik el.
Forr az óceán? Igen, de a pokol a mélyből jön
A terület másik életveszélyes meglepetését a hatalmas metánkráterek jelentik. A tengerfenéken a baktériumok több tízezer év alatt rengeteg szerves anyagot bontottak le, és közben irdatlan mennyiségű metángázt termeltek. Ez a gáz a laza üledékben esetenként gigantikus, akár 30 méter átmérőjű buborékokká gyűlik össze. És amikor egy ilyen buborék felszakad...
Az óceán szó szerint forrni kezd
A metánbuborékok akkora elemi erővel törnek a felszínre, hogy a víz felett hatalmas permetfüggönyök emelkednek a magasba. Ez azonban nemcsak látványos, hanem halálos is. A gáz hirtelen kiszorítja a vizet, drasztikusan lecsökkentve annak sűrűségét, így bármilyen hajó is kerüljön a területre, azonnal elveszíti az irányítást – a hajócsavarok szó szerint a semmiben forognak. Mintha mindez nem lenne elég, a felszabaduló metán olyan infrahangokat generál, amelyek az emberekből indokolatlan rettegést, pánikot és hallucinációkat váltanak ki.
- Sokan felteszik a kérdést: mennyi ideig lehet kibírni ebben a pokoli ködben védőruha nélkül?
A kísérletek szerint az önkéntesek mindenféle védelem nélkül átlagosan mindössze 40 percig bírták. Ezt követően a tüdő hiperhidrációja (túlzott folyadékfelhalmozódása) miatt eszméletvesztés lépett fel náluk. Aki ennél tovább maradt a szabad levegőn, azt azonnal kórházba kellett szállítani.
A világítótorony, amely megadta magát a ködnek
A vidék leghíresebb építménye az Új-Fundland délkeleti csücskén (Cape Race) található régi világítótorony, amelyet még az angolok építettek 1856-ban. A gigantikus lámpa fénye tiszta időben akár 40 kilométerről is látható volt. A köd azonban idővel itt is erősebbnek bizonyult.
Az áthatolhatatlan köd még a 200 ezer gyertyás fényszórók brutális fényét is csak egy erőtlen, sárgás derengéssé tompította, a ködkürtök hangját pedig teljesen elnyelte a nyirkos, sűrű levegő. Számos hajó lelte itt halálát amiatt, hogy a köd elnyelte a világítótorony jelzéseit. Egy Liverpoolból New Yorkba tartó óceánjáró tragédiájakor például a több mint 300 fős legénységből és utastömegből mindössze heten maradtak életben. Őket csak három nappal később találták meg egy zúzmarával borított mentőcsónakban, teljesen átfagyva.
De mit keresnek ott a bálnák, és miért nem menekülnek el?
Az egyik legmeglepőbb tény a hellyel kapcsolatban, hogy ebben a pokoli zónában él a világ legnagyobb púposbálna-populációja. És ami még durvább: kifejezetten a köd miatt úsznak ide! Ahol ugyanis a két óriási áramlat találkozik, rengeteg plankton tör a felszínre. A planktonokat követik a halak, a halakat pedig a bálnák. Ráadásul ezek a hatalmas emlősök zseniális módon álcázásra is használják a ködöt.
Kiderült, hogy a púpos bálnák a köd miatt kialakult szinte teljes vaksötétben vadásznak, méghozzá kizárólag a hallásukra támaszkodva. Vadászat közben a légzőnyílásukon keresztül hatalmas gőzsugarakat bocsátanak ki, amivel egyfajta „mikroködöt” képeznek maguk körül, így teljesen összezavarják a zsákmányul kiszemelt halrajokat.
A látvány, amikor egy ilyen soktonnás, hatalmas állat a semmiből kiugrik a tejfehér ködlepelből alig néhány méterre a hajó oldalától, finoman szólva sem a gyenge idegzetűeknek való.
Akkor a halászok mégis mi a fenéért mennek oda?
A válasz pofonegyszerű: mert ott van a hal. Ez a vészjósló terület valósággal hemzseg a tőkehalktól, az óriás laposhalaktól, a tengeri sügérektől és a különböző rákféléktől. Egyetlen szerencsés és bőséges fogás elég lehet akár egy egész évnyi megélhetéshez is. A halászok számára az őrült kockázatot busásan ellensúlyozza a pénz.
A viharok és az életveszélyes ködképződések azonban évről évre egyre gyakoribbá és kiszámíthatatlanabbá válnak.
A statisztikák dermesztőek: 2015 óta az Új-fundlandi Nagy-pad térségében 43 halászhajó eltűnését rögzítették. Ezek közül mindössze 12 hajó roncsait sikerült megtalálni, a többiek a legénységgel együtt nyomtalanul odavesztek a halálgyárban.
A kanadai hatóságok a tragédiák miatt szigorú új szabályokat vezettek be: szigorúan megtiltották az egyedül történő hajózást, kötelezővé tették a legkorszerűbb műholdas jeladók használatát, sőt, még pszichológiai alkalmassági teszthez is kötötték a munkát. Az orvhalászokat persze ez sem tartja vissza, ők továbbra is titokban kifutnak a tengerre a gyors meggazdagodás reményében.
Te mit tennél az ő helyükben? Vállalnád ezt az őrült kockázatot a nagy pénzért cserébe, vagy inkább biztonságban maradnál a szárazföldön? Oszd meg velünk a véleményedet kommentben!
