Báthory Erzsébet könyvek és filmek főszereplőjévé vált, ám a „Véres” jelző örökre összeforrt a grófnő nevével. Gyakorlatilag a történelem legelső sorozatgyilkosai között tartják számon.
Próbáljunk meg rendet tenni a tények és a mítoszok között, amelyek ezt a történelmi alakot a rejtélyesség ködével vonták be. Erzsébet tehetős magyar nemesi családban született 1560-ban. Születési jogán hatalmas vagyonnal rendelkezett, kiemelkedő neveltetést kapott, és kora egyik legismertebb arisztokratájává vált. Több nyelven beszélt, és a zenétől az irodalomig bármilyen témában képes volt társalogni. Emellett a politikai ügyekben is kifejezetten tájékozott volt.
Léteznek olyan ellentmondásos feltevések, miszerint Erzsébet már 13 évesen teherbe esett. Az viszont bizonyos, hogy 1574-ben házasságot kötött gróf Nádasdy Ferenccel. Ennek a frigynek köszönhetően Erzsébet megtöbbszörözte a vagyonát. 4 (más adatok szerint 6) gyermeket szült, és a házasságot akár boldognak is lehetett volna tekinteni, ám férje 1604-ben elhunyt, halálának pontos körülményeit és okát pedig nem tisztázták.
Köztudott, hogy a fiatal lányok tömeges eltűnései a férj halála után kezdődtek. Néhány kutató úgy véli, hogy a magára maradt grófnő elméje megbomlott, ám komoly okkal feltételezhető, hogy a hajlamai már jóval korábban megmutatkoztak.
Az első ilyen eset 1585-ben történt, amikor a szolgálólány a grófnő haját fésülte, és véletlenül kitépett egy tincset. Dühében Erzsébet akkora erővel ütötte meg a lányt, hogy annak arcából a vér a grófnő kezére fröccsent. Érdemes megjegyezni, hogy ekkoriban a grófnőben már kialakulóban volt egy egészségtelen megszállottság az „örök fiatalság” eszméje iránt. Úgy vélte, hogy a fiatal lányok vére képes lelassítani az öregedést, és megőrizni a szépségét. A gyermekszülések és a hosszú házasévek után ugyanis már észrevette magán a tovatűnő fiatalság első nyomait.
A grófnő élete gyökeresen megváltozott, amikor feltárult előtte az örök fiatalság baljós titka. Egy ismerős javasasszony fiatal lányok vérével teli fürdőket ajánlott neki. A szolgálóval történt eset után Báthory vérrel készített fiatalító pakolásokra és borogatásokra tért át. A lányok eleinte készségesen vállalták ezt, különösen azért, mert fizetséget ígértek nekik, ám végül a vérveszteség miatt életüket vesztették.
Idővel Báthorynak segítői akadtak, és olyan kínzóeszközöket kezdtek használni, amelyek megsebesítették, de nem ölték meg azonnal az áldozatokat. Így több vérhez jutottak, amelyet különleges kádakba fogtak fel. A grófnő egyre kegyetlenebb és találékonyabb lett, majd arra a következtetésre jutott, hogy a szüzek vére jóval hatásosabb lehet. A Véres grófnő végzetes hibája azonban a gőg és a hiúság volt: a szüzek után nemesi származású nőkre váltott, mivel úgy vélte, hogy az egyszerű cselédek vére csak beszennyezi a testét. Meggyőződése szerint az előkelő „kék vér” hozhatta volna vissza a fiatalságát.
A nép körében rémhírek terjedtek el a kegyetlen grófnőről, aki embertelen dühében leégette a bőrt, harapta és verte a lányokat. A várban folyó borzalmakat nem lehetett a végtelenségig titokban tartani.
1585 és 1609 között Erzsébet és bűntársai mintegy 650 lányt öltek meg. Segítői a holttesteket eleinte a vár környékén hantolták el, ám amikor már túl sokan lettek, a falakon kívülre hajították őket.
Egy napon a „fiatalító” fürdők híre a királyhoz is eljutott, és megindult a nyomozás. A holttestek eltüntetése miatt a kastély környékén terjengő rettenetes szag ráadásul komoly gyanút keltett. A vizsgálat során az egyik teremben állítólag véráztatta üstöket és dézsákat, kínzóeszközöket, valamint holt és haldokló nőket találtak.
Báthory Erzsébet és cinkostársai pere 1611-ben zajlott le. Körülbelül 300 tanú vallott a látottakról, ebből 34 személy vallomását jegyzőkönyvbe vették, és a bíróság elé terjesztették. A legfőbb bizonyítékot magának a grófnőnek a feljegyzései jelentették: naplójában részletes listát vezetett az áldozatokról (a neveket nem jegyezte fel, hanem sorszámmal látta el a lányokat, és leírta a külsejüket, például: „176. sz., fekete haj és kék szem”).
Erzsébet cinkosai hamar beismerték tetteiket (a nőket boszorkányként máglyán égették el, a férfiakat lefejezték). Erzsébet nemesi származása és a befolyásos családtagok határozott bírósági közbenjárása révén azonban megmenekült a halálbüntetéstől.
A tárgyalást követően, 1614-ben Erzsébetet élve befalazták a vár egyik szobájába. Élelmet és vizet a falon lévő apró nyíláson át kapott. Ilyen körülmények között mintegy három évet élt még le, míg végül teljesen magányosan halt meg.
