Nálunk a fekete ribizlit leginkább a kerítés mentén szokás ültetni. El sem tudom képzelni a kertemet nélküle – még a dédmamám idejéből is rengeteg bokor van a telken.
Az Egyesült Államokban viszont évtizedeken át irtották: egész brigádok fésülték át az erdőket a bokrok után kutatva.
Több nagy államban jelenleg is tilos fekete ribizlit termeszteni.
Az ok egy gomba, amely a ribizli levelein szaporodik, és képes elpusztítani a fenyőket.
Hogyan veszélyezteti egy cserje az erdőt?
A betegséget a Cronartium ribicola nevű gomba okozza. A fenyőn spóratartó hólyagokat képez – innen ered a hólyagrozsda elnevezés. A ribizlin ugyanezt a fertőzést ribiszkerozsdának (vagy oszlopos rozsdának) hívják.
Egyik fenyőről a másikra ez a gomba közvetlenül nem képes átterjedni.
Pontosan ez a fertőzés legfőbb sajátossága. És egyben az oka annak is, hogy az amerikaiak meggyűlölték a ribizlit és a köszmétét.
Tavasszal a spórák a beteg fáról a ribizlire vagy a köszmétére kerülnek. Nyáron a gomba a leveleken fejlődik, őszre pedig egy másik típusú spórát hoz létre, amely megfertőzi a fenyőket. A teljes ciklus több évet vesz igénybe.
A fák védelme érdekében az erdészek úgy döntöttek, hogy kiirtják a gomba köztesgazdáinak számító cserjéket.
A ribizli általában gond nélkül, szinte teljesen ellenállóként vészeli át a fertőzést; a legrosszabb esetben is legfeljebb csak korán lehullatja a leveleit.
A fenyő számára a következmények sokkal súlyosabbak: a gomba a tűleveleken keresztül behatol az ágba, majd fokozatosan eljut a törzsig. Ha a fertőzés körben körülöleli a törzset, a fa elpusztul. A fiatal fenyők különösen sebezhetőek, mivel náluk ez az út rövidebb.
A betegségre a simafenyők és a cirbolyafenyők fogékonyak, amelyeknek a tűlevelei általában ötös csomókban állnak. A nálunk megszokott, kettes tűcsomójú erdeifenyőt ez a gomba nem fertőzi meg.
A betegség a facsemetékkel együtt érkezett
A gomba Ázsiából származik, a 19. században pedig már elterjedt Európában. Az európai faiskolák amerikai simafenyőt – nálunk Weymouth-fenyőként ismert fát – termesztettek. A csemeték olcsók voltak, így az amerikaiak nagy tételben vásárolták őket a telepítéseikhez.
Így a fák a fertőzéssel együtt tértek vissza az őshazájukba. 1906-ban a kórt a New York állambeli Geneva városában fedezték fel a ribizlin. Később Észak-Amerika nyugati részén is elterjedt.
A simafenyő fája könnyen megmunkálható volt, és építkezésekhez, bútorokhoz, ládákhoz használták. A faipari vállalkozók korlátozásokat követeltek a ribizlire: a fenyvesek sokkal több bevételt hoztak, mint a bogyósgyümölcs-ültetvények.
Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának 1927-es évkönyvében nyíltan leírták a döntés okát: az országnak könnyebb meglennie ribizli nélkül, mint elszenvednie a fenyőerdők pusztulását.
A korlátozásokat a 20. század elején kezdték bevezetni. A tiltás nemcsak a gombára kifejezetten érzékeny fekete ribizlit érintette – bár az járt a legrosszabbul –, hanem a piros ribizlit és a köszmétét is, amelyek szintén részt vehettek a kór terjesztésében.
Emberek ezrei irtották a ribizlit
Az új telepítéseket betiltani jóval egyszerűbb volt, mint felkutatni az országban már meglévő összes bokrot. A ribizli kertekben, erdőkben, hegyekben egyaránt előfordult – és messze nem mindenhol lehetett hozzáférni.
Az 1930-as években, a nagy gazdasági világválság idején a munkába bevonták a Polgári Természetvédelmi Testületet (Civilian Conservation Corps). Ez az állami program munkanélküli fiatal férfiaknak biztosított megélhetést az erdőkben és a parkokban. A csapatok egy részét a ribizli megsemmisítésére vezényelték.
Az Amerikai Fitopatológiai Társaság adatai szerint egyetlen évben akár 11 ezer testületi tag is ezzel foglalkozott a nemzeti erdőkben. A bokrokat kiásták, elégették, később gyomirtó szereket is bevetettek. A ribizli kiirtására fordított összköltséget körülbelül 150 millió dollárra (kb. 54 milliárd forintra) becsülik.
A hadjárat évtizedekig elhúzódott. A megtisztított területeken a ribizli újra megjelent, az elérhetetlenül maradt bokrok pedig továbbra is táplálták a betegséget.
Az ország keleti felén a ribizli eltávolítása helyenként segített megvédeni a fenyveseket. Hatalmas erdőségeket teljesen megtisztítani azonban nagyságrendekkel nehezebbnek bizonyult, mint egy-egy könnyen megközelíthető parcellát.
1966-ban feloldották a szövetségi karantént, 1967-ben pedig leállították a betegség elleni nagyszabású programot. Ebben közrejátszottak a kudarcok éppúgy, mint a simafenyő korábbi gazdasági súlyának visszaesése. Az ellenálló fafajták és ribizlifajták nemesítését viszont tovább folytatták.
Miért maradtak fenn mégis a tilalmak?
A szövetségi korlátozások feloldása után a szabályozási jog a tagállamoknál maradt. New York állam csak 2003-ban enyhített a szabályokon. Ezt Greg Quinn farmer érte el, aki vissza akarta hozni a ribizlit a helyi gazdaságokba. Az engedély azonban nem lett feltétel nélküli: az európai fekete ribizli esetében megmaradtak a fajtákra és a termőhelyekre vonatkozó előírások.
Úgy tűnt, az ellenálló fajták megoldják a gondot. 2011-ben azonban a kutatók beszámoltak a korábban ellenállónak hitt „Titania” fajta megfertőződéséről.
Két jelentős államban – Massachusettsben és Maine-ben – a mai napig tilos fekete ribizlit termeszteni.
Massachusetts szigorú rendelkezései ennek ellenére engedélyezik a fekete ribizli bogyóinak behozatalát – de kizárólag feldolgozásra. A magvak kinyerése ültetés céljából viszont szigorúan tilos. Lekvárt főzni szabad belőle, ám egy bokrot felnevelni a jövőbeli lekvárhoz már nem.
Mi a helyzet a mi kertjeinkkel?
A nyár második felében a ribizli leveleinek fonákján narancssárga párnácskák jelennek meg, majd barnás, szőrszerű kinövések képződnek. Ezek a ribiszkerozsda jellegzetes tünetei. A megbetegedett levelek megsárgulnak, és idő előtt lehullhatnak.
Nekünk viszont szerencsénk van: a nálunk megszokott közönséges erdeifenyő ebben a láncolatban nem vesz részt.
A Weymouth-fenyő és a szibériai cirbolyafenyő viszont könnyen megfertőződhet. Néhány méteres távolság a fa és a bokor között nem nyújt biztonságot: a spórákat a szél szállítja, a hűvös, csapadékos időjárás pedig kifejezetten kedvez a fertőzésnek.
