Ez pontosan egy olyan kérdés, ami mindenkinek eszébe jut, de senki sem meri feltenni.
Ma bemutatjuk a Vénusz légycsapója csapdáinak felépítését, működését és sajátosságait, hogy ne maradjon benned kérdés. Ha mégis maradna, tedd fel a hozzászólások között.
Először is tisztázzuk azok kedvéért, akik még újak ebben a témában: a Vénusz légycsapójának a csapdája nem virág. Ez egy módosult levél, hagyományos értelemben vett levelei pedig egyáltalán nincsenek a növénynek. Minden csapdás levél a légycsapó hagymaszerű gyöktörzsének egy-egy pikkelyéből indul ki, vagyis ha azt látod, hogy a növény közepéből új levélkék fejlődnek, az azt jelenti, hogy maga a hagymaszerű rész is növekszik.
Növekedéskor az új csapdák szigorúan a levélrózsa közepéből fejlődnek, ám ha azt veszed észre, hogy apró új csapdák nőnek a növény egyik szélén, az azt jelenti, hogy éppen tőosztódásban van. Pár hónap elteltével kiáshatod, szétoszthatod a gyöktörzset, és így egyszerre 3-4 légycsapóhoz juthatsz.
De térjünk vissza a csapdákhoz! A csapda elsődleges funkciója nem a zsákmányszerzés és nem a táplálkozás, hanem mégiscsak a légzés és a fotoszintézis, akárcsak egy közönséges levélnél. A Vénusz légycsapója esetében a táplálékszerzés szükségessége valójában erősen eltúlzott, mivel meglehetősen erős gyökérzettel rendelkezik, amely képes sok tápanyagot felvenni a talajból. Ugyanilyen gyökerei vannak a kürtvirágnak, és hasonlók a harmatfűnek is. Ezeknek a növényeknek nincs szükségük sok táplálékra a csapdáikon keresztül.
Ezzel szemben a kancsóka és a hízóka gyökérzete aprócska. Ezek a növények nem igényesek a talaj összetételére és tápanyagtartalmára, viszont nagyon szeretik az élő zsákmányt. Aligha találsz falánkabb növényt a kancsókánál.
A légycsapó csapdája gyors, de puha. Ha bedugod az ujjad, semmi bajod nem esik. Ahhoz, hogy a zárómechanizmus működésbe lépjen, a zsákmánynak nem elég egyszer megérintenie a csapda belsejét. Mindkét levélfélen három alig észrevehető érzőszőr található (ne aggódj, nem mérgezők). Egy átlagos hangya bemászik a csapdába, 20 másodpercen belül legalább kétszer hozzáér ezekhez az érzőszőrökhöz – és a csapda egy szempillantás alatt összecsukódik.
Néha előfordul, hogy a zsákmány belülről szétfeszíti a csapda lebenyeit, és kimászik. Ezt a nagyobb repülő rovarok, hernyók, meztelencsigák, csótányok és hasonlók képesek megtenni. De ez nem is baj, sőt jobb így, mivel az ilyen nagy zsákmányt a légycsapó úgysem tudná megemészteni, és a csapda idő előtt elpusztulna.
Mi lesz hát az ujjaddal?
Természetesen semmi. A légycsapó nem tud hagyományos értelemben harapni, hiszen nincsenek fogai, ám a csapda szélén lévő peremserték rémisztő hatást keltenek. Valójában ezeknek a szőröknek az a feladatuk, hogy az összezáródás után egyfajta „ketrecet” alkossanak, és megakadályozzák a zsákmány elmenekülését. Ezek a serték rendkívül puhák, harapni nem képesek, legfeljebb megcsiklandozhatnak.
A csapda belsejében lévő, korábban említett érzőszőrök szintén puhák és ártalmatlanok, az érintésüket szinte észre sem veszed. A légycsapó és más húsevő növények sem nem mérgezők, sem nem veszélyesek a gyerekekre vagy az állatokra.
Azonban nem érdemes ezzel visszaélni. A helyzet ugyanis az, hogy minden egyes csapda csak meghatározott számú összezáródásra képes. Ez általában 3–7 működésbe lépés, ami számos tényezőtől függhet: a genetikától, a zsákmány méretétől, a csapda korától, a növény életkorától és így tovább.
Aligha leled örömödet egy olyan légycsapóban, amelynek minden csapdája zárva van, hiszen nyitott állapotban mutat a legszebben. Ráadásul az ujjaddal rendkívül könnyű megsérteni a csapdát, és akár az első összecsukódás is az utolsó lehet számára.
A légycsapó etetéséről
Már többször leírtuk, hogy a légycsapót nem érdemes etetni, hiszen az evolúció gondoskodott arról, hogy ezt önállóan is meg tudja tenni. Ha viszont a növény gyorsan növekszik, nagy, piros csapdákat fejleszt, az ablakaidon pedig szúnyogháló van, nekiláthatsz az etetésnek – de előbb bizonyosodj meg róla, hogy az alábbi pontok KIVÉTEL NÉLKÜL mind teljesülnek:
- az ÚJ csapdák belső felülete piros színű (kivéve persze, ha olyan fajtáról van szó, mint a Croc vagy a Zipp)
- a légycsapó új levelei nem húsosak, nem szélesek és nem hullámos szélűek (ez utóbbiak ugyanis arra utalnak, hogy a növény pihenőidőszakban van, még akkor is, ha épp virágzik)
- 1–2 kistestű, élő, lehetőleg mászó rovart hoztál neki, leginkább hangyát, pókot vagy bogarat, de semmiképp sem legyet
- késő tavasz vagy nyár van
- legalább pár hete nem etetted a légycsapót, és a legutóbbi táplálkozás óta minden csapdája kinyílt
Kizárólag az összes felsorolt feltétel mindegyikének betartása mellett etetheted meg a légycsapót. Egy csipesszel helyezd a rovart a csapdába. Várd meg, amíg a csapda összezáródik, majd húzd ki a csipeszt úgy, hogy a rovar odabent maradjon.
Az emésztési folyamat beindulásához a bent lévő zsákmánynak feltétlenül mozognia, vergődnie és kapálóznia kell. Sajnálhatod a rovart, de a természet így alkotta meg. Nyilván ezzel is számoltál, amikor megvásároltad a légycsapót. Ha elpusztult rovart teszel a csapdába, a növény „észreveszi”, hogy be akarod csapni, és a csapda kinyílik, éppúgy, mint egy téves riasztás után. A zsákmány mozgása miatt záródnak a csapda lebenyei egyre szorosabban, és indul be az emésztés. Ez több napot vesz igénybe. Csupán a zsákmány belső részei emésztődnek meg, a kitinpáncél emésztetlen marad.
Nem szabad túletetni a légycsapót
Ez pont úgy működik, mint a közönséges szobanövények tápoldatozása. A növénynek először fejlődésnek kell indulnia, és csak utána szabad táplálni, nem pedig fordítva. Nem szabad azért etetni a légycsapót, hogy gyors növekedésnek induljon, viszont határozottan érdemes megetetni, ha már amúgy is intenzíven növekszik.
Az ilyen jellegű táplálás gyakorisága ráadásul egyenesen arányos a fény mennyiségével: minél jobb a megvilágítás, annál több táplálékra van szüksége a légycsapónak.
A túletetés nagyon veszélyes a légycsapóra nézve, és az összes csapdája elvesztésével fenyegetheti. Ugyanakkor a légycsapó sem a természetes élőhelyén, sem az ablakpárkányon nem képes túlenni magát, hacsak te nem segítesz ebben neki. A növény pontosan érzi, mennyire éhes, és ennek megfelelően az új csapdáit zöldre fejleszti, piros emésztőmirigyek nélkül. Az ilyen csapdák nem árasztanak illatot, így a zsákmány egyszerűen nem mászik beléjük. Egy ilyen csapda csupán fotoszintetizál és éli a világát.
A légycsapó sosem pusztul éhen! Ehhez túlságosan erős a gyökérzete, és rengeteg lehetősége van arra, hogy önállóan ejtsen zsákmányt. Mindenáron teletömnél egy növényt? Vegyél inkább kancsókát.
Így néz ki a kancsóka:
Köszönjük, hogy végigolvastad! Sok egészséget neked és zöld barátaidnak!
