Vannak olyan házak, ahol a nappali nagyobb ennél az egész lakásnál.
A kis lakásokban a kreativitás az úr! Ahol kevés a hely, ott okos megoldásokra van szükség. Ha tágas, háromszobás lakásod vagy saját házad van, nem kell sokat aggódnod azon, hová kerüljön a ruhásszekrény, mekkora legyen a kanapé vagy az ágy, hogyan rejtsd el a hűtőt, és hány szék férjen el az étkezőben.
Egy miniatűr lakásban viszont minden centimétert alaposan át kell gondolni. Ennek az apró, egyszobás otthonnak a tulajdonosa egy 32 éves stockholmi fogászati asszisztens, akinek bizony kompromisszumokat kellett kötnie. A lakást hitelre vette, az önerőt pedig teljesen egyedül spórolta össze hozzá.
A lakás egy 1930-as években épült társasház legfelső emeletén található. A ház sajátossága, hogy a lakásokhoz nem tartoznak erkélyek, csak a lépcsőházakban vannak közös teraszok (amelyek viszont meglehetősen menők, ahogy azt a lenti képeken is látni fogod).
A lakás berendezése meglehetősen puritán: a tulajdonos nem igazán szokott vendégeket fogadni, ezért a nappaliba kanapé helyett rögtön egy kényelmes ágyat tett.
A pici lakásban az ablakpárkány egyben extra munkafelületként is funkcionál. Ha pedig szükség van rá, egy rejtett, kihúzható polcot is lehet használni (kiszúrtad?), amire tökéletesen elfér egy csésze kávé olvasás közben, vagy épp a laptop munka közben.
Az ágyneműt az ágy alatti, tágas, kihúzható fiókokban lehet tárolni. Figyeld meg, hogy ebben a lakásrészben gyakorlatilag egyáltalán nincsenek élénk színek. Még az ágynemű és a takaró is tompa, pasztell árnyalatú – a sötét textíliák ugyanis még jobban összenyomnák az amúgy is szűkös teret.
A kilátás az ablakból viszont egészen pazar. Nem tudom, mit érez a lakás tulajdonosa, de én biztosan sárgulnék az irigységtől a szemközti lakások lakóira nézve: padlótól mennyezetig érő ablakok és saját erkély!
Ez az apró, ablakpárkányba épített, kihúzható fa asztalka már több mint fél évszázados múltra tekint vissza.
Ha azonban jobban megnézzük a kilátást, és alaposabban szemügyre vesszük a belső udvart, egyből elszáll a korábbi irigységünk. Bármilyen tekintélyes is ez a környék, ebben a házban szinte csak apró, 20-30 négyzetméteres stúdiók és egyszobás garzonok találhatók.
Az ággyal szemben egy apró kis beugró kapott helyet, amely konyhaként funkcionál.
Bár ez a konyha még egy tipikus hazai panelkonyhánál is kisebb, minden alapvető dolog megtalálható benne: van egy tűzhely, egy mosogató, sőt, még egy minihűtő is (bár az utóbbi pont lemaradt a fotóról).
A lakás egyetlen szobájának másik fele már sokkal élettelibb és színesebb. A világos fából készült székek, a koptatott kék asztalka, a hangsúlyos falikép (aminek a nem túl illendő motívumát ki kellett cenzúráznom), illetve a hokedlin csücsülő elegáns szobanövény nagyszerűen feldobja az egyébként letisztult skandináv dizájnt.
A könyvekkel és gyertyákkal roskadásig pakolt kis polc tökéletesen rímel a fa padlóra, és nagyszerűen illik az enteriőrbe.
A sarokban megbújó, szerény kis ajtó egy aprócska gardróbot rejt (ha az embernek nem kell négy évszaknak megfelelő ruhatárat felhalmoznia, ez a méret is bőven megteszi).
A fürdőszobában (vagyis inkább a zuhanyzóban) különösen tetszett, ahogy a kék padlócsempe harmonizál a kis szekrénnyel.
Így fest az aprócska előszoba (azért a koszos edzőcipőt talán megbocsáthatjuk a tulajdonosnak, nem?).
Bónusz! Mindenképpen szerettem volna megmutatni, hogyan néz ki a lépcsőházhoz tartozó közös erkély (engem teljesen levett a lábamról).
A szomszédok a saját ízlésük szerint, közösen rendezték be ezt a teraszt (és az alatta lévőt is). Valaki egy felesleges virágcserepet hozott le, egy másik lakó bedobott a közösbe egy pihe-puha pokrócot, egy harmadik pedig szárított virágokkal dobta fel a hangulatot. Az asztalra és a székekre pedig mindannyian közösen dobták össze a pénzt.
Hát nem csodaszép a végeredmény? Ha elered az eső, a bútorokat egyszerűen csak behúzzák a lépcsőházba, és becsukják az ajtót. Sokan talán túlzottan mesterkéltnek találják ezt a csendéletet, de én mégis szeretnék egy olyan világban hinni, ahol a lakóközösségeknek igenis van igényük a hasonló, meghitt közös terekre.
Valaki már biztosan kuckózott is itt egy jót, mert a gyertyán egyértelműen látszik, hogy használatban van. :)
Végül pedig ilyen a belső udvar. Nem messze innen egy másik kis szabadtéri pihenőhely is található. Ide idegenek garantáltan nem tévedhetnek be, hiszen az udvart kizárólag a lépcsőházakból lehet megközelíteni. Piknikezni vagy kisebb baráti összejöveteleket tartani viszont csak a szomszédok előzetes beleegyezésével lehet (nappal bőven elég bedobni az infót a ház közös Facebook-csoportjába, vagy kifüggeszteni egy cetlit az üzenőfalra).
Nos, 10-es skálán hány pontot adnál ennek a hangulatos kis belső udvarnak? Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre!
Ti mit csinálnátok másképp ebben az apró otthonban? Szerintetek jól használta ki a tulajdonos a rendelkezésére álló 20 négyzetmétert? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
