
Amíg fiatalok vagyunk, tele erővel és jövőbeli tervekkel, a földi lét elkerülhetetlen vége végtelenül távolinak tűnik. Nem is természetes, hogy az ember folyton az útja végére gondoljon, hiszen senki sem tudja előre a pontos dátumot, sem pedig azt, milyen körülmények között zárul majd le élete utolsó fejezete. A legtöbben csak abban reménykedhetünk, hogy ez a pillanat majd nagyon sokára, mély öregségben jön el – csendesen, békésen és méltósággal.
A való élet azonban ritkán követi a tökéletes hollywoodi forgatókönyveket. A történelem számtalan olyan esetet jegyzett fel, amikor rendkívül ismert és befolyásos férfiak végzete nem egyszerűen csak váratlan, hanem kimondottan paradox és már-már ironikus volt.
Talán a legnagyobb visszhangot azonban mindig azok a történetek keltették, amikor hatalmas és sikeres férfiakat a legsebezhetőbb pillanatukban érte utol a halál – mondjuk egy titkos romantikus légyott kellős közepén.
Lássunk most 5 olyan ismert történelmi személyiséget, akik számára az utolsó szerelmi randevú egyben a halállal való egészen váratlan találkozást is jelentette.
1. Félix Faure, Franciaország elnöke

Miután 1895-ben Franciaország élére állt, a konzervatív politikus a végletekig óvatos volt, és kifejezetten gyanakvással tekintett a technikai fejlődésre. Különösen a viharos gyorsasággal fejlődő automobiloktól ódzkodott: Faure őszintén nem értette, miért kellene az elegáns lovashintókat zörgő, büdös önjáró kocsikra cserélni. A történelem azonban végül nem a haladás elleni vaskalapos küzdelméről emlékszik rá, hanem életrajzának rendkívül kínos záróakkordjáról, amely a Belle Époque, azaz a párizsi „boldog békeidők” legzaftosabb politikai botrányává dagadt.
1899. február 16-án az Élysée-palota falai beleremegtek a váratlan hírbe: az 58 éves elnök hirtelen elhunyt a saját dolgozószobájában. Bár a hivatalos jelentések hirtelen szélütésről szóltak, a párizsi pletykák egészen másról suttogtak.
Hamar kiderült ugyanis, hogy abban a bizonyos végzetes pillanatban Marguerite Steinheil – a francia főváros ismert kurtizánja és az elnök titkos múzsája – éppen nagyon is intim módon kényeztette őt. Az idősödő államfő szíve egyszerűen nem bírta a heves fizikai terhelést.
A botrány óriási volt. Franciaország egyszerre gyászolt és fuldoklott a nevetéstől, a párizsi sajtó pedig csípős, kétértelmű karikatúráktól robbant fel. Félix Faure így tett szert egy meglehetősen kétes történelmi halhatatlanságra.
2. Nelson Rockefeller, az USA alelnöke

Nelson Rockefeller nem érte be annyival, hogy ő a kolosszális családi vagyon egyik örököse. Ragyogó politikai karriert futott be: közel 14 éven át volt New York állam kormányzója, majd az Egyesült Államok alelnöki posztját is betöltötte. Bár komolyan kacérkodott az elnöki székkel is, egy kellemetlen este örökre keresztülhúzta a számításait.
1979. január 26-án este a 70 éves milliárdos szíve hirtelen megállt a luxus New York-i penthouse-lakásában. A hivatalos sajtóközlemény persze sietve letisztázta: a politikus állítólag késő estig egy új könyvön dolgozott, és éppen interjút adott a 25 éves asszisztensének, Megan Marshaknak, amikor elvesztette az eszméletét.
Később azonban Rockefeller egyik korábbi munkatársa, Joseph E. Persico kifecsegte a sajtónak, hogy a „munkamegbeszélés” valójában nagyon is gyakorlatias volt: az USA egykori alelnöke (akárcsak Faure elnök) egy heves légyott közben kapott végzetes szívinfarktust a fiatal asszisztensnő karjaiban. Amikor a tragédia bekövetkezett, a nő pánikba esett, és kétségbeesetten próbált segítséget hívni a hatalmas luxuslakásban, de értékes percek teltek el, mire megtalálta a biztonságiakat, akik végre mentőt hívtak.
A jól fésült hivatalos jelentések persze sosem tudták elhallgattatni a pletykákat. A politikai érdemek méltatása helyett Amerika még hosszú évekig csámcsogott Rockefeller utolsó, roppant kimerítő „munkaestéjének” szaftos részletein.
3. Jean Daniélou, francia bíboros

Jean Daniélou a harcos ateizmus légkörében nevelkedett. Apja, Charles Daniélou tekintélyes francia miniszterként éveken át az egyház befolyása elleni harcra építette a politikai karrierjét. A fia azonban egy igen elegáns lázadással vágott vissza: nemcsak hogy mélyen hívő lett, de magára öltötte a jezsuita reverendát is. Kiemelkedő teológussá vált, több mint húsz alapvető fontosságú könyvet írt, a vallási világ pedig valósággal rajongott az intellektusáért. 1969-ben maga VI. Pál pápa emelte őt bíborosi rangra.
A szent életű imázs azonban 1974 májusában hatalmas robajjal omlott össze. A francia újságok címlapon hozták a hírt: a 69 éves Jean Daniélou hirtelen elhunyt – ám nem a cellájában, zsoltárokat olvasgatva érte a halál, hanem egy Mimi nevű párizsi sztriptíztáncosnő lakásán.
A Vatikánban azonnal kitört a pánik. Hogy megmentsék a bíboros hírnevét, a katolikus sajtó valóságos kommunikációs cirkuszt rendezett, és alig néhány nap alatt háromszor változtatták meg a hivatalos verziót. Először azzal próbálták nyugtatni a hívőket, hogy a bíboros csupán azért ment fel a hölgyhöz, hogy feloldozást adjon egy eltévelyedett léleknek. Amikor ezt már senki sem vette be, jött a frissítés: Daniélou állítólag egy nagyobb összeget vitt, hogy kiváltsa a szerencsétlen nőt a stricije karmai közül. Később már az volt a sztori, hogy a táncosnő börtönben lévő barátjának letétjére vitte a pénzt. A legvégső (és talán legkétségbeesettebb) verzió szerint pedig a bíboros „csak épp arra járt, és alamizsnát osztott”. Persze tudjuk: amikor a Szentszék ennyire izzadtságszagúan írja újra a valóságot, azt mindig csakis az igazság tiszta diadala érdekében teszi...
4. XII. János római pápa

Egy másik egyházi méltóság, XII. János szintén beírta magát a történelemkönyvekbe, méghozzá a középkor egyik legkicsapongóbb pápájaként. Pontifikátusa a 10. századra esett – egy olyan zűrzavaros időszakra, amely az egyház történetében eleve rendkívül sötét hírnevet szerzett magának.
963-ban a római zsinaton egészen döbbenetes vádak hangzottak el XII. János ellen, többek közt erkölcstelen viselkedés és hatalommal való visszaélés miatt. Nem csak megszámlálhatatlan szexuális kapcsolattal gyanúsították (még a saját unokahúgával is viszonyt folytatott), de az is elhangzott, hogy a pápai udvart gyakorlatilag egy közönséges bordéllyá züllesztette.
A korabeli beszámolók szerint élete utolsó napján XII. János épp az egyik szeretője házába surrant be, hogy egy kis privát „prédikációt” tartson.
Ám – a nő és az egyházfő legnagyobb pechére – a felszarvazott férj a vártnál korábban tért haza, és in flagranti kapta őket a hálószobában.
A dühös férj egyáltalán nem teketóriázott a szentséges atya láttán: egyszerűen megragadta a pápát, és gondolkodás nélkül kihajította őt az ablakon.
5. Maurizio Zanfanti, a híres olasz playboy

Rimini, az adriai partvidék legnagyobb olasz üdülővárosa. Az itteni elit éjszakai klubok tulajdonosát, Maurizio Zanfantit az egyik leghíresebb olasz nőcsábászként tartották számon. Maga Zanfanti az élete során több ezer szerelmi hódítással büszkélkedett, hírneve pedig annyira túlnőtt szűkebb pátriáján, hogy a kalandjairól még a német és angol bulvársajtó is rendszeresen cikkezett.
Az egyik lap egy igencsak találó és sokatmondó nevet is aggatott rá: ő volt a „rimini Rómeó”.
A 60-as éveiben járó Zanfanti igazi helyi legendának számított, neve egyet jelentett a féktelen, kicsapongó életmóddal és a szebbnél szebb nőkkel.
Talán épp ezért sokan meg sem lepődtek, amikor 2018. szeptember 26-án szárnyra kapott a hír: Zanfanti aznap este épp egy autó hátsó ülésén létesített nagyon is intim kapcsolatot egy 23 éves turistalánnyal.
Az aktus közben azonban a férfinak hirtelen megállt a szíve. Bár a pánikba esett fiatal nő azonnal kihívta a mentőket, a kiérkező orvosok már csak a halál beálltát tudták megállapítani.
A hír éppen a haláleset pikáns körülményei miatt villámgyorsan bejárta az európai sajtót. Egy olyan playboy számára, aki évtizedeken át gondosan építette és ápolta a fáradhatatlan latin szerető mítoszát, ez a végzet szinte karikatúrába illően rímelt a nyilvános imázsára.
És talán éppen ebben rejlik ezeknek a történeteknek a legfőbb iróniája. Az ember egész életében vért izzadva építhet karriert, halmozhat fel kolosszális vagyont, vagy irányíthat komplett birodalmakat, ám végül olykor az élet utolsó, roppant kínos epizódja az, ami kitörölhetetlenül bevésődik a kollektív emlékezetbe.

