A leggyorsabb ember alkotta tárgy

A sebesség az egyik leglátványosabb mérőszám, amellyel a mérnökök és tervezők teljesítményét mérhetjük.

Különösen igaz ez a világűrre. Senki és semmi nem ért még el azonban olyan észbontó sebességet, mint a NASA által 2018-ban indított Parker Solar Probe űrszonda. Ez az eszköz nem csupán egy hatalmas tudományos bravúr: hivatalosan is a történelem valaha volt leggyorsabb, ember alkotta tárgyaként tartják számon.

A Parker Solar Probe a tudomány történetének egyik legextrémebb utazására vállalkozott: egyenesen a Naprendszerünk szívébe, a Naphoz indult. Fő feladata a napkorona tanulmányozása, illetve olyan évtizedes rejtélyek megfejtése volt, mint például: miért több százszor forróbb a Nap külső légköre (a korona), mint maga a felszín, és hogyan gyorsul fel a napszél.

Az űrszondát Eugene Parker asztrofizikusról nevezték el, aki már 1958-ban megjósolta a napszél létezését. Külön érdekesség, hogy a NASA történetében ez volt az első alkalom, amikor egy űreszközt egy, a fellövés idején még élő tudósról neveztek el.

Ahhoz, hogy kellően megközelíthesse csillagunkat, a szondának kolosszális sebességre kellett felgyorsulnia. Amikor 2024 végén és 2025 folyamán a legközelebb járt a Naphoz (a perihéliumok során), elérte a több mint 690 000 km/h-s, vagyis másodpercenkénti 192 kilométeres sebességet. Ezt szinte lehetetlen ésszel felfogni: ez körülbelül kétszázszor gyorsabb egy puskából kilőtt golyónál.

Csak hogy el tudjuk képzelni:

• Ezzel a sebességgel egy utasszállító repülőgép mindössze egyetlen óra alatt tizenötször repülné körbe a Földet.
• A New York és Los Angeles közötti közel 4000 kilométeres távolságot pedig rongyos 22 másodperc alatt tenné meg.

A Nap megközelítése szó szerint pokoli próbatétel. Ilyen távolságban a korona hőmérséklete ugyanis eléri az 1–2 millió Celsius-fokot. Az űrszonda azonban egy különleges, 11 centiméter vastag szén-kompozit hőpajzzsal van felszerelve, aminek köszönhetően „mindössze” körülbelül 1370 °C-ot „érzékel”. Ez a zseniális pajzs tökéletesen megvédi a belső, érzékeny műszereket a felmelegedéstől, amelyek így kényelmes, szobahőmérséklethez közeli 30 °C-on üzemelhetnek.

Ahhoz, hogy eljussunk a Naphoz, nem elég egyszerűen csak „oda célozni és gázt adni”. Először is le kell fékezni, vagyis meg kell szabadulni attól a hatalmas orbitális sebességtől, amit a Föld ad át a rajta lévő és onnan induló összes objektumnak. Éppen ezért a Parker szonda gravitációs hintamanővereket hajtott végre a Vénusz körül – szám szerint hetet –, hogy folyamatosan szűkítse a pályáját és egyre közelebb kerüljön a Naphoz, miközben a „zuhanás” révén drasztikusan felgyorsult.

2025-ben a szonda sikeresen elérte a 700 000 km/h-s elképesztő csúcssebességet is, ami a fénysebesség mintegy 0,064%-a. Ez nem csupán egy újabb rekord volt, hanem a legvégső határa annak, amit a 21. századi mérnöki tudományunk jelenleg képes nyújtani.

A Parker Solar Probe tehát jóval több egy egyszerű szondánál: a tudományos vakmerőség, a mérnöki zsenialitás, és az emberiség fáradhatatlan kíváncsiságának csodálatos szimbóluma. Olyan eszközt alkottunk, ami annak a csillagnak a titkait kutatja, amelytől az életünk függ, ráadásul teszi mindezt egy olyan elképesztő sebességgel, amibe már belegondolni is szédítő.