2004. január 25-én a NASA Opportunity marsjárója sikeresen landolt a Vörös Bolygó felszínén. Működésének teljes ideje alatt az Opportunity több mint 47 kilométert tett meg a Mars felszínén, miközben energiáját kizárólag a beépített napelemeiből nyerte. A marsjáró meglehetősen lassan haladt, sík terepen a maximális sebessége nem haladta meg az óránkénti 120 métert.
2018 júniusának elején egy hosszan tartó porvihar miatt a marsjárót felügyelő kutatócsoport úgy döntött, hogy alvó üzemmódba helyezi az Opportunityt. A porvihar ugyanis több kilométeres magasságba emelkedett a felszíntől, és a marsjáró teljes környezetét elhomályosította. Ennek következtében a napsugarak nem tudták elérni a marsjáró napelemeit.
Amikor a porvihar elült, a kutatóknak már nem sikerült felébreszteniük a marsjárót az alvó üzemmódból. Az Opportunityvel való kapcsolat helyreállítására tett minden kísérlet eredménytelen maradt. 2019 februárjában a NASA hivatalosan bejelentette a küldetés lezárását.
A Mars vizsgálata során az Opportunitynek sikerült jelentős geológiai felfedezést tennie: olyan ásványokat – hematitot és jarositot – mutatott ki, amelyek egykori víz jelenlétére utalnak. A marsjáró emellett a fedélzeti kamerájával több száz tájképet készített a Vörös Bolygó felszínéről, majd a Földre továbbította őket.
A bemutatott, közelről rögzített felvételeken részletesen megfigyelhetjük a marsi talajt. A talaj a különböző területeken eltérően néz ki. Egyes helyeken kissé a dióbélre emlékeztet. A vöröses-narancssárga árnyalatot a nagy mennyiségben jelen lévő rozsda, azaz a vas-oxid okozza.
A közelről készült képen jól kivehetők a Mars homokos felszínén heverő sima kövek. A felvétel közvetlenül a marsjáró kerekei alatt készült.
Vas-nikkel meteorit a Meridiani Planum síkságon
Ezt a vas-nikkel meteoritot az Opportunity marsjáró fedezte fel 2005. január 6-án a Meridiani Planum nevű kiterjedt marsi síkságon. A meteorit túlnyomórészt vas és nikkel ötvözetéből áll. Összetételét a marsjáróra szerelt három miniatűr spektrométer segítségével állapították meg. A meteorit felszínét mélyedések tarkítják, amelyek a Mars légkörén történő áthaladás során keletkeztek. Hossza megközelítőleg 40–45 centiméter.
A marsjáró kerekei alatt elterülő marsi homokot is láthatjuk, amelyet erősen megvilágít a napfény. Külső megjelenését és színét tekintve rendkívül hasonlít a földi homokra. A felvételt a marsjáró egy homokos területen rögzítette az Endeavour-kráter peremén.
Ez a felvétel a felszín fölé magasodó domb közelében készült. A domb egy ősi homokkő lepusztult maradványa, amely akkor keletkezett, amikor a szelek homokot halmoztak fel a Solander Point nevű hegy alsó részének kialakulását követően. A homokkövön belüli rétegződést keresztrétegzettségnek nevezik, ami arra utal, hogy a homokkő a szél által mozgatott vándorló homokdűnékből rakódott le.
Esti tájkép a marsi sivatagról. A marsi nappal a végéhez közeledik. Egy nap a Marson 24 óra 37 percig tart, a marsi év hossza pedig 687 földi nap.
Az Opportunity Mars felszínére juttatása egy Delta II hordozórakétával valósult meg. A kilövésre a Merritt Islandről, a Banana River partjáról került sor 2003 júliusában.
