Stephen Hawking többször is borús jóslatokat fogalmazott meg az emberiség sorsáról, de különösen nagy visszhangot váltott ki az a kijelentése, miszerint körülbelül 500-600 évünk maradt a megmenekülésre. Ezek a szavak 2017-ben hangzottak el Pekingben, a Tencent WE Summit tudományos és technológiai konferencián, ahol a fizikus egy beszédszintetizátor segítségével közölte a közönséggel:
Az emberiségnek a következő 500 éven belül el kell kezdenie elhagyni a Földet... Ha nem találunk módot más bolygók kolonizálására, civilizációnk el fog tűnni.
Hawking hangsúlyozta, hogy a népességnövekedés – az ENSZ előrejelzései szerint 2100-ra 11 milliárd ember él majd a bolygón – óriási terhet ró az ökoszisztémákra. Az emberiség már ma is 75%-kal több erőforrást használ fel, mint amennyit a bolygó egy év alatt képes regenerálni. Ha ez a tendencia folytatódik, 2600-ra a fogyasztás kritikus pontot ér el. Az édesvíz- és élelmiszerhiány, valamint a fosszilis tüzelőanyagok kimerülése miatti energiaválság tömeges konfliktusokhoz, valószínűleg háborúkhoz vezethet. Ezt a biodiverzitás pusztulása és az ökoszisztémák egyensúlyának teljes felborulása követheti.
A tudós a klímaváltozást nevezte az egyik fő fenyegetésnek. Ha a CO₂-kibocsátás nem csökken, 2600-ra az átlaghőmérséklet 4-6 °C-kal emelkedhet, ami a gleccserek olvadásához, a tengerszint több tíz méteres emelkedéséhez, gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségekhez – például hurrikánokhoz és aszályokhoz – és a trópusi régiók lakhatatlanná válásához vezet.
Hawking a jövő Földjét a Vénuszhoz hasonlította, ahol az üvegházhatás miatt a felszíni hőmérséklet meghaladja a 450°C-ot. Közeledünk ahhoz a fordulóponthoz, amely után a globális felmelegedés visszafordíthatatlanná válik – figyelmeztetett.
A klíma azonban csak egy része a problémának. Hawking – Elon Muskhoz hasonlóan – attól tartott, hogy a mesterséges intelligencia kicsúszhat az irányítás alól, és a történelem legrosszabb találmányává válhat. Az energiahálózatokat, fegyvereket vagy tőzsdét irányító algoritmusok órák alatt összeomlaszthatják a civilizációt, éhínséget vagy nukleáris konfliktust idézve elő. Ez utóbbit Hawking örökös fenyegetésnek nevezte: még egy kisebb regionális atomháború is nukleáris telet okozhat, elpusztítva a mezőgazdaságot és jégkorszaki sötétségbe taszítva az emberiséget.
Mi van, ha a katasztrófa a világűr mélyéről érkezik? A Föld védtelen az aszteroidákkal, napkitörésekkel vagy gamma-kitörésekkel szemben, amelyek másodpercek alatt perzselhetik fel az atmoszférát. A dinoszauruszokat elpusztítóhoz hasonló méretű aszteroida nagyjából százmillió évente csapódik a Földbe. Bár a NASA tesztel aszteroida-eltérítő rendszereket, még mindig nincs megbízható pajzsunk a kozmikus fenyegetések ellen.
Hawking szerint azonban a legnagyobb veszélyt mi magunk jelentjük. Úgy vélte, az emberiség elbukik, ha nem válik bolygóközi fajjá. Más világokat kell kolonizálnunk a túléléshez – mondta. Ez a biztosításunk. 2600-ra a túlnépesedés és a hatalmas energiaigény a Földet forró golyóvá változtathatja. A marsi kupolákról vagy a Proxima Centauri körüli állomásokról szőtt álmai nem sci-fi, hanem az egyetlen esélyünk. Úgy gondolta, hogy 500–600 éven belül a technológia lehetővé teheti a fényévek átszelését, de csak akkor, ha már most cselekszünk.
A kritikusok túlságosan pesszimistának tartják Hawking határidőit, mondván, a napenergia, a magfúzió vagy a CO₂ megkötése késleltetheti a véget. A fizikus azonban ragaszkodott hozzá: a fejlődés nem menti meg azokat, akik figyelmen kívül hagyják a természet törvényeit. Prognózisait azoknak szánta, akik még változtathatnak az irányon.
De hol verhetnénk fel a sátrat a kozmosz végtelen sivatagában? Az első állomás a Hold lehet, amely bár élettelen, de közel van.
Három napos utazással elérhető a Hold, ahol jég is található, és a NASA állomást, valamint a Mars felé induló rakéták indítóállását tervezi megépíteni. A vörös bolygó már csábítja a telepeseket: Elon Musk 2050-re egymilliós várost ígér a kupolák alatt. A Mars azonban nem paradicsom: a gyenge gravitáció elvékonyítja a csontokat, a sugárzás átégeti a szkafandereket, a hónapokig tartó porviharok pedig földalatti alagutakba kényszerítik az embereket. Ha a Mars túl extrém, mi lenne a Vénusszal?
A Vénusz felszíne pokoli: elviselhetetlen nyomás, a sziklákat oldó kénsavas esők és ólmot olvasztó hőmérséklet jellemzi. A Naprendszer igazi kincsei távolabb rejtőznek. A Jupiter holdja, az Europa jégpáncélja alatt a földi óceánoknál kétszer nagyobb víztömeg található. A repedésekből feltörő gejzírek vizet juttathatnak az űrbe, akár mikrobákkal együtt.
A Szaturnusznál ott a Titán, az egyetlen hely a Naprendszerben a Földön kívül, ahol folyók és tavak találhatók. Ezek azonban nem vízzel, hanem folyékony metánnal vannak tele, ami üzemanyagként szolgálhat az első kolóniahajók számára.
A Ceres törpebolygó az aszteroidaövben sós óceánokat rejt, a Ryugu-szerű aszteroidák pedig platinával, arannyal és vízzel teli kozmikus bányák.
És mi van a Naprendszeren túl? A Proxima Centauri b a legközelebbi exobolygó; egy éve 11 napig tart, gravitációja pedig majdnem földi. A Naphoz legközelebbi vörös törpe körül kering, amelynek kitörései sterilizálhatják a felszínt.
Vagy ott a TRAPPIST-1e, egy 39 fényévre lévő, Föld méretű világ óceánokkal, de oda jelenleg lehetetlen eljutni.
Összességében a kolonizáció nem menekülés, hanem evolúciós ugrás, amely bolygóközi fajjá teszi az emberiséget, megakadályozva a dinoszauruszok sorsát.
