Élet angolul: Egy tipikus otthon az Egyesült Királyságban

Ismerd meg a tipikus angol házat – nem múzeum, nem filmbéli díszlet, hanem egyszerűen egy sorház, ahol zajlik a jól megszokott családi élet.

Itt minden téglát átitatott a történelem, és minden sarkot kedves apróságok díszítenek. Belépve rögtön egy meredek lépcső vezet az emeletre, hátul pedig a hátsó udvarra néző ablakú konyha látható.

Ezek a házak nem hivalkodóak, ám szerény külsejük mögött meglepő otthonosság és az igazi családi fészek melege rejlik. Az angolok alapvetően nem szeretik a lakásokat, és magát a családi házat vagy sorházat tartják a család és a házasság szimbólumának.

Itt friss kenyér illata száll, teáskanál csörren a csészében, vasárnaponként pedig az ablakon át hallani a fűnyírást. A britek kertjeik és rózsáik iránti rajongását az egész világ ismeri. Az angol kertek általában kicsik; nem zöldséget, gyümölcsöt és bogyós gyümölcsöt termesztenek bennük, hanem virágokat nevelnek.

Egy angliai lakóház átlagos alapterülete 90 m². A sorházak (townhouse-ok) általában valamivel kompaktabbak – körülbelül 77 m²-esek –, míg a különálló családi házak tágasabbak – nagyjából 147 m²-esek.

Így festenek a tipikus házak: gyakran téglából épültek, de vakolat is borítja őket, a tetőjüket pedig már többször lecserélték.

Érdemes figyelni az elrendezésre: a konyha hátul található, kijárattal az udvarra vagy a teraszra, az emeleten pedig kis hálószobák és ablakos fürdőszobák kaptak helyet.

A statisztikák szerint:

• A lakosság 33%-a sorházban (terraced house) él.
• 30%-a ikerházban (semi-detached), ahol csak két háznak van közös fala.
• 21%-a önálló családi házban (detached) él.
• 16%-a lakásban (flat) él.

Így Angliában az emberek közel 85%-a házban él – legyen az önálló vagy egy-két közös fallal rendelkező épület.

Az angol házak ritkán állnak magukban. A brit családok többsége úgynevezett terraced house-okban, azaz sorházakban él – ezek hosszan egymás mellé épült házsorok, mint megannyi katonásan felsorakozott dominó.

A legolcsóbb sorházak így festenek:

Még a 19. században jelentek meg, és mindmáig a brit városi építészet egyik legkönnyebben felismerhető jellegzetességének számítanak. Ezek az épületek gyakran keskenyek, cserébe mélyen benyúlnak a telekbe, és belül jóval több helyet rejtenek, mint amennyi kívülről látszik.

Egy másik népszerű megoldás a semi-detached house, vagyis az ikerház. Olyan, mintha egy házat két részre osztottak volna: két szimmetrikus fél, középen közös fallal.

Ez jelenti az arany középutat a helytakarékosság és a privát élettér érzete között. A csendesebb környékeken és a külvárosokban találkozhatunk detached house-okkal, azaz teljesen különálló házakkal is, ám ez már a magasabb életszínvonal vagy a városon kívüli élet jele.

A hagyományos ikerházak így néznek ki:

Maguk az épületek leggyakrabban téglából épültek – meleg, vöröses árnyalatúak, egyszerű homlokzattal, olykor boltívekkel, vagy épp ellenkezőleg, az új építésű házak minimalizmusával.

Néhol bájos viktoriánus (Victorian) vagy edwardiánus (Edwardian) házak bukkannak fel köztük – öbölablakokkal, stukkókkal és kovácsoltvas kerítésekkel. Még a modern negyedek is igyekeznek megőrizni az utca visszafogott, nyugodt és rendezett összképét.

Összességében az összes lakástípus átlagos alapterülete Angliában:
→ 93,4 m² (vagyis nagyjából 1005 négyzetláb). Az adatok szerint:

🏠 önálló családi házak (Detached) – átlagosan 147 m²

🏡 ikerházak (Semi-detached) – körülbelül 95 m²

🏘️ sorházak (Terraced) – nagyjából 77 m²

🏢 lakások (Flats/Apartments) – átlagosan 61 m²

A házak gyakran kétszintesek, keskeny, elnyújtott alaprajzzal. A földszintet a konyhának és a nappalinak tartják fenn, az emeletet pedig a hálószobáknak. A tető alatt általában padlás (loft) húzódik meg, amelyből sokan további szobát vagy dolgozósarkot alakítanak ki. Minden inkább függőlegesen szerveződik: kevésbé széltében, inkább felfelé terjeszkedik.

A konyha a ház hátsó részében kap helyet, míg a nappali az utcára néz. A nappaliban általában van öbölablak vagy kandalló, bár nem minden esetben. Egy tipikus nappali így néz ki:

Valahol a nappali és a konyha között helyezkedik el az étkező – néha külön helyiséget kap, néha nem:

A ház előtt rendszerint apró front garden, vagyis gondosan kialakított és karbantartott előkert található. A ház mögött általában a back garden terül el – privát tér pihenéshez, játékhoz és grillezéshez. A telkek nem nagyok, de minden négyzetmétert okosan kihasználnak.

Egy átlagos kertváros valahogy így fest: a házakhoz kis előkertek és (garázs nélküli) kocsibeállók tartoznak:

A kutyák egyébként mindig a házban élnek – itt tilos kutyát a szabadban tartani, télen ugyanis előfordul -5 °C, -10 °C vagy akár -15 °C is, ami már az állatvédelmi törvény hatálya alá esik. Ha egy kutya télen a szabadban alszik, a gazdáját állatkínzásért felelősségre vonhatják.

Íme egy újabb példa egy tipikus brit sorházas negyedre:

Az angol otthonok belső tere nem törekszik hivalkodó hatásra. Nincs benne teátrális luxus, ellenben rengeteg a melegség és a meghittség. A lényeg a hangulat, ahol az ember legszívesebben egy csésze teával és egy jó könyvvel a kezében kuckózna be. A házban nagyra becsülik a „karaktert” (character) – a tárgyak és a terek egyéniségét, sajátos „lelkét”.

A színpaletta többnyire visszafogott: lágy szürkék, bézsek és pasztelltónusok jellemzik. A padlót mindenhol szőnyegpadló boríthatja, még a lépcsőt is, ami csendes és meghitt érzetet kelt. A nappaliban szinte mindig van fireplace, vagyis kandalló, amely lehet működőképes vagy tisztán díszítő jellegű. A régebbi házakban gyakran ez válik az egész szoba fókuszpontjává.

A bútorok funkcionálisak, kompaktak és praktikusak. Itt nincsenek dizájner bemutatótermek, mégis mindenütt érezhető az átgondoltság: kanapé, fotel, puha párnák, családi fényképek a polcokon, és persze elmaradhatatlan a könyvespolc. A lépcső alatt bújik meg a híres cupboard under the stairs – a Harry Potterből jól ismert lépcső alatti kamra, amely a valóságban is szinte minden otthonban megtalálható.

Az angol ház elrendezése külön filozófia. Szinte mindig kétszintes épületről van szó, ahol a funkciók szintek szerinti elkülönítése a lehető legtisztább. A földszint leggyakrabban egy kompakt előszobából áll, ahonnan a nappaliba, az étkezőbe és a konyhába juthatunk. Néha egy kis földszinti mosdó – downstairs loo – is helyet kap, különösen az újabb építésű ingatlanokban.

Az emeleten a hálószobák és a fürdőszoba találhatók. A 20. század közepén épült házakban a fürdőszoba és a vécé gyakran egy helyiségben van. A szobák nem túl nagyok, de mindegyik rendelkezik ablakkal, szőnyegpadlóval és tárolóhellyel. Ha a tér engedi, a padlásteret dolgozószobává, játszószobává vagy akár a legidősebb gyermek hálójává alakítják át.

Érdekes részlet, hogy a lépcsők itt mindig keskenyek, fordulókkal tarkítottak, gyakran meredekek, de elmaradhatatlanok.

Nagy-Britannia párás, hűvös és változékony éghajlatán a fűtés kulcsszerepet játszik. Szinte minden házban gas boiler, azaz gázkazán működik, amely a fűtést és a meleg vizet biztosítja. Minden helyiségben vannak radiátorok, amelyek télen szinte éjjel-nappal üzemelnek.

A dohos, penészes brit házakról szóló mítosz csupán egy újabb tévhit. Természetesen egy-egy szegényebb kisvárosban vagy faluban előfordulnak rosszul szigetelt, régi ablakokkal felszerelt házak, ahol a családok spórolnak a fűtésen.

Az az elképzelés is tévhit, miszerint Nagy-Britanniában kerti vécék lennének vagy fürdőszoba nélküli házak állnának. Nagy-Britanniában a házak 99,9%-ában van belső fürdőszoba, vízellátással, csatornázással vagy emésztővel, valamint fűtéssel.

Az Egyesült Királyságban összességében a háztartások körülbelül 74%-a rendelkezik központi gázfűtéssel. Skóciában és Walesben valamivel magasabb az elektromos fűtés és a hőszivattyúk aránya. Észak-Írországban az otthonok több mint 60%-a olajkazánt (oil boiler) használ, mivel a legtöbb térségben nincs gázhálózat.

A meleg víz a házakban általában a kazánból érkezik, de a régebbi épületekben még mindig találkozhatunk melegvíz-tároló tartályokkal. A régi brit házak jellegzetességei a mosdóknál található különálló csapok: az egyik a meleg, a másik a hideg vízé. Ma az ilyen csapok a házak mintegy 40%-ában maradtak meg, túlnyomórészt az 1980-as évek előtt épült ingatlanokban. Történelmileg ez azért alakult így, hogy a házban tárolt meleg víz ne keveredjen a központi hálózatból érkező, tisztább hideg ivóvízzel. A britek megszokták ezt a rendszert, és nem tartják kényelmetlennek.

Minden házban van internet, bár a vastag téglafalak miatt a Wi-Fi olykor „megakad” a sarkokban. A televíziózás továbbra is fontos szerepet tölt be a mindennapokban. Este az egész család a képernyő elé gyűlik – sorozatokat, híreket és dokumentumfilmeket néznek, mindezt egy csésze tea és némi keksz mellett.