Nemrég tértem vissza Kínából, és még mindig alig bírom megemészteni a látottakat. Ez nem csupán egy másik ország, hanem egy teljesen más világ. A kínaiak a saját szabályaik szerint élnek, megvannak a maguk szokásai és sajátos logikájuk, amit elsőre egyszerűen lehetetlen megérteni.
A viselkedésükben van, ami őszinte csodálatot és tiszteletet vált ki, és van, ami értetlenséget, meg a kérdést: „Tényleg így élnek itt az emberek?”. Elmesélem a kínai mindennapok azon sajátosságait, amelyek a leginkább megdöbbentettek – ezekhez lehetetlen hozzászokni, az ember valóságos kultúrsokkot kap. Nincs más hátra, mint egyszerűen elfogadni ezt.
Mindent megesznek válogatás nélkül
Egy újabb tény, amihez nehéz hozzászokni: Kínában a szó legszorosabb értelmében mindent megesznek válogatás nélkül.
Azokat az alapanyagokat, amelyeket mi ehetetlennek tartunk, a kínaiak pácolják, sózzák, cukrozzák, rengeteg fűszerrel ízesítik, kiszárítják, és jóízűen elfogyasztják. Rovarokat egyébként nem esznek, az csupán a turistáknak szóló mítosz.
Ezért nagyon óvatosan kóstoltam a helyi ételeket, és mindig alaposan megnéztem a hozzávalókat. Kínában rendkívül népszerűek azok a kifőzdék, ahol abból főznek neked, amit előzetesen te magad válogattál össze a pultból. Megmondom őszintén, eleinte némi bizalmatlansággal kezeltem, de végül kiderült, hogy elképesztően finom. A kedvenc kínai levesem így fest.
Nem tűnik túlságosan étvágygerjesztőnek, de az igazat megvallva életemben nem ettem ennél finomabbat. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki, ha Kínában jár. A legfontosabb, hogy tejszerű, fehér alaplevet válassz, mert az a legfinomabb.
Nem eszik meg az ételt – ez a szegénység és a rossz modor jele
Egy másik gasztronómiai érdekesség: Kínában nem szokás üresre enni a tányért, az kifejezetten illetlenségnek számít, képzeld el! Miközben minket gyerekkorunktól az ellenkezőjére nevelnek, és gyakran azzal ijesztgetnek, hogy „ha nem eszed meg, nem állhatsz fel az asztaltól”, vagy „nem kapsz desszertet”. Kínában viszont ha mindent megeszel az utolsó falatig, az azt jelenti, hogy szegény vagy, és nincs pénzed eleget rendelni. Ez a felfogás régi időkre nyúlik vissza.
Egyébként rendkívül érdekes az étkezési kultúrájuk: az emberek valósággal az evés megszállottjai, mivel évszázadokon keresztül éheztek, így ma óriási jelentőséget tulajdonítanak a tápláléknak; az ebéd náluk igazi rituálé. A „hogy vagy?” helyett gyakran azt kérdezik egymástól: „ettél már ma?”, vagy „mit ettél ma?”, szinte pontosan úgy, mint Olaszországban.
Ahogy feljebb is említettem, a kínaiak régen nagy szegénységben éltek és nélkülöztek, ezért most a rengeteg étellel mutatják meg a jómódjukat. Talán már te is észrevetted, milyen hatalmas mennyiségű ételt hagynak maguk után a vendéglátóhelyeken, amikor külföldre utaznak.
Nem törődnek a higiéniával, és nem takarítanak maguk után
Nagyon kedvelem a kínaiakat, sőt a közeljövőben ismét Pekingbe tervezek utazni. A higiéniához való viszonyulásuk viszont sehogy sem fér a fejembe. Nem mosnak kezet, nem teszik a kezüket a szájuk elé tüsszentéskor, az utca kellős közepén köpködnek, szemetelnek, és rumlit hagynak maguk után – náluk ez mind teljesen megszokott és normális dolog.
Amikor Sanghaj belvárosában egy nyilvános mosdóban sehol sem találtam kézmosó szappant, alig akartam hinni a szememnek, pedig valóban ez a helyzet. Nem volt szappan a vonaton sem, de még a kisebb, turisták által nem látogatott bevásárlóközpontokban sem. A kínaiak egyszerűen csak leöblítik a kezüket vízzel, és ezzel le is tudják az egészet.
Ráadásul náluk az sem szokás, hogy maguk után elpakoljanak: szemetelnek, mert tudják, hogy úgyis azonnal feltakarítanak utánuk. Egyetlen más országban sem láttam még ennyi takarítót és takarítónőt.
Kínában az éttermekben és kávézókban gyakran még a kabátot sem veszik le evés közben. Még a kisgyerekek is kabátban ülnek az asztalnál, ami meglehetősen furcsa és nem túl higiénikus látvány.
Ez azonban a kultúrájuk szerves része, nem marad más hátra, mint elfogadni és kívülről szemlélni.
Központi fűtés nélkül élnek
Képzeld el, Kínában az emberek még mindig központi fűtés nélkül élnek. Egyszerűen felfoghatatlan: a világ egyik technológiailag legfejlettebb országában az emberek télen fűtetlen, hideg lakásokban tartózkodnak, klímákkal melegítenek, és több réteg paplan alatt alszanak. Ráadásul elektromosan fűthető takarók alatt alszanak, amelyeket pontosan azért találtak fel, mert folyton fáznak.
A fűthető ülőkéjű toaletteket egyébként pontosan ugyanebből az okból találták fel.
Ezért ha késő ősszel vagy télen utazol Kínába, feltétlenül olyan szállodát válassz, ahol van kiegészítő fűtés és ilyen modern toalett, valamint készülj fel arra, hogy a hatalmas panorámaablakos szobákban vacogni fogsz – ezt saját tapasztalatból mondom.
Még zárt terekben is dohányoznak
Az étkezési kultusz és a maszkviselés mellett van Kínában még egy jellegzetesség, amely az előzőekkel ellentétben kifejezetten káros: a dohányzás. A helyiek szó szerint bárhol rágyújtanak, ahol épp kedvük tartja, és még az épületek belsejében sincs betiltva a füstölés, képzeld el!
A vonatokon, az utcákon és számos kávézóban szinte képtelenség levegőt venni. A ruhák pillanatok alatt magukba szívják a füstszagot, amit utána alig lehet kiszellőztetni. A középkategóriás, két-három csillagos hotelek többsége annyira át van itatva cigarettafüsttel, hogy az emeleten is alig lehet megmaradni (Japánban egyébként ugyanez a helyzet).
Mivel én már tanultam a saját hibámból, a szobafoglalás előtt mindig alaposan átnézem a hotel értékeléseit és a vendégek véleményeit. Ha egészséges életmódot folytatsz, feltétlenül „nemdohányzó” jelölésű szobát válassz, mert a kínaiak nem engedékenyek, és nem fognak másik szobába átköltöztetni még akkor sem, ha egyébként az egész emelet üresen áll.
A klíma önmagában nem fűti be az egész szobát, ezért sokkal jobb, ha külön fűtőtestek és radiátorok is rendelkezésre állnak.
Az utcán teregetik a ruhákat
A fent említett okok miatt a lakásokban és a házakban nemcsak hideg van, hanem magas a páratartalom is, emiatt a kimosott ruhák odabent alig száradnak meg. A kínaiak ezért az utcán teregetnek, amihez az úttestek mentén és az épületek mögött külön ruhaszárító állványok sorakoznak. Rendkívül furcsán néz ki – a fényképen Sanghaj belvárosa látható. Nem valamelyik lakónegyed, hanem a városközpont.
Ez pedig már a távolabbi lakónegyedekben van, ahol pontosan ugyanez a helyzet fogad. Nem is tudom, én képtelen lennék így, ország-világ szeme láttára kiteregetni a ruháimat. A kínaiaknak viszont ez a világ legtermészetesebb dolga, a legkevésbé sem feszengenek miatta.
Még a kifejezetten rendezett, elegánsabb környékek és épületek sem jelentenek kivételt. Ez nem a szegénységről szól, ahogy azt sokan gondolnák, hanem a mindennapi kultúráról.
Az utazásom során végig képtelen voltam teljesen hozzászokni ehhez a jelenséghez: csak sétáltam, és azon mosolyogtam, mennyire egyszerű és nyitott emberek a kínaiak. Ez egyébként minden megnyilvánulásukban tetten érhető, nem csupán abban, hogy a legkisebb szégyenérzet nélkül vállalják az életüket a külvilág előtt.
Kamerák minden lépten-nyomon
És most essék szó a kamerákról: Kínában valóban minden egyes saroknál és lépésnél ott figyelnek, ami kezdetben kissé feszélyező volt. Később azonban, amikor felfogtam, hogy a kamerás megfigyelésnek köszönhetően mekkora nyugalom és közbiztonság uralkodik, azt kívántam, bárcsak nálunk is lenne valami hasonló.
A szemléltetés kedvéért szándékosan nem a turisztikai központból, hanem a külső lakónegyedekből csatoltam képeket.
A nap bármely szakában bátran sétálhatsz az utcán, és nem kell félned attól, hogy őrizetlenül hagyod a személyes tárgyaidat. Ahol ottfelejted, pontosan ott fogod megtalálni. Kína ebből a szempontból éppolyan biztonságos, mint Japán vagy Dél-Korea.
A kínaiak minden sajátossága, furcsasága és káros szokása ellenére rendkívül megszerettem ezt az országot és a lakóit. Ha még nem jártál Kínában, szívből ajánlom, hogy utazz el oda, főleg most, hogy még vízumra sincs szükség. Biztos lehetsz benne, hogy Kína gyönyörű, lebilincselő, barátságos és végtelenül biztonságos úti cél.
